2010-ben volt Shanghaiban a világkiállítás, iszonyatos felhajtással. Legalább akkorát akartak vele dobbantani, mint Peking az olimpiával. Már két éve, de még mindig minden második sarkon megtalálható Haibao, az Expo kabalafigurája valamilyen formában. A környéken már többször jártunk, elég csak a huplis parkra vagy az Expo parkban tett kiránduásokra gondolni. Két hete azonban Barnival kicsit még tovább merészkedtünk egy bicajozás keretében.
Térképre vetítve nagyjából erről a részről van szó:
Nagyrészt képes-videós beszámoló következik, mert ugyan menet közben szépen megfogalmaztam, miket írok majd, de azóta bőven elfelejtettem.
Az Expo jelmondata a “Better City, Better Life” volt, azaz “Jobb város, jobb élet”. Hatalmas felhajtás volt, egy komplett városrészt építettek az eseményre a világkiállításoknak megfelelően rengeteg érdekes épülettel. Mára a többségét lebontották, a területtel meg a mai napig nem nagyon tudnak mit kezdeni.
Az utolsó már korábban bejárt ponton, az Expo park közepénél elfogyasztottuk az uzsonnára hozott fánkjainkat.
Utána az eddig sem túl élettel teli utak egészen poszt-apokaliptikusan kihalttá váltak.
Szemmel láthatóan nem nagyon tudják hogy hasznosítani ezt a hatalmas területet egyelőre.
Aztán Barni meggyőzött, hogy menjünk fel a hídra, ami nem bizonyult rossz döntésnek:
A hajókról még egy kép is készült.
A túloldalon végre megnézhettük azt a furcsa épületet közelről is – fémből készült árnyékolóháló adja a mintázatát. Ez amúgy az “Oriental Sports Center” egyik épülete, hatalmas uszodákkal. Itt volt tavaly az úszó VB.
A kishíd visszanézetből is szép volt:
Itt is látszik, mekkora forgalom van a Rákóczi út szélességű mellékutcákon. Ideális bicajosterep, csak a környék nem túl érdekes.
Hazafele egy utcányival arrébb kanyarodtunk. Itt már érthető volt miért nincs forgalom a part felé – mindenki itt autókázott a dolgára.
Azért itt is találtunk érdekeset.
Ez a Lupu híd lehajtója. Élhetőnek tűnik, igaz? Az Expo mottója amúgy az volt, hogy “Jobb város, jobb élet”. Hát, nem tudom, azért szerintem még lehetne tovább fokozni a jóságot…
A Lupu híd amúgy két dologról hires:
- Egyrészt ez a világ második leghosszabb boltíves felfüggesztésű hídja (nahát, a leghosszabb is Kínában van)
- Másrészt ez talán a világ jelenleg legfeleslegesebb hídja is, ugyanis nem egy, hanem kettő alagút is átmegy alatta egy utcával arrébb levő bekötési pontra. Az Expo forgalmának kezelésére épült – de hol van már az Expo forgalma… Azért aggódni nem kell, megtelik ez is autókkal ha kell, de azért mégis…
Hazafele még egyszer átmentünk az Expo fő sétánya alatt. Teljes kihaltság. A bal oldalon levő nagy épületben jelenleg jobb híján kiállítás van és az Expo maradék emléktárgyaiból lehet vásárolni – utóbbival még azért pár utcai árus is próbálkozik, nem sok sikerrel.
A hazafele vezető kb. 6 kilométeres út nagyrészt eseménytelenül telt. Két említenivaló történt:
– Megtaláltuk az elektromos buszok garázsát. A több tucat elektromos busztól az amúgy már kókadozó Barni teljesen bezsongott.
– Ennek megfelelően rájött kitűnő szórakozás, ha biciklizés közben megpróbálja a fenekemet letolni a nyeregről
Aztán persze félúton újra elfáradt és sírva kérte, hogy most már menjünk haza gyorsan. Így egy kis edzés is jutott nekem a végére.