Felfedezések VII – Jinhai road
Rendkívüli bejegyzés a rovatban – ugyanis nem fényképeztem (pedig lett volna mit). Nem baj, úgyis túl sok vizuális inger éri az embert manapság. 50km-t sikerült tekerni alig több, mint két óra alatt (a tengerparton banánevést nem számolva), amivel nagyon elégedett vagyok. Az útvonalról azért van képem:
Ovis hírmondó
Az elmúlt két héten nemzetközi hetek voltak az oviban. Nemzetközi óvoda, és rengeteg országból jönnek a gyerkőcök, így ez természetes dolog. Az első héten az évfolyamoknak voltak saját programjaik, a második héten az egész óvodának együtt.
Az első héten Barni az első két napról (japán és francia napok) lemaradt az kirándulásunk miatt, de persze a többin részt vett. Mindig az adott országra jellemző ételeket kaptak enni, megtanultak pár fontos szót az adott nyelvek (jó napot / viszlát / köszönöm) és hasonlók.
Szerdán Szerbiáról tanultak, mert az egyik óvóbácsi, Bojan amerikai szerb. Csütörtökön Oroszország volt a téma, pénteken pedig megosztva India és Lettország. Barni hazafele mindig büszkén mondogatta a tanult szavakat és az országok neveit. Ezzel a nézéssel simán beolvadna Oroszországban (illetve ahogy Barni ismeri: Russia)
Protected: Családi videó március 1. rész
Jeles nap
Ma tizenegy hónapos Ricsi. Talán érezve ennek súlyát délelőtt felállt és úgy maradt támaszkodás nélkül majdnem fél percig.
Másnak is ma van az évfordulója: pont két éve kaptuk meg a lakás kulcsát. A beköltözés napját a mai napig nem sikerült elfelejteni – talán nem is lehet :). Visszanézve az akkori képeket, nagyon furcsa üresen látni a lakást, ugyanakkor kicsit talán ijesztő, mennyi dolgot sikerült összehalmozni mindössze két év alatt.
Emlékszem az első évben még külön találkoztam az ingatlanossal és a tualjjal aláírni a szerződést, tavaly már egyszerre jöttek egy rövid terepszemlére, idén a tulaj már nem is jött – azt hiszem ez jót jelent 🙂 A lakbér ugyanannyi most a harmadik évre is, mint korábban, a szomszédokkal jóban vagyunk (még az alattunk lakóval is relatív normális a viszony) ismerjük a lakópark legjobb zugjait és a környék legjobb helyeit – bár az utóbbi folyton változik. Az összes kisebb-nagyobb hibája ellenére nagyon szeretünk itt lakni, pont nemrég beszéltük, hogy milyen rossz lenne akár csak egy házzal is arrébb költözni, pláne a város egy másik részére.
Kihasználva a tegnapi szép időt elmentünk a Century Park-ba, ahogy méltatlanul keveset járunk ahhoz képest, milyen közel van – persze minek járjunk, mikor a házunk kertje is van ilyen szép, csak kevesebben vannak. Azért érdemes visszanézni ehhez is a közel két évvel ezelőtti képeket. 🙂 A parklátogatásról Andi ír majd nemsokára.
Ezt azért iderakom 🙂
Suzhou és hazaút, 3. nap
Az időjárás harmadik napra sem lett jobb, sőt! Az első nap kellemes, napsütéses időjárásával szemben, most szakadt az eső, fújt a szél és hideg volt. Ébredés után azért nekiálltunk reggelit vadászni, de Sedselék most nem vágytak kínai reggelire, ezért kerestünk egy kínai pékséget.
A menü croissant és fánk volt, aztán elindultunk Suzhou híres kertjei közül az egyik legkevésbé ismert felé.
Tongli, Suzhou, 2. nap
Reggel, miután összekészültünk a gyerekekkel, találkoztunk Sedselékkel a szállodai recepción és elindultunk reggelit vadászni.Az időjárás az előző naphoz képest siralmas volt. Fújt a szél, esett az eső és hideg volt. Kis idő múlva meg is találtuk a helyi piacot, ahol vettünk némi töltött batyut, mantou-t, meg piskótát és nekivágtunk a felfedeznivalóknak. Elsőnek a visszavonulás és tükröződés kertjébe látogattunk.
Bingtang hulu
Suzhouban a múlt hétvégén kipróbáltuk az igazi, klasszikus bingtang hulut. Ez pálcikára tüzött, cukormázzal bevont galagonya. Még életemben nem ettem galagonyát, vagy ha igen, nem tudtam róla, hogy az. A galagonya picit nagyobb a cseresznyénél és almaszerü formára és keménységre. Az íze enyhén savanykás, és ez remekül párosul a cukormáz édességével. A belsejében van pár mag, belül a húsa zöldes-fehér. Nekem nagyon ízlett, biztos fogok még enni. Barni viszont kért inkább egy epreset. 🙂
