Valamelyik nap hazafelé sétálva beszaladtunk szétnézni a közeli boltba. Volt ott minden. Picit az üdítős részlegen néztem körül, és a mindenféle nyugati lónyálon túl találtam ezt:

Ránézésre: A csinos fiatal csaj huncut mosollyal néz vissza, miközben a kezében a pohár, tele a fincsi tejjel. Jó a marketingje, mi? Én mindenesetre bedőltem neki, és mivel drágának se mondható(otthoni jobb narancslé árban van), megvettem.

Itthon aztán vágyakozva téptem fel a dobozt, majd megcsapott az illat! Erős technokolra elmékeztető! Igazából a mandula keserű héja is megfelelő lenne a leírására, de annál jóval töményebb. Az íze amúgy nem rossz, de nem lesz a kedvencem, és túlságosan is vegyi jelleget kap az ivás közben szétáradó “illattól”.

Van még. És nem biztos hogy elfogy. Azt hiszem ennyi elég is róla. 🙂