Nem, nem úgy!!! 🙂

Tegnap este épp nagyban filozofáltunk, mit főzzünk másnap, amikor bekopogott Edward a szomszédból. Mondta, hogy hívta Ayi hogy visszatért, és szeretnénk-e, hogy holnap már jöjjön dolgozni. Természetesen igent mondtunk – és ezzel a “mit főzzünk” probléma is megoldódott.

Ma pontban 11-kor beállított Ayi, mosolyogva mint mindig. Beszélgettünk kicsit, megegyeztünk, hogy mivel csak másfél órát jön egy nap, csak hétfőn takarít, a többi nap főz nekünk, illetve ha Andi előre szól, akkor főzés helyett babafelügyelet lesz a feladat. Odaadtam neki az új wokot is, nagyon örült, mert ennek már fedele is van 🙂 Egyúttal felemeltük az órabérét 20Y-re, egyrészt mert megérdemli, másrészt hogy versenyképesek maradjunk – persze ezt előtte egyeztettük a szomszéddal is. 🙂

Ayi nem jött üres kézzel, egy nagy szatyrot is adott: tele volt házikolbásszal és szalonnával! Igenám, de ez kínai kolbász, amivel korábban elég rossz tapasztalataink voltak (konkrétan édes volt, mint a méz). Nem baj, ez Sichuan tartományból jött, ott jobb a konyha – megkóstoljuk mindenképp. Sokáig nem kellett várni a kóstolással, mert ebédre már készült is egy adag.

A kínai kolbászt nem sütik, hanem főzik. Kinézetre amúgy felületes szemlélődőnek nem sokban különbözik az otthonitól. “A kolbász az kolbász”  (a szalonna meg bacon)- mondhatnánk:

Nos, édes nem volt. Csípős sem annyira, mint vártam. Ellenben az első harapás után olyan érzés, mintha egy csomag vegyes, beazonosíthatatlan fűszert rágcsálnál. Andi itt abba is hagyta a kóstolgatást, de én nem adtam fel – rájöttem, hogy ellenpontozni kell, pl. egy nagy bgombóc rizzsel és egy kis zöldséggel egyszerre rágcsálva egészen harmonikus az ízhatás – bár még mindig nagyon idegen.

A szalonna még inkább hasonlít mondjuk az otthoni csécsi szalonnára. Az illata is sokkal szelídebb. Persze ha közelebbről szemléled már valami gyanús lehet:

Este megkóstoltam egy kis szeletet – egészen vállalható, sőt merem mondani, hogy finom!  Kicsit csípős, inkább pikáns, de sokkal inkább a zsír íze érvényesül, mint a fűszer. Csak egész enyhe “ez nem illik ide” utóíz volt, de az is hamar elmúlt – szerintem ez hamar el fog fogyni kenyérrel – de előbb még megvárom persze, mit főz belőle az Ayi.

Tényleg olyan, mintha mindennap étterembe járnánk… és ez nekem tetszik 🙂