Hongkong, utolsó nap

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , , , , , , ,
2

Rendhagyó módon az utolsó nap krónikája lesz az első – abból az egyszerű okból, hogy őgy egyeztünk meg, ezt én írom meg, a többit pedig Andi – tessék nála kilincselni a többiért! 🙂

Tehát szeptember 30-a van, 0:01 perc. Barni és Andi mellettem szuszog a szállodai szobában, én a földön hasalva, munkám végeztével a hongkongi buszmenetrendet bogarászom a neten, hogy a várhatóan jó darabig utolsó itt töltött napunkat megfelelően ki tudjuk használni. A paraméterek: reggel a vízumunk átvétele után tudunk elinulni, és este 19:05-kor száll fel a Juneyao Airlines gépe, amin illene ott ülnünk, hiszen a  jegyünk ezúttal nem módosítható, nem visszaváltható 🙂 A terv szerint ha időben kézhez kapom a vízumunkat és el tudunk indulni a szállodából, úgy, hogy a reptéren a csomagokat délig le tudjuk adni, akkor van időnk megtekinteni Lantau szigetén az ülő bronz buddhát és Tai O halászfalut is, hogy kényelmesen visszaérjünk a felszállásig. Precíz és alapos ember lévén, felírtam a buszok számát, a menetrendet, és mindenhol jelöltem az utolsó buszt, amivel el kell indulnunk, hogy ne legyen lehetőség a késére. Lássuk, hogyan alakult a nap:

More »

A háztartásbeli

Panda Posted in Gondolatok,Tags: , ,
1

Szeptember utolsó napján, hivatalosan is megkaptam ezt a szép státuszt. Mi mást írt volna Peti ugye a vízumigénylő lapra???

Hiszen ugye nem dolgozom, max. alkalmanként, és leginkább a családnak. Persze nincs ezzel semmi baj, tudom hogy most ez egy ilyen szakasza az életnek, de azért elég lesujtó ezt hallani. Fodrász vagyok az istenért! Hol vannak a régi szép idők, mikor 16 órákat melíroztam, szárítottam, vágtam-mostam… Hát biztos lesz még ilyen, de majd ha a gyerekek felnőnek,és nem kell az esti meséhez, vagy a fürdetéshez, lecke kikérdezéséhez hazaérni időre.

Félreértés ne essék, ez nem panaszkodás, vagy a háziasszonyok ledegradálása. Attól függetlenül hogy itthon vagyok gyakorlatilag egész nap, sokszor fekszem le úgy, mintha meglett volna az a 16 óra munka. Meg is volt. Csak nem a hobbim a munkám jelenleg, hanem a mindennapi élet könnyedebbé tétele.

Na nem akarok én itt valami Szex és New York-os eszmefuttatást csinálni, hogíy akkor minden nő választhat karrier, vagy anyaság között, csupán elmerengtem azon, mennyi idő is volt ide eljutni, és mikor fogom vajon visszasírni ezt az időszakot? 🙂

Na mikor?