Kicsit több, mint három éve így érkeztünk meg, majd nem sokkal később követett minket három másik IKEA doboznyi egyéb cucc.
Csak vakarom a fejem…
Vissza Shanghaiba
Rendben, vágjunk neki, főleg hogy elvileg már hétvégére ígértem be a posztot. 🙂
Az első sokk akkor ért, mikor felszálltunk a repülőre. Sehol egy szabad hely, és mindenhol, de tényleg mindenhol kínaiak nyüzsögtek. Tisztára mint hétvégente a turistás területeken. Ekkor hasított belém, hogy bizony itt nem lesz szabad ülőhely, ahol netán elheverhetnék a dinnye méretű pocakommal. Elég vacak érzés volt, mivel ez a járat általában nem szokott tömve lenni, hát a mostani szerencsénk erre rácáfolt. 🙁 Nade amúgy tényleg egész kellemes volt mindettől függetlenül az út, bár aludni nem aludtam egy percet se.
(Peti: Ennek ellenére szerettük ezt a járatot. Múlt idő, mert március 1től megszűnik a közvetlen Budapest/Peking járat. Ennyit a stratégiai fontosságú kínai/magyar kapcsolatokrol…)
Amikor Pekingben átnézegették a bugyijaimat, és egyéb dolgainkat a csomagfeladásnál, na az volt a csúcs! Barni közben teljesen fel volt pörögve, alig lehetett bírni vele. 🙂
Barnival metrózunk
Vásárolni mentünk, anya otthon pihen.
Rendkívüli közlemény
Óriási pelyhekben esik a hó!
Helyzetjelentés
Megérkeztünk. Egyben, épségben. Remélhetőleg hétvégén több időm, energiám, és kedvem lesz megírni az elmúlt napokat. Jelenleg ki sem látok a mosni_ és vasalnivalobol. Barni a repülőn általános alacsony páratartalom, és az itteni légkondival fűtés miatt már megint elég csúnyán köhög, száraz a bőre is, úgyhogy egyfolytában kenegetjük. A birodalmát már megérkezéskor magáévá tette, leltározta az autoit, és felsorakoztatta a szekrényen.
A lakás hiába kértük meg az Ayit előző nap, hogy fűtsön be, nyilván a 2 honap fűtésszünet miatt, elég hideg volt.
Szoval nem könnyű az indulás, szegény Peti is párásío, rendörségi bejelentés, és hasonlok után rohangál, közben dolgozik, Barnit pátyolgatja, mert ugye csak Apa jo… nem konnyű, de a hétvégére szerintem már rendezzük sorainkat, és írunk. Reméljük ti, otthoniak mind jol vagytok!
Közlemény
Mindazoknak, akiket érint (nem a magyarul értő kínai betörőkre gondolok), azonnali közlésre:
Az SDI Global Solutions és a Hainan Airlines, valamint a Landmark Hotel Beijing támogatásával bemutatjuk a Hazalátogatás 2011 című produckiót.
Főszereplők:
Pongó Andrea
Ács Péter
Ács-Pongó Barnabás
Ács-Pongó Richárd/Nándor/Sámuel/Sára*
* a szereposztás módosításának jogát fenntartjuk.
A film kerettörténete:
December 8 -> Peking
December 12 -> Budapest
Február 6 -> Peking
Február 8 -> Shanghai
Hamarosan az önhöz legközelebbi mozikban! 😉
Vendégfogadás
Ma a szokásos reggeli piac után, elmentünk ebédelni. Nocsak, a pocakos lány megint hamburgert kíván, adjuk meg neki! Megkapta. Azután itthon egy kis szieszta, majd irány a maglevállomás. A két Marianne megérkezett!
Jelentem lehet nem is megyünk haza decemberben, annyi kaját hoztak csempészeink. 🙂 Még juhtúró, túrórudi, libatepertő is, és persze sok más finomság landolt a lakásban. 🙂 Tele a hűtő, mélyhűtő, a polcok, a spejz, és a has!
A kipakolás után rituálisan a folyópartra mentünk (ezúttal sötétben, így egész más és szintén nagyon jó), sétáltunk, majd itthon faltuk a sok finomságot. Holnap reggel útra kelünk, és irány Suzhou!
Hétfőn este érkezünk, addig a blog mindenképp szünetel.
ui: Nagyon köszönjük mindenkinek a sok finomságot amit küldött!
Reggel van még
Az éjszaka jó kis zuhé volt nálunk, lehűlt a levegő, így kikapcsoltam a légkondit, és ablakot nyitottam. Nagyon fincsi idő van. Pont jó. Se nem meleg, se nem hideg klasszikus. 🙂 De miért is kéne élvezni az éjszakai légáramlatokat, hiszen torokfájással, a takaró alatt izzadva az igazi, nem? Remélem legalább kiűztem a bacikat! 🙂
Sebaj, reggel még egy kis kaparó érzéssel a torkomban ébredek, de szuper kínai csodareceptem van meghűléses esetekre. Neki is állok a finom gyömbértea főzésének. Közben berakom a császárhusit a zöldségekkel a sütőbe párolódni. Teszek-veszek, majd fogom magam, és mivel fogytán a gyömbér itthon, elindulok a piacra, hiszen tegnap óta vágyom egy kis szőlő után is. Betegen azt együk-igyuk, amit kívánunk szerintem. Jólesne ugyan egy kis pálinka is, de nincs itthon. 😀
(Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy miután megreggeliztünk, Barnit levitte az Ayi játszani.)
Ülök a buszon, a piac felé robogunk, amikor belém hasít: Elzártam a gázt a gyömbér alatt? Nem biztos. A sütőben a húst elzártam. Akkor biztos a tűzhelyet is. De nem emlékszem!!! Ajjajaj. Mostanában, nem is: mindig rosszul járunk a legkisebb fazekunkkal, és a benne lévő, tűzhely fölött rotyogó dolgokkal. Volt ugye a krumpli esete. Hála az égnek nem égett le a lakás. Aztán vettünk egy új edénykét, abban is többször eljátszottuk a krumplis verziót, csak épp mindig itthon voltunk, ezért menthető volt mindannyiszor. Aztán a múltkor Peti kitalálta, hogy főz egy kis szójababot. Az épphogy megúszta a dolgot megintcsak. Majd Peti kijelentette: Ebben az edényben mostantól csak tejet forralunk, elvégre arra való. Én ezt természetesen nem engedélyeztem, így történt a gyömbérfőzés is.
Szóval arra gondoltam, ha már ott vagyok a piacon, tudom mi kell, így gyors leszek, és taxizom egyet haza. így is tettem. A ház előtt kicsit megijedtem, ugyanis sok egyenruhás állt a sorompónál. Füstöt nem láttam. Jó jel!
Aztán mikor elindultam befelé, látom csak, hogy nem holmi tűz miatt állnak ott, hanem kézről kézre adják drága Barnimat, az Ayi beleegyezésével. 🙂 Barni teljesen el van varázsolva, azt se tudja hol van, ő a sztár megint. Még engem is alig vesz észre. 🙂
Én felszaladok a lakásba, és láss csodát: Mindent kikapcsoltam. 🙂 Yippi!