Kitört a tavasz! Ezt leginkább abból látni, hogy a szilvafavirág utca szilvafái kivirágoztak. Persze a java még hátravan, de már minden fán látszik a fehér/rózsaszín/lila virágok özöne. Valahogy így:

A részleteket -sok sok képel és videóval- a tovább gomb megynomása után lehet megtalálni. A képeket egyben is meg lehet találni ezen a linken.

A java a jóidőnek is hátravan, ma 15 fok volt, de holnapra már akár 19-et is mondanak – és már csak esténként lesz 10 foknál hűvösebb. Nem baj 🙂 Persze kihasználtuk egyből a szép időt és nekiindultunk délelőtt a huplis parkba bicajozni. Pláne jól sikerült, hogy sikerült korán kelni, így negyed tízkor már sikerült is elindulni.

Barni persze a szép új bicajával, Andi rollerrel, én pedig Ricsivel jöttem 🙂 A buszvégállomástól lesétáltunk a nagy híd aljáig a parton, majd vissza a másik oldalon, közben minden útbaeső lejtőn fel-le száguldoztunk (persze engem kivéve :))

Videó is készült:

Barni nagyon lelkiismeretes volt, ha lépcső volt, ott se engedte, hogy segítsünk, mindenhol saját maga cipelte szeretett járművét.

Emiatt aztán Félúton vissza a busz fele Barni megállt és jelentette, hogy “elfáradtam” – de aztán megemberelte magát és gurult tovább.

A szép időt csak a kissé koszos levegő rontotta el – de félúton feltámadt a keleti szél, így mire visszaértünk a buszhoz már ezzel sem volt gond. A busszal annál inkább – ugynais nem akart beindulni. A sofőr jót röhötött a dolgon, majd mire bfutott a következő busz, beindították a mienket, és hazamentünk. Még épp időben, hogy délre kész legyen a finom ebéd.

A sok mozgásnak és jó levegőnek köszönhetően kivételesen nem kellett altatni Barnit délután. Ricsi délelőtt aludt már – így segített nekem a tennivalókban – ágyat szereltünk.

Ugyanis rendeltünk egy hordozható ágyat. Nemsokára jönnek a barátaink Dániából és egy kisebb vidéki hosszú hétvégére szeretnénk őket elvinni – viszont egy ágyban nem szeretnénk aludni a fiúkkal, mert akkor megint hetekbe telik, mire visszaállnak a rendes kerékvágásba. Barni esetében ez egy extra szobával megoldható, Ricsi azonban problémásabb, mert az olcsó szállásokon nem nagyon van babaágy – ezért majd mi viszünk. 🙂 Amúgy is ideje már visszaadni a kölcsön járókát – így ezt is ki tudjuk váltani. Sőt, olyan ágyat találtunk, aminek az oldala nyitható egy cipzárral – így ha épp nem járókaként funcionál, akkor kuckóként.

Ébredés után Barni először észre se vette  a változást a szobában, annyire lefoglalta a film, amit Andi nézett.

Aztán rájött ő is és Ricsi is, mi történt, és nekiálltak birtokba venni az új játékot – szemmel láthatóan nagyon tetszett nekik a dolog.

Erről is lett videó:

Az ágy csak feleannyiba került, mint otthon, a minősége hibátlan és az eladó még egy pár játéklabdát is adott mellé ajándékba. Jó hasznát fogjuk venni ennek is 🙂

Mivel a rendes alvás miatt időben sikerült felkelni délután is, az idő pedig talán még szebb is lett, úgy döntöttünk még egyszer útnak indulunk. Ismét buszra pattantunk, ismét a folyópart irányába – de ezúttal a város közepe felé, a Binjiang sétányra – ez egy rövid, pár száz méteres, de annál kellemesebb kis parti sétány, ahol korábban még nem jártunk.

Egészen a belvárosban van, a nagy tornyok közelében.

Barni egyből beleszeretett a díszkáposztákba.

A menetrend a délelőttihez volt hasonló: Ricsi rajtam aludt, Barni fel-alá motorozott – de ezúttal Andi is sétált.

Mikor Ricsi felébredt, meguzsonnáztunk egy padon, majd még némi fényképezgetés után ismét hazaindultunk.

Igazán ügyesen megy már amúgy Barninak a tekergés – már a féket is elkezdte tanulni használni – itt egy kevésbé sikerült teszt látható videón:

Sőt, terepen is mentünk már:

Majdnem kihagytam a szobrokat – pedig azt is láttunk párat, meg szép pálmafákat (szép lánnyal :))

Sötétedés előtt haza is értünk, és már készült is a vacsora meg a másnapi ebéd. Skype is volt, az alvás is időben kezdődött – így igazán egy tökéletes hétvégi nap volt ez, egy apró hiábval – még valami utórezgése van az újévnek, mert ma megint össze-vissza petárdáznak és tűzijátékoznak – csak nem folyamatosan, hanem néhány percenként – így aztán szegény Ricsi nem is tud aludni, most is végig sírt, amíg ezt megírtam – viszont szerencsére mire a képeket berakosgattam, elaludt megint…