Amikor ideköltöztünk, elhatároztam, hogy mindent legalább megkóstolok amit elém tesznek, ami meg érdekel is, azt meg pláne. Ilyenek a gyümölcsök, mivel szinte kivétel nélkül, minden gyümölcsöt szeretek, ugyanakkor megnőtt a kísérletezési kedvem más “ételféleségek” iránt is. A bogarak azért tartoznak ebbe a kíváncsi vagyok milyen? csoportba, mert előbb-utóbb sajna szembe kell nézni vele, hogy lassan nem lesz annyi husi, hogy eltartsa ezt a sok embert és már ma elkezdtek bogárhússal kísérletezni, hogy például ehető húspogácsát készítsenek belőle, stb.
Nem is tudom már melyik kutató mondta, hogy “luxus, hogy nem eszünk rovarokat” és alapvetően teljesen igaza van, kitűnő fehérjeforrás, könnyen tenyészthető és kicsit rendbeszednénk a táplálékláncot is, ha ebből a végéből is fogyasztanánk. Persze helye válogatja, Ázisa és Afrika egyes részein rendszeresen -ha nem is napi szinten- terítékre kerül némi rovar. Európában és Amerikában inkább a feldolgozott, húspépként felhasznált módoozatával találkozhatunk majd szerintem nem is olyan sokára.
Persze ezt valószínü nem fogom megélni, így nekem még jut az állati husikból…
Ahogy Pekingben az ízek utcáján sétáltunk (Pekingi kacsa elfogyasztása után), és nézegettem a finomságoktól roskadozó pultokat, egy két dolgon megakadt azért a szemem, kezdtem picit elbátortalanodni… Minden volt: pacal főzve levesbe, xiaolongbao, jiaozi, bingtang hulu, nyárson különböző dolgok:gyümölcsök, rák, csirke különböző részei, birka, tintahal, madárpók!, bikahere!!! (nagyon ajánlgatták), selyemhernyó báb, és skorpió különböző méretben. Furcsa mód a szöcskére vagy sáskára lettem volna kíváncsi, de mivel az nem volt, ezért a bébi (vagy legalábbis kisebb) skorpióra esett a választásom.
A selyemhernyó bábot is kipróbáltam volna, de ez a következő látogatásra marad ugyanis annyira kellett pisilni a pekingi kacsázás közben elfogyasztott kancsónyi tea után, hogy már nem vállaltam a báb-evést.
Megálltunk a legbővebb kínálatot nyújtó skorpiós pult előtt, fotóztam, ezalatt pedig Barnit betámadta a mellettünk lévő gyümölcsárus bácsi egy nyársnyi eperrel. Nem lehetett már kivenni szegénykém kezéből, egyből lecsapott rá. 🙂 Mondjuk fél kilót szoktunk 15Y-ért venni, nem öt szemet, mint itt, de sebaj. Persze ha úgy nézzük a két skorpió is ennyibe került. 🙂
Ezután kiválasztottam a nekem szimpatikus nyársat, azt gyorsan megsütötték, és kezdődhetett a falatozás. Azt hiszem, ha nem lesz csak rovarhús a földön, nem fogok éhen halni, de semmi extra íze nem volt igazából. (lehet, ha a nagyobb méretet kóstolom, akkor intenzívebb az élmény. Talán majd legközelebb. ) Peti csinált egy nem túl előnyös videót bizonyítékként. íme: