Guilin 2/8 – 2. nap: Longsheng, Ping’An, rizsteraszok

Panda Posted in Utazás,Tags: , , , ,
1

Reggel a tegnap estihez képest jó idő fogadott minket. Még bőven nedves volt ugyan a talaj, az eső már nem esett és a szél se fújt.

A szálloda megint adott ingyen fuvart a pályaudvarig, így nagyon örültünk, hogy nem kellett taxit fogni a reggeli csúcsidőben. A következő szállásadónk, Jason még előző este megadta a kisbusz rendszámát, ami PingAnba szállít majd minket. Lehet ugyan menni a menetrendszerinti busszal némileg olcsóbban, de akkor egyszer át kell szállni, így inkább a falusiak által szervezett közvetlen busz mellett döntöttünk. Ezt a buszt kellett a pályaudvaron megtalálnunk, ahol nyüzsögtek a segíteni vágyó turistavadászok, akik a gyanútlan utazni vágyókat különböző  kisbuszokba tömörítenek. Ezért valamiféle kerítői jutalékot kapnak, amitől az út ára is magasabb lesz, ezért vigyáznunk kellett, hogy ne fogadjunk el segítséget és gyanútlanul megtaláljuk a furgonunkat. 🙂

A pályaudvarra érve gyorsan vettünk némi gyümölcsöt, a fiúk elmentek pisilni, aztán hipp-hopp megtaláltuk a kisbuszt. Bepattantunk, majd vártuk, hogy elinduljunk. Pár ember még befért mellénk, aztán mikor nagyjából megtelt a busz, elindultunk.

P1010669

Hosszasan döcögtünk a hegyi utakon és falvak között, időközben Ricsi leöntött engem és Petit vízzel, végül pedig Petit is és magát is lehányta picit (elég kanyargós volt az út), pont végszóra.

P1010670

Egy átszállás így is volt, mert a rizsteraszok területére belépés után (kifizetve a fejenként 80Y-es belépőt) elágazott az út két falu felé, a többség a másikba ment, így mi átugrottunk egy ott várakozó kisbuszba és feldöcögtünk a 900m magasan fekvő Ping’An faluba.

(Minden kép eredeti méretben lett feltöltve, kattintás után nagyítható több szinten)
More »

Egy választás margójára

zaqrack Posted in Gondolatok
1

Az a jó az expat-létben, hogy megtanulsz szinte teljesen függetlenedni a téged körülvevő rendszertől, mert annak, ami nap mint nap körülvesz, legyen akár jó akár rossz, nem vagy a része. Figyelj: A rendszertől, nem az emberektől – ez nagyon nem ugyanaz.

A leginkább meglepő az ennek a képességnek az univerzális természete, egy bizonyos idő után a világ bármelyik országában működik, még a saját hazádban is. Olyan, mintha országok fölött élnél, mintha mindenhol látogató lennél, vagy még inkább mindenhol otthon. A gyökerek nem vesznek el, sőt, messze fontosabbak is lesznek, mint voltak, de nem egy országhoz kötődik hanem a családhoz. Legalábbis én így érzem magam már jó ideje és ezért lehet szeretni, sajnálni, megvetni, bármi, de én jól érzem magam így és úgy érzem ez inkább érték, mint hiány.

Az expat és az emigráns között pedig az a hatalmas különbség, hogy az emigráns kényszerből távozik és ez valahol mindig egy fájdalom marad, bármilyen jól is alakul az élete az új választott otthonában. Ugyanakkor az expat előbb-utóbb hazamegy, csak más, többnyire okosabb, tapasztaltabb és mindenképp rugalmasabb emberként – így mi is. Szóval egyszerűen csak applikálni kell majd az elmúlt 3 (addigra 3.5) év tapasztalatait otthonra. Fogjuk fel egy új kalandnak 🙂