De rég volt ebben a kategóriában bejegyzés… 🙂

Köztudott, hogy a szomszédunkkal Jane-nel és családjával elég jóban vagyunk. Ők segítenek az Ayi-keresésben, mi elhalmozzuk őket finom sütikkel és kölcsönösen számíthatunk egymásra ha a másik elutazik. Most is hoztunk nekik otthonról egy kis Mese kekszet meg egy pár csípős mangalicakolbászt, mert azt nagyon szeretik.

Jane pedig cserébe a kezünkbe nyomta ezt, egyenesen Szingapúrból hozta egy nappal korábban:

Ez pedig nem más, mint a rougan, azaz száraz hús, hokkienül (Taiwan és környéki nyelvjárás) pedig bakkwa. Gyakorlatilag sóval/cukorral/szójaszósszal tartósított, szárított, zsírmentesített és grillezett hús, klasszikus déli csemege.

És meglepően finom. Igen, édes, de -legalábbis ez a márka, ami Jane szerint a legjobb- nem tolakodóan édes. Andinak nem ízlett (hogy tudod ezt megenni?) Barnabás kis próbálgatás után megunta, így én fogyasztottam el szép lassan mind a három szeletet – de jó magyarhoz méltóan természetesen kenyérrel és salátával… 🙂 Nem mondom, hogy mindennap ezt rágcsálnám, de pár havonta csemegének jólesik.