A Nyeled vagy mered?-ben a következő a Taro. Ez egy gumós növény, nyersen mérgező, a levele is (rémüldözés előtt gondoljatok arra, hogy a krumplinak is!), de megfőzve, sütve, gőzölve nagyon finom. Nekünk legalábbis az első találkozás vele elég megnyerő volt, még Barni is telezabálta magát!

Ma étteremben ettünk, mint azt már egy előző posztban említettem. Nagyon jó dolog, hogy a kínai éttermekben van kép is, nem csak az ételek felsorolva. Én egyből kiszúrtam, mert szépen körbe volt rakva a tányéron a vékony kis szilvákra emlékeztető valami, középen pedig nyilvánvalóan a mártogatásra szolgált kis tányérka, valami sárgás löttyel. Nem lehetett tudni így első nézésre mi lehet, de max. nem ízlik, és otthagyjuk. Nem így történt. 🙂 A kaja végén még repetáztunk is belőle, főleg Barni, akinek már akkor feszült a pocakja! 🙂

ízre a Taro kicsit a szilvára, és a marcipánra emlékeztet, állagra szintén marcipán, valami lilás-bordós fűszerporral bevonva. A közepén a tányérkában első ránézésre fürjtojás volt, erről is hamar kiderült, hogy messze nem az, cirtusos, olajos valami. Együtt a kettő? ISTENI!

A növény egy gumó, mint a burgonya, csak sötétebb, rücskösebb. A mi tányérunkon így nézett ki: