Egyik szerda délután, miután hazahoztam Barnit az oviból, elterveztük, hogy elmegyünk a Decathlonba, mert Ricsunak lassan kicsi és már meleg is a cipője, jön a jó idő!
A gyerekek a nappaliban játszottak, vártuk, hogy Peti befejezze a munkát és indulhassunk. Tudom furcsa, de ilyenkor skype-on írunk egymásnak, még így is, hogy a másik szobában van, mert kevésbé zökkentem ki így a munkából ha kérdésem van. így volt ez most is, kérdeztem mikor végez mert úgy volt, hogy ötkor indulunk. Türelmet kért, még 15perc. Addig öltöztessem nyugodtan a gyerekeket. Na persze, ezt már ismerjük, majd készülődünk együtt, ha kész van! 🙂 15perc múlva megint kérdeztem, hogy mi a helyzet, mostanra ígérte magát. Még három email. Ok.
Na itt már picit elöntött a pipa, tudom, nem ő tehet róla, de annyira MURPHY! 🙂
Sikerült 5:40-kor elindulni, így ez jól megalapozta a hangulatot.
A Decathlonban sikerült a tervezett cipővásárlás, de mivel másnap volt Ricsi szülinapja, átgurultunk a közeli plázába kókuszcsúcsért, legyen mibe szúrni a gyertyát. 🙂
Az idő alaposan elszaladt, ezért kitaláltuk, ha találunk valami nem túl drága éttermet, akkor megvacsorázunk helyben. A pláza alsó szintjén ráakadtunk a PURE WHOLE nevü vegetáriánus étteremre. Már sokat hallottam róla Regina barátnőmtől és másoktól is, hogy állítólag jó a kaja itt. Az árak középvonalon mozognak, nem túl olcsó, nem túl drága. Minden napra van valami akciójuk, szerdán épp a tortilla tekercsek voltak olcsóbbak. Rendeltünk két fajtát is, az egyik egy arabos ízvilágú, krumplival, csicseriborsóval és zölségekket, a másik olaszos ízesítés mozarellával, rukkolával, paradicsommal és földimogyoróval. Az étterem egyébként vietnámi-fúziós konyhával hirdeti magát, innen a mogyoró is, ami első hallásra furcsa, de egész jól belepasszolt az ízvilágba.
Sokat tanakodtunk ás kínlódtunk, hogy a gyerekeknek mit rendeljünk, végül pitát és hozzá különböző dip-eket kértünk nekik, amikbe a pitát mártogathatták. Ötféle dip-et kértünk, egy céklásat, egy brokkolisat, egy paprikásat, egy articsókásat és egy pisztáciás-pestóst.
Gyermekeinket elég nehéz volt lefoglalni, mert erősen fáradtak voltak már és folyton elrohangáltak. Ricsi szökött többször, Barnit sikerült maradásra bírni több-kevesebb sikerrel.
A tekercseket hamar elpusztítottuk majd vártuk, hogy kihozzák a többi finomságot. Barnival még egy uborkás vizet is kipróbáltunk, nem is volt rossz. Egyedül Ricsinek nem ízlett és persze Peti nem vett részt a kóstolásában.
Miután kihozták a mártogatós kaját, nekiálltunk, bár én már nem voltam különösebben éhes. A gyerekek elég keveset ettek, nem voltak oda se a pitáért se a mártogatós finomságokért. Nagyon fincsik voltak amúgy, de alig bírtam enni, annyira jóllaktam már. Nekem a céklás és az articsókás ízlett leginkább, bár a pisztáciás-pestos is finom volt csak kicsit talán túl sós. A paprikakrém továbbra sem az én világom, a brokkolis meg picit túl pikáns volt füszerezésben. Ez utóbbi kettőt Peti pusztította. 🙂 Nem tudtunk mindent megenni ezért elcsomagoltattuk a maradékot. Jól éreztük magunkat, finom volt a kaja, 200y alatt megvacsorázott a család és még haza is vittünk, biztos jövünk még! 🙂
update: és valóban, egy héttel az első látogatás után vissza is tértünk egy gyors ebédre mert épp nem volt otthon kaja és akkoris finom volt. Meg kéne tanulni ilyen kis zöldségkrémeket csinálni. 🙂