Jön a jó idő, és egyre inkább szállingóznak a városba az utcai árusok, akik általában 1-2 idénygyümölcsre specializálódnak. Most nagyon sok és olcsó a Pipa, vagy másnéven Szapotilla (erről majd Peti ír!), és emellett már néhol megjelenik egy-egy különlegesebbnek tűnő gyümölcs.

Ilyen ez a magyarra nem fordított gyümölcs is. Kis, zárható dobozokban árulják, mert elég sérülékeny. Mikor itthon kibontottam a dobozt, megcsapott a gyümölcs illata. Egyből eszembe is jutott nagypapám, a kert, és a cefre szaga a kis pincehelyiség mögött. Biztos remek pálinkát lehetne főzni ebből a kis gyümiből. Majd utána nézek, lehet hogy van is ilyen, sose lehet tudni! 🙂 Akkora mint egy cseresznyeszem, és hasonló szerkezetű mint az eperfa gyümölcse. A magja is cseresznyemag, így hát nem hazudtolja meg magát, mivel az íze a cseresznye, és az eper keveréke. Nem rossz, de annyira nem is finom. Kicsit falatoztam belőle, aztán továbbadtam Petinek, aki hamar betolta a doboz teljes tartalmát 🙂