Hétvége Xitangban

Panda Posted in Utazás,Tags: , , , ,
4

Anyu még csütörtök este beszállt a taxiba, és kiment a reptérre. Nem voltunk épp jókedvűek. Még szerencse, hogy Peti volt olyan okos, hogy leszervezzen nekünk egy kis hétvégi kirándulást búfelejtőnek.

Azért mertem ezt megtenni, mert ez a szombat-vasárnap elvileg munkanap volt itt Kínában a hét napos nagy ünnepséget követően – így abban reménykedtem, nem lesz nagy tömeg, ha kirándulni megyünk. Amúgy sajnos a helyzet az, hogy hétvégén nem is érdemes elindulni turistásabb helyekre kirándulni, mert embertelen tömeg van és minden jó másfélszer annyiba kerül mint általában (ünnepnapokon meg kétszeres árak vannak). Vagy elmész valami nagyon távoli vagy nem túl népszerű helyre (babával nehéz) vagy hétköznap kirándulsz (munka mellett nehéz). De mivel Andi még nem volt vidéken, így most bátrak voltunk és foglaltunk buszjegyet meg szállást.

A képek ezúttal egy csomagban találhatók a linkre kattintva a Picasa-n. De olvass tovább!

More »

Nem az én hibám!

zaqrack Posted in Hétköznapok
1

Nagyon sok szépet és jót láttunk a hétvégén meg rengeteg kép is készült. Ma azért nem lesznek feltöltve, mert Barnabás nem hajlandó aludni / bent maradni a szobájában és folyton kirohangál így bármi más tevékenység helyett kénytelenek vagyunk vele foglalkozni. A havi képadag is ezért csúszik. Vele beszéljétek meg.

Vendégség és hegymászás

zaqrack Posted in Felfedezés, Shanghairól,Tags: , , , , , ,
4

Tegnapelőtt felhívott Kay, a munkatársam, hogy ráérünk-e kedden. Kérdeztem miről lenne szó, mondta, hogy szeretne meghívni ebédre – családostul, pereputtyostul. Kapva kaptunk az alkalmon, még azt is elnéztem, hogy mi hívtuk meg őket előbb és erre az eseményre egyelőre nem került sor 🙂 És hogyan kerültünk fel egy hegy tetejére egy pagoda és katedrális mellé? Tessék továbbolvasni és kiderül!

 

nocsak, egy ilyen magas pagoda, vagy tán egy hegyen áll?

More »

Ami nagyon nem vicces

zaqrack Posted in Gondolatok,Tags: ,
5

Kínai yuan – magyar forint árfolyam, az elmúlt 3 hónapban:

Igen, ez 25% emelkedés. Akkor ennyit a forintban kapott fizetésről… Akkor már inkább fizetem az adóm Kínának.

Hongkong, utolsó nap

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , , , , , , ,
2

Rendhagyó módon az utolsó nap krónikája lesz az első – abból az egyszerű okból, hogy őgy egyeztünk meg, ezt én írom meg, a többit pedig Andi – tessék nála kilincselni a többiért! 🙂

Tehát szeptember 30-a van, 0:01 perc. Barni és Andi mellettem szuszog a szállodai szobában, én a földön hasalva, munkám végeztével a hongkongi buszmenetrendet bogarászom a neten, hogy a várhatóan jó darabig utolsó itt töltött napunkat megfelelően ki tudjuk használni. A paraméterek: reggel a vízumunk átvétele után tudunk elinulni, és este 19:05-kor száll fel a Juneyao Airlines gépe, amin illene ott ülnünk, hiszen a  jegyünk ezúttal nem módosítható, nem visszaváltható 🙂 A terv szerint ha időben kézhez kapom a vízumunkat és el tudunk indulni a szállodából, úgy, hogy a reptéren a csomagokat délig le tudjuk adni, akkor van időnk megtekinteni Lantau szigetén az ülő bronz buddhát és Tai O halászfalut is, hogy kényelmesen visszaérjünk a felszállásig. Precíz és alapos ember lévén, felírtam a buszok számát, a menetrendet, és mindenhol jelöltem az utolsó buszt, amivel el kell indulnunk, hogy ne legyen lehetőség a késére. Lássuk, hogyan alakult a nap:

More »

A háztartásbeli

Panda Posted in Gondolatok,Tags: , ,
1

Szeptember utolsó napján, hivatalosan is megkaptam ezt a szép státuszt. Mi mást írt volna Peti ugye a vízumigénylő lapra???

Hiszen ugye nem dolgozom, max. alkalmanként, és leginkább a családnak. Persze nincs ezzel semmi baj, tudom hogy most ez egy ilyen szakasza az életnek, de azért elég lesujtó ezt hallani. Fodrász vagyok az istenért! Hol vannak a régi szép idők, mikor 16 órákat melíroztam, szárítottam, vágtam-mostam… Hát biztos lesz még ilyen, de majd ha a gyerekek felnőnek,és nem kell az esti meséhez, vagy a fürdetéshez, lecke kikérdezéséhez hazaérni időre.

Félreértés ne essék, ez nem panaszkodás, vagy a háziasszonyok ledegradálása. Attól függetlenül hogy itthon vagyok gyakorlatilag egész nap, sokszor fekszem le úgy, mintha meglett volna az a 16 óra munka. Meg is volt. Csak nem a hobbim a munkám jelenleg, hanem a mindennapi élet könnyedebbé tétele.

Na nem akarok én itt valami Szex és New York-os eszmefuttatást csinálni, hogíy akkor minden nő választhat karrier, vagy anyaság között, csupán elmerengtem azon, mennyi idő is volt ide eljutni, és mikor fogom vajon visszasírni ezt az időszakot? 🙂

Na mikor?