Lassan felköthetjük a gatyát és készíthetjük a szótárakat, közeleg a három nyelven beszélő Barni.

Békésen vacsorázunk közben magyarul beszélgetve, majd a végéhez közeledve Barni megszólal a tányérján levő falatokra mutatva:

“zhege, zhege wo bu yao” 

azaz ezt és ezt nem kérem. Erre megkérdezzük tőle, hogy

“Barni, mást kérsz?”

“No!”

hopp váltottunk angolra. Aztán vissza magyarra. Meg most már sokszor nem Jessie és Hanna van emlegetve, hanem Teacher Jessie és Teacher Hanna. Gyönyörű angol kiejtéssel amúgy.

Ja, és Fatima és emlegetve van, mint a harmadik személy, akivel hajlandó játszani. De nem az a rószaszínruhás lány az a képen, hanem a göndörhajú a másik oldalon. Aki amúgy szintén emlegeti Barnit, mert ma hallottam amikor jött érte az apukája, hogy mondja neki – valami számomra ismeretlen -talán spanyol- nyelven- a napi történéseket, de azt, hogy “Bani” azt többször kihallottam belőle.

Ja, merthogy Barni az oviban az Bani. Mert ezt ki tudják ejteni. Barnabással nem is próbálkoztunk. Az ágyneműjébe meg beleírták, hogy 巴你.

Szóval zajlik az oviélet, na. És a héten már egyik nap se volt sírás. Lett is jutalma, egy “kedilákö kerítő”, azaz Caddilac Escalade autó – mert ez a szuperkedvenc.