Petinek nemrég céges cspatépítő tréningje lett volna, de a pocakja vacakolt, ezért itthon maradt. Vidékre mentek volna egy kis városkába. A munkatársa, Kay hozott ajándékot Barninak: drótból és levelekből fonott kis szöcskéket, meg nekünk egy kis nasit (nem szöcskét :)), helyi nevezetteség a kisvárosból ahol voltak.

Ránézésre elég bizalmatlan voltam, először csak szaglásztam. Nem sok jót ígért. A szaga, vagy illata hasonlíta a technokol ragasztóra, de ugyanakkor emlékeztet a krumplicukorra is picit, meg a pálinkára is. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot, ezért megkóstoltam. Nem gejl, nem túl édes, kellemes ízű sütike. Állagra elég kemény, picikét gumiszerű, de jól rágható. Végeredményben egész jó kis süti, nem volt csalódás, a baj csak az hogy én eszegetem egyedül, így lassan fogy, és nem tudom meddig jó, mert hűtőben kell tárolni. Talán még Robiéknak lesz egy kevés, hogy megkóstolják. Meglátjuk.