Visszatértünk szeretett Expo parkunkba a Lupu híd lábánál – mert ezen a helyen a legjobb a távolság, a tömeg és az élmény együtthatója. Kereket vittünk magunkkal eleget – pontosan tizennyolcat: nyolc Andi görkoriján, nyolc a babakocsin és kettő Barni bicaján. Csak én mentem gyalog 🙂

A taxiból kiszállva kicsit megrémültem a tömeg láttán – persze, szép napos idő volt, hosszú idő után az első igazi tavaszias hétvége, de azért mégis kicsit sokan voltak. Aztán szerencsére kiderült, hogy csak  a szomszédos Mercedes-Benz Arénába jön a tömeg, mert valami kínai szupercsapat ad koncertet.

Részünkről ezt kihagytuk, akármennyire is környékeztek meg a jegyüzérek – inkább mentünk tovább a parkos részre, miután Andi felcsatolta a görkorit.

Fel-alá gurultunk az utakon, sétányokon, füvön, folyóparti sétányon, Barni megy szokásához híven gyűjtögető életmódot folytatott – levelek, ágak, termések, szemét.

A parkban is relatív sokan voltak, de messze az elfogadható határon belül, sátrakkal, piknikkosarakkal. Megnéztük a nagy kék darut közelről Barnival, közben Andit és Ricsit letámadta pár kínai néni a kérdéseivel és babázási ingerével, de jól állták a sarat.

Aztán mikor mindenki lába elfáradt, mi is leheveredtünk kicsit a fűbe uzsonnázni némi kekszet – de Ricsi némi füvet is kóstolgatott mellé.

Este hat körül lehetett, már kezdett alkonyodni (ellenben reggel már fél hatkor világos van), elindultunk visszafelé az Expo volt területéhez – meglepődtem, hogy a fényjátékot még most is felkapcsolják – illetve nem is tudtam, hogy a nagy esőfogó tölcsér fényjátékként is funkcionál.

Sőt, mint kiderült a folyóparton meg zenével komponált szökőkút van. Ezt elnézegettük egy darabig, utána pedig taxiba hoppantunk ismét és mentünk haza.

A teljes képanyag alább: