Reggel elsőnek ébredtem. Nem volt kedvem visszafeküdni, csendesen írogattam az úti históriánkat. A fiúk rajzolás céljából mostanában sokszor elcsenték a füzetemet, így le voltam maradva az írással. Fél óra múlva már mindenki ébren volt, Ricsi huncutul vigyorgott rám a kiságyból, Barni pedig álmosan dörzsölgetve szemeit vizet kért. Peti még szuszogott picit amíg fel nem élénkült a két csibész.

Még a szállodában falatoztunk egy kis gyümölcsöt, aztán elindultunk, hogy valami egyéb reggelit is magunkhoz vegyünk.

A szálloda mellett volt egy bizalomgerjesztő kis pékség. Bementünk és nekiláttunk válogatni. Mire kiválasztottuk a gyerekeknek az általunk megfelelőnek ítélt pékárut, feltünt, hogy Ricsi mindkét kezével magához ölelt egy viszonylag nagy (kisebb torta méretü) péksütit, amiből már hiányzott egy darab… 🙂

A kiharapott sütit persze megvettük a fiúknak. Pont elég volt kettőjüknek.

Mi fokhagymás kenyérszeletet vettünk, de nem kellett volna. Peti különösen rosszul volt tőle. Tényleg kis vacak volt, édes és fokhagymás. Miután a fiúk megették a sütit (ami sokkal jobb volt mint amilyennek kinézett) elindultunk, hogy megnézzük a ningboi akváriumot. Barnit úgy kellett rábeszélni, hogy menjünk, nem értem miért. Aztán persze bementünk és milyen jól tettük! Vagy két éve voltunk a shanghai-i akváriumban, de akkor még nem kötötték le ennyire halak, mint most. Szépen végigsétálgattunk és alaposan megnéztük a halakat. Sajnos sok érdekes fajtát nem tudtam jól lefényképezni, egyik -másik kép teljesen élvezhetetlen lett, de azért akadt olyan is ami jól sikerült.

Jártunk cápaalagútban, csodáltunk rájákat, bámultuk a vízben pancsoló pingvineket és persze az akvárium szerintünk csúcspontját, a lebegő, színes medúzákat. Szuper volt!

A legérdekesebb a kék kalapos volt, ami szimbiózisban él egy rajta megtelepedett algafajjal, így sose kell táplálékot magához vennie, egymást etetik. Nem is értem hogy nem vették még át a világuralmat, talán mert csak 12-16 fok közötti tiszta tengervízben tudnak megélni.

Ricsi folyton elcsavargott és futkosni kellett utána, de ettől függetlenül klassz időtöltés volt mindannyiunknak. Barni meg is kérdezte a végén költői kérdésként, hogy “ő hogyhogy nem akart jönni? Pedig olyan jó volt!” 🙂

Megkérték az árát is persze, 460 yuan volt négyünknek a belépő. A végén volt egy kis bolt, ahol az akvárium összes szereplőjét megvásárolhattad plüss figuraként. Barni megkapta a hőn áhított cápát, Ricsu meg egy narancssárga tintahalat. Boldogan szorongatták a taxiban. A szállásra érve gyors pelenkacsere és irány ebédelni. A már bevált helyre mentünk és viszonylag gyorsan megebédeltünk, majd elindultunk a pagodába. Rövid séta és már ott is voltunk.

A belépő 5 yuan! Gyerekeknek ingyenes, így a családi belépő a délelőtti 460 helyett csak 10 volt. Az épületet 1300 éve építették meg először, majd rá 400 évre döntötték le először, de nem utoljára. Többször úrjaépítették. Faszerkezetü, 13 emelet magas, de kívülről ez csak 7-nek tünik, ugyanis a belsejében a félemeleteket is számolják. Keskeny lépcsők vezetnek felfele, épphogy elfért rajtuk egy ember. Inkább gyerekméret volt. 🙂

Ahogy közeledtünk a tetejéhez, a lépcsők szélessége is úgy csökkent, a végén már alig fértünk el.

Élvezetes volt azért még így is, nincs okunk panaszra. Odafent nézelődtünk picit, aztán indultunk vissza.

Szedni kellett a lábunkat, mert a szállodából ingyenes transzferünk volt foglalva a pályaudvarra.

Megintcsak volt még egy óránk a vonat indulásáig. Én irogattam, Barni rajzolt, Peti meg Ricsi után szaladt. A vonaton nem kellett sokat dúdolgatnom és szépen elszenderült az ölemben, megadta magát. Egész úton durmolt. Én is próbáltam aludni több-kevesebb sikerrel. Az esőt épphogy megúsztuk, mikor elindultunk már szakadt is. Kis Picassonk aklotott, Peti nézelődött és megpróbált skypeolni is a nagyikkal. Hamar megérkeztünk, de nem volt kedvünk kivárni a negyed órás taxisort, utána meg a taxiban ülve vesztegelni az esti csúcsforgalomban, ezért inkább a metrót választottuk. A végállomáson szálltunk fel, volt helyünk, de az út hosszú, a fiúk kimerültek, nyügösek voltak. Az út második felében már kínunkban röhögtünk Petivel, annyira nem bírtunk a két gézengúzzal.

A Century Parknál sikerült a szakadó esőben azonnal taxit fogni. Mák! Itthon vacsora, kipakolás, fürdés volt a program, no meg az útinapló befejezése. Most! 🙂