Ma tizenegy hónapos Ricsi. Talán érezve ennek súlyát délelőtt felállt és úgy maradt támaszkodás nélkül majdnem fél percig.

Másnak is ma van az évfordulója: pont két éve kaptuk meg a lakás kulcsát. A beköltözés napját a mai napig nem sikerült elfelejteni – talán nem is lehet :). Visszanézve az akkori képeket, nagyon furcsa üresen látni a lakást, ugyanakkor kicsit talán ijesztő, mennyi dolgot sikerült összehalmozni mindössze két év alatt.

Emlékszem az első évben még külön találkoztam az ingatlanossal és a tualjjal aláírni a szerződést, tavaly már egyszerre jöttek egy rövid terepszemlére, idén a tulaj már nem is jött – azt hiszem ez jót jelent 🙂 A lakbér ugyanannyi most a harmadik évre is, mint korábban, a szomszédokkal jóban vagyunk (még az alattunk lakóval is relatív normális a viszony) ismerjük a lakópark legjobb zugjait és a környék legjobb helyeit – bár az utóbbi folyton változik. Az összes kisebb-nagyobb hibája ellenére nagyon szeretünk itt lakni, pont nemrég beszéltük, hogy milyen rossz lenne akár csak egy házzal is arrébb költözni, pláne a város egy másik részére.

Kihasználva a tegnapi szép időt elmentünk a Century Park-ba, ahogy méltatlanul keveset járunk ahhoz képest, milyen közel van – persze minek járjunk, mikor a házunk kertje is van ilyen szép, csak kevesebben vannak. Azért érdemes visszanézni ehhez is a közel két évvel ezelőtti képeket. 🙂 A parklátogatásról Andi ír majd nemsokára.

Ezt azért iderakom 🙂