A karaoke buli lecsengése után jól aludtunk, Ricsinek még egy nagyon enyhe hőemelkedése volt. Reggelre kiderült, miért – három új fogának a csúcsa bújt ki.

Reggelinél már kezdett erősen fogyóban lenni az otthonról hozott hazai, így bepróbálkoztunk az egyik kis reggelit árusító  büfével. Ez nem volt jó kör, zöldséges tésztalevest kértem, ami tökéletesen íztelen volt, a tányér pedig koszos. Ott is hagytam. Szerencsére szembejött egy, a vállán nagy ládákat cipelő bácsi – valami eddig ismeretlen fehér lepényt árult, a tetején szezámmagokkal, középen barna – édes – töltelékkel. Ebből vettünk, finom volt, így azért lett elég reggelink.

Reggeli után lementünk a strandra – a dagály az erős széllel körítve elég sok hordalékot és sajnos némi szemetet is kihozott a tengerből, de emellett azt is, amiért jöttünk – kagylókat! Rengeteg különböző féle és fajta kagylót találtunk, közepeset, nagyot – Barni és mi is nagyon élveztük a gyűjtést, Ricsi kicsit kókadozott.

Egyszer csak megjelent két bácsi és egy partra sodort halat adtak Barninak, magyarázva, hogy vigyük vissza a vízbe, mert még hátha megmenthetjük. Egy fickándozásból eredő homokba ejtés és egy gyors fotó után így is tettünk – mivel Barni továbbta is fél a tengertől, én vittem be a halacskát. Remélem már jobban van.

Fél tíz előtt pár perccel értünk vissza a szállásra – kérdezte a tulaj nőci, nem megyünk-e a Natural Lawn-ra. Mondtam, hogy hogyne, hiszen épp ez volt a terv, mikor megy busz. Mint kiderült, pont 2 perc múlva ment az utolsó, így ezt lekéstük. Lehetett volna taxit hívni irreális áron, így úgy döntöttünk, holnapra halasztjuk az utat. Időnk úgy tűnt lesz rá – mint kiderült az erős szél miatt aznap délután és másnap délelőtt a hajójáratokat törölték, ha addigra jobb lesz a helyzet, másnap délután lesz egy hajó. Emiatt kicsit aggódni is kezdtünk, hiszen pont a következő nap akartunk mi is továbbutazni, ráadásul jobb lett volna délelőtt, de bíztunk az idő javulásában. Amúgy nem volt különösebben rossz idő, vagy hideg, csak a szél volt tényleg elég erős – de meleg levegőt fújt.

Mit volt mit tenni, délelőtt maradtunk a parton. Kicsit játszottunk a a füves részen, majd Ricsivel felmentem aludni kicsit, addig Barni + Andi nagy homokozást csaptak.

Ricsi rövid szundítása után visszamentünk Andihoz és Barnihoz, a fiúk pedig sziklamászó szakkört nyitottak.

Ebédre visszatértünk a tegnap esti helyre, de kicsit mást rendeltünk- ismét nagyon finom volt minden. Ebéd után a változatosság kedvéért aludtni terveztünk a fiúkkal – végül is pihenni jöttünk 🙂 Már látszott a fáradstág a fiúkon, de azért még egy jó kis kergetőzés a tulaj fiával belefért.

Rövid alvás után sétára indultunk. A szél egyre csak erősödött… Hogy kicsit más részeit is megismerjük a szigetnek, felugrottunk egy buszra ami a domb tetején levő vendégházakig vitt el minket több más ott lakóval együtt. Itt nem volt sok látnivaló, pár étterem és néhány igényesebb vendégház. Körbejártuk a környéket aztán szépen gyalog visszaindultunk a partra – a táv nem volt sok, kb. fél óra alatt kényelmes Barni-tempóban le is értünk. Útközben gyönyörködtünk a panorámában.

A végén pedig kicsit sietősebbre vettük a tempót, mert a szél már esőcseppeket is kezdett fújni felénk – szerencsére azért nem volt komoly.

Vacsorára kipróbáltunk egy új helyet, itt az egyik fiú dolgozott, aki minden nap eljátszadozott pár percet Ricsivel, így már ismerősként köszöntöttek minket. Most nem rendeltünk tengeri ételt, ellenben nagyon finom pirított tésztát rittyentettek össze – és volt desszertnek dinnye is, aminek nagyon örültünk, mert már elfogyott minden otthonról hozott gyümölcsünk és sehol nem lehetett a parton utánpótlást kapni.

A mellettünk ülő asztaltársasággal beszélgettünk – kérdezték a szokásos köröket, mióta élünk Kínában, honnan jövünk – mikor mondtuk Magyarországot, felcsillant a szemük – mint kiderült, egyikük öccse a budapesti kínai nagykövetségen van kiküldetésben, Feri Wu-nak hívják.  Egy kínai chatprogramon keresztül még beszélgettünk is vele röviden – egész jól beszélt magyarul! 🙂 Ricsi játszott még asztalszomszédainkkal egy kicsit, aztán sötétedés körül visszavonultunk a szállásunkra.

A szél miatt az esti karaoke parti is szolidabb volt, mint előző nap. Nagyrészt össze is pakoltunk, készülve a másnapi tovautazásra – amíg mi Andival rendeztük a bőröndöket, a fiúk tévéztek. Mivel erre elég ritkán kerül sor, meglehetősen lekötötte őket a dolog.

A pakolás keretei közt a reggel gyűjtött kagylókat szépen átmostuk a szuper igényes fürdőszobánkban.

Két dolog miatt aggódtunk elalvás előtt: egyrészt vajon mérséklődik-e a szél másnapra, tovább tudunk-e utazni az esti hírek szerint délelőtt biztosan nem lesz hajó, hogy délután indítanak-e, az majd délelőtt derül ki, másrészt hova tehettük Ricsi fogzáskönnyítő krémjét és hogy fog ennek hiányában aludni? A válaszokra a következő részből fény derül…