Posts Tagged ‘ízfokozó’

Szárított tonhalszelet

zaqrack Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , ,
3

Ez az élelmiszeripari termék abból kifolyólag került kosarunkba, hogy elfogyott itthon a gyümölcs, de valami nassolnivaló kellett estére – így lementünk a sarki éjjelnappaliba – ahol aztán elcsábultunk az ízléses csomagolásnak.

szárított halacska

Hogy mi ez? Szárított hal. Drágának drága, ugyan 5Y volt de csak 15g a tartalom, tehát kilónként olyan 12000Ft körülre jön ki.

A csomagolás pofás, már-már nyugati szintű. A halszag nem jellemző, kifejezetten bizalomgerjesztő.

Beleharapsz, majszolgatod, az állaga kellemes, az íz kicsit intenzív édeskés-savanykás, kifejezetten nem rossz. Rágcsálod, rágcsálod, lassan már a negyedét megeszed.

Aztán abbahagyod pár másodpercer az evést és bekövetkezik a baj. Valami működésbe lép (tippem: az ízfokozók) és egyszerre csak elkezdenek az ízek őrült erővel kavarogni a szádban és a nyelveden, édes -savanyú – sós, de mindegyikből az émelyítő töménységű, villámygorsan váltva egymást.

Nem tudsz tőle szabadulni. Egyre intenzívebbek az ízek a szádban (pedig az ételt már fél perce lenyelted). Megiszol rá egy pohár vizet, jobb a helyzet de még mindig olyan, mintha a fél fűszerespolcot a fejedre öntötted volna. Egyre kellemetlenebb rohadt húsra  emlékeztető ízélmény kezd a hatalma alá keríteni, és kitart, hosszú percekig.

Sok idő telik el, mire újra rendeződik a nyelved ízlelőkészsége és a normális helyzet a szádban.

Pedig alapvetően nem lenne rossz – de az a baj vele mint olyan sok kínai dologgal – nem tudják hol a határ, és rettenetesen eltúlozzák a dolgot, pont ezzel téve tönkre az élményt. Részemről köszönöm egyszer elég volt.

  • Ajánlom: Előrehaladott krónikus fogszuvasodástól szenvedőknek akik nem bírnak megmaradni a saját szájszaguktól.
  • Nem ajánlom: bárki másnak.

 

Szotyi, kínai módra

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , ,
1

Tegnap este a gyümölcsárus srác a sarkon, megkínálta Barnit szotyival. Mivel még sosem evett szotyit, nem akartam hogy telezabálja magát vele, így hamar búcsút intettünk az árusoknak, és hazajöttünk. Búcsúzóul kapott még egy marékkal a magból, ezt el is raktuk, majd itthon, mikor rágcsálni kezdtük, fedeztük fel a turpisságot!

A szotyi magját szétrágva, igazi ízbomba robbant a számban. Körülbelül egy ládányi ízfokozóban ázhattak a magok, mert brutális vanília ízük volt. Ezek után még jó hogy Barni nem evett túl sokat belőle. 🙂

A kínaiak mellesleg imádják a magokat, csak nem éppen a mi megszokott módunkon ízesítve. Az egyszerű sózás nekik nem elég. És mindent édesen esznek. Popcorn árusokat is gyakran látni, de csak az édes verziót eszik, sósat, vajasat, még nem láttam. Na mindegy is, lényeg, hogy ezt is kipróbáltuk, bár egy egész zacskóval nem vennék. A maréknyi kis vaníliás szotyit nem dobjuk ki, a vállalkozó kedvű látogatóknak megtartjuk. 🙂