A büdös tofuval akkor találkoztam először mikor egyik városi utunk alkalmával kifelé mentet a metróból, megcsapott a szaga – szúrós, rothadó szemeteslére emlékeztető, kellemetlen, érzékenyebb orral rendelkezők talán még undorítónak is mondanák. Kiérve a metróból láthatóvá vált egy lány, aki épp hódolt a büdös tofunak, és jóízűen majszolta azt, az árus bódéja mellett. Nagyjából ekkor határoztam el, hogy lesz ez a kategória itt a blogon, és hogy egyszer biztos kipróbálom a tofu eme verzióját. Megtörtént.

A büdös tofut nem lehet nem észrevenni, mivel az erőteljes szag már méterekről érezhető. Így volt ez akkor is, mikor a vizivárosban járva a szag mellett, a hosszú sorra is figyelmes lettem. Kinézetre semmi extra, pár kocka alakú, panírozott verziójú tofudarab. Mellé különböző csípős, illetve édes szószt lehetett önteni. Az íze egy jól érett sajtra hasonlít leginkább. A sütés miatt ropogós szélek mögött a puha, helyenként kissé folyós állagú. Nem túl bonyolult ízvilágú, mivel a tofuk többségére nem is jellemző az erőteljes íz. Aki viszolyog a sajtok puha, sokáig érlelt, és penészes verziójától, annak nem ajánlott fogyasztani, mindenesetre nem egy nagy durranás, max. a szaga emlékeztet hasonlóra. 🙂 íme: