Happy Valley


Még a Viliék érkezése utáni második napon mentünk ki Shanghai legnagyobb vidámparkjába, a Happy Valley-be. A környéken már jártunk, a Sheshan lábánál terül el a park – amit ugye már megmásztunk egyszer – így ennek megfelelően nincs közel, jó másfél óra eljutni oda tőlünk.

Hétköznap mentünk mert nem sorbanállással akartuk tölteni a napot, hanem szórakozással – és relatív borús időben. Ez be is jött, gyakorlatilag sehol se kellett 5 percnél többet várnunk egy-egy attrakció  indulására.

A park több tematikus zónára van osztva, pl. régi Shanghai, vadnyugat, stb., ennek megfelelő díszletekkel. Van sokféle játék, többek közt hat hullámvasút  (ebből 4 igazi nagy, két kisebb)– érkezésünk napján két nagy + két kicsi üzemelt. Van még persze több vízi alkalmatosság, mozi (ami a 80Y-es mozijegyek városában sokat jelent)  szabadesést és levegőbe kilövést előidéző eszköz, valamint – a részemről hanyagolandó – forgó dolgok (hullámvasút jöhet akármilyen (szinte), de egy sima vásári körhintán is hányingerem lesz)

A belépő 200Y, ami magában foglalja az összes játék korlátok nélküli használatát. Gyerekeknek 150cm alatt kedvezmény jár, 120cm alatt pedig ingyenes a belépő.

Ennek megfelelően az ilyen kisebb gyerkőcöknek sok mindenre nem lehet felülni. Ez sok esetben érthető is (pl. nagy hullámvasútak), de hogy a dodzsemnél miért kell 120cm-hez kötni a részvételt, felnőtt felügyelete mellett, azt nem tudom. Amúgy is vicces, a dodzsemen be kell kötni a biztonsági öveket és egyszerre max hat autó üzemelhet – gyakorlatilag bármelyik helyi taxiba ülve vadabb élményben van részed, mint itt… Nem gond, a rákövetkező hétvégén bepótoltuk a dodzsemezést a People’s Park-i kisvidámparkban:

ritkán vezetek, de akkor aztán…

Azért persze volt amire Barni is felülhetett, pl. kifeszítet sínen csünő és közelekdő léghajó, vízicsatás csónak, meg persze a lovacskás körhinta:

azért itt is inkább az "autót" választottuk

A legnagyobb kedvenc azonban mégis a vonat volt. Ezt háromszor is körvevezettük Apával a pályán 🙂

nyekergett a vonat mint a veszedelem 🙂

Persze azért nem kellett félteni Barnit, élvezte ő így is a vidámparkot, kezében sültkrumplival jött velünk, és nézte a sok érdekességet:

jobb híján ez volt az ebéd, de néha belefér…

Vagy forgatta az óriás virágokat:

ha nem fújt a szél, Barni segített

Mi pedig Vilivel igazán kitettük magunkért, és mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett. Anikó is igyekezett, de azért csak módjával. Többek között azzal kezdtük, hogy kilőttek minket 50m magasra egy székbe szíjazva. Később ugyanezt megismételtük ugyanilyen magasságból szabadeséssel.

Felültünk a kisebb hullámvasútra, ami relatív lassan (max 60km/h), de annál inkább döntött kanyarokkal operált, szerintem nagyon élvezetesen:

Erről készült videó is:

Vizesek is lettünk volna  tetőtöl talpig a vadvízi folyón, ha nem készülünk megfelelően:

az esőköpeny volt az egyetlen feláras dolog a parkban

 

És bár a két közepes hullámvasútat pont karbantartották (nagy megnyugvásomra láttam, hogy külföldiek felügyelik a karbantartási munkálatokat), a legnagyobb szerencsére működött:

haladunk a végzet felé…

Nem volt egyértelmű, hogy bevállaljam-e ,de nem bántam meg! 65m magasra megy fel (ez egy 20 emeletes panelház :-O, onnan gyakorlatilag függőlegesen zuhan le, a legalsó ponton 110km/h körüli sebességgel haladva, és hasonló „kellemes” dolgokat csinál. Hurok ugyan nincs benne, de egy Immelmann-fordulót azért csinál 🙂 Maradandó élmény volt, és egyáltalán nem kellemetlen.

Akit érdekel, itt van róla több kép.

Shanghaiban amúgy van egy másik – kisebb vidámpark a belvárosban (Jin Jiang Action Park) – meg sok apró a különféle nagyobb parkokban). Vidámpark-rajongó turistáknak érdemes oda is elláogatni, van hurokmenő hullámvasút is  – meg egy másik bumeráng-jellegű, ami szintén átmegy egy hurkon – csak épp fejjel lefelé lógsz közben. Jajj.

Szóval nagyon jó volt a Happy Valley, mindenkinek csak ajánlani tudom, de a szokásos kínai kitétellel: hétvégén és ünnepnapokon soha, a közelébe sem. A várakozókordonok hossza már látszatra is ijesztő volt. Szerintem azért megyünk még, Andi se maradjon ki a jóból. 🙂