Korea nemzeti ételével már otthon is szoros kapcsolatot ápoltam, mindig örömmel falatoztam a közeli koreai-kínai étteremben, és egyszer otthon is megpróbálkoztam a kimcsikészítéssel – gyakorlatilag káposztát kell zárni fűszerekkel egy üvegbe és várni, hogy -ne szépítsük- megrohadjon.

Utóbbi tevékenységről le lettem tiltva, a napokon át a lakásban szállongó penetráns rohadt káposztaszag miatt – pedig amúgy nem volt rossz az eredmény.

Koreában ahány háztartás, annyiféle kimcsirecept. Szerencsére itt Kínában is elterjedt, a környékünkön főleg, mert sok japán és koreai család lakik errefelé. Szóval még talán az egyik első boltbalátogatásunk során vettem egy csomaggal a többféle közül, ami a polcon volt – ezt pont Mat Kimchi-nek hívták, igazi koreai gyártótól származott.

Beraktam szépen a hűtő ajtajába a kis csomagot, aztán el is feldkezdtem róla pár hétig, mint annyi minden másról, ami a hűtő ajtajába kerül…

Körülbelül egy hónappal később épp azt szemléltem, milyen harapnivaló akad itthon, mikor megakadt a szemem a kimcsis zacsin – meghökkentő állapotváltozáson esett keresztül – konkrétan majdnem kirepült a hűtőből, annyira felfúvódott gázzal – hiába, a rohadás nem áll csak úgy le.

Kicsit aggodalmaskodva megszemlélve a csomagot, észrevettem rajta egy szép színes skálát: 0-15 nap zöld, 15-45 nap sárga, 30-90 nap piros – ez az érési folyamat, illetve így erősödik az íze és a csípőssége is. Épp 80 nap körül jártam a gyártási dátumtól számítva, a zacskó már a szakadás felé haladt. gondoltam ez pont jó lesz nekem, és bevittem egy nap a munkahelyre az ebédem mellé nasinak. Kicsit aggódtam azért, hogy ne robbanjon fel a táskámban, becsomagoltam két extra zacsiba is.

Szerencsére nem robbant, de milyen igazam volt az ízére vonatkozólag! Nem csak simán csípett a paprika miatt, hanem a érett káposzta kaparta a torkomat, ízekkel bombázva közben a nyelvemet. Nagyon finom volt, aki szereti a csípőset és a savanyú káposztát, az biztos nagy kimcsirajongó lesz.

Utólag a boltba menve feltűnt, hogy a kimcsis polcon ki van írva külön cetlire, hogy tessék jól megnézni a gyártási dátumot vásárlás előtt – jogos kérés, senki ne panaszkodjon, ha túlérett kimcsit vesz. Bár részemről minél érettebb, annál finomabb, azért  vettem ma  pár csomagot különféle dátumokkal , hogy tudjam szemléltetni az érést a kedves olvasóknak. Jobbra található a 10 napos kimcsi (zöld), balra a 30 napos (sárga). Már itt is érzékelhető a különbség:

Ez pedig a korábban említett 80 napos. Ijesztő, nem? De még azért volt benne egy kis hely több gáznak, ha jól látom. 🙂  Mindenesetre nagyon finom volt! Legközelebb megvárom a kilencven napot!