Posts Tagged ‘gyerekek’

Napi csoda

Panda Posted in Család, Hétköznapok,Tags: , ,
5

Korán kelsz, mert már kukorékol a legkisebb. Kikászálódsz az ágyból, kezded a napi monoton rutint, kiságyból ki, pelenkázás, öltöztetés. Közben hatodszor kéred a nagyobbikat, hogy ugyan öltözzön már, ne azt a tegnap estéről ottmaradt kisautót tologassa, mert reggeli, fogmosás, ovi következnek a sorban.

A kicsi is sír, mert egy helyben kell lenni és öltözni. Szörnyü az élet! 🙂

Aztán szépen elindul a nap, ahogy minden nap elindul valahogy. Hol kevesebb, hol több a hiszti, a te saját nyügösséged, fáradtságod. Eltelik a nap, játszotok, főzőcske, közben persze felkéredzkedik a konyhapultra és ott kóstolgat bele mindenbe, kapcsolja ki-be a vízforralót, eszik, alszik.

Mikor ebéd után csönd van és az a csönd csak a tiéd! Aludni is lehet, de minek, mikor tornyosul a vasalnivaló, vár egy jó cikk vagy könyv, egy kis torna. Na jó, néha alszol is, de az azért luxus.

Aztán felébred életem egyik értelme, álmosan rámnevet vagy épp hozzám simul bizalommal. Gyere, megyünk az oviba, vár a tesó minket.

És gurulunk, suhanunk a délutáni aranyfényben, mely oldalról világítja meg a fákat, gyerekkacaj a hátam mögött, a boldogság sikolya. Összefutás, karba szaladás, Anya, még hadd játszunk kicsit. És ott az oviudvaron, ott döbbensz rá, hogy nincs is ennél szebb és jobb, hogy milyen nagy csoda van előtted.

Persze mindig ott van, folyamatosan, van hogy állandóan irritálja valamely érzékszervedet, csak épp nem ismered fel a maga puszta szépségében…

És ott, az ovi udvarán teljes békében, elégedettséggel, egy csipetnyi kétség nélkül nézed azt a csodát ami szerencséd van minden nap látni. Most nem akarod lefényképezni, megmutogatni másnak. Ez a csoda, pillanat csak a tiéd, berakhatod a szíved egy kis zugába a többi elraktározott emlék mellé. Mert elillan, átváltozik, úgyhogy meg kell őrizd magadnak.

Megőriztem. Kár, hogy csak én láttam. De persze ti láthattok mást. Mert minden perc velük egy mese, egy gyönyörüség. Lefotóztam őket otthon, miután hazaértünk. Nektek, meg magamnak, hogy emlékezzem az előtte lévő fél órára az oviudvaron. Imádom őket! 🙂

P1030538

Itt járt Mikulás

zaqrack Posted in Család, Ünnepnap,Tags: , , , ,
3

Szombat igen eseménydúsra sikeredett, alig hogy hazaértünk az ovis táncműsorról, mentünk is tovább, mert idén a Mikulás a Shanghai-i magyar gyerekekhez is tett egy kitérőt. Sőt, mivel neki  rénszarvasos szánnal egyszerűbb átjutni a városon, mint a gyerekeknek metróval, így kapásból a város két végében is lehetett találkozni vele, Qingpu kerületben és Pudongon is tiszteletét tette egy-egy családnál. Mi természetesen az utóbbi csoporthoz csatlakozunk.

Háromgyerekes családként érkeztünk Juditékhoz – Bruno is velünk jött ugyanis, mert anyukája pont aznap jött haza a kórházból a négy napos, 3kg-os Daniellel. Nekünk meg úgysem árt az edzés – bár Bruno annyira jól viselkedik mindig, hogy vele igazán könnyű. 🙂

Szép csomag gyerkőc gyűlt össze 13 lurkó volt, 1 és 11 éves k or között. Olyanokkal is sikerült összefutni, akikkel már nagyon rég nem – vagy még sohasem. A kihagyott délutáni alvás megtette a hatását, Ricsi mér a taxiban kidőlt, és egy jó fél órát még a vendégségben is szunyált.

IMG_9803

More »

Márciusi képek

zaqrack Posted in Család, Hétköznapok,Tags: , , ,
2

Suzhou és hazaút, 3. nap

Panda Posted in Utazás,Tags: , , , ,
3

Az időjárás harmadik napra sem lett jobb, sőt! Az első nap kellemes, napsütéses időjárásával szemben, most szakadt az eső, fújt a szél és hideg volt. Ébredés után azért nekiálltunk reggelit vadászni, de Sedselék most nem vágytak kínai reggelire, ezért kerestünk egy kínai pékséget.

IMG_1953

A menü croissant és fánk volt, aztán elindultunk Suzhou híres kertjei közül az egyik legkevésbé ismert felé.

More »

Protected: Családi videó – Február /2

zaqrack Posted in Család,Tags: , , ,
Enter your password to view comments.

This content is password protected. To view it please enter your password below:

Vendégposzt – Dóri 3/3

zaqrack Posted in Vendégposzt,Tags: , , , ,
4

Sokkal gyorsabban szalad az idő itthon, mint mikor Shanghai-ban voltam. Egy hónapja itthon vagyok, de még mindig napi szinten gondolok az ott eltöltött időre.

Elsősorban a családi élet hiányzik. Gyakorlatilag mióta elköltöztem otthonról nem láttam ilyet. Egy-egy órára, esetleg napra, az megesett. De két hét…

Ilyenekre gondolok:

  •    együtt eszünk és Ricsi lábazik a székben
  •    a sülő kenyér illata
  •    a kis meleg mancs a kezemben mikor Barni épp hajlandó volt megfogni 🙂
  •    az esti egymás mellett gépezés, miközben megy a Breaking Bad és én SEMMIT nem fogok fel belőle és másnap újra kell kezdeni
  •    Ricsit büfiztetni
  •    Barni rohangál a lakásban: „kell megharapni a fokhagymapopót” és a gyerek nevetés, amikor megharapdálom
  •    uhh, és még sorolhatnám…..
Vigyázat 30 éves, egyedülálló látogatók! Csapda! 😉 Én úgy mentem oda, hogy boldog vagyok egyedül, gyerekre igazán sose vágytam. Na ennek szépen búcsút mondhattam! Nem a boldogságnak, az még mindig velem van. Viszont a bébiláz csatlakozott. Nagyon különleges érzés az ösztön hatalma. Amikor babát látok már párásodik a szemem :). Azt is hozzátenném, hogy nagyon pozitív változásokra késztet!

A kínai kaja is hiányzik. Főleg Ayi padlizsánja, pedig abból csak egyszer ettem. Isteni volt! Soha nem gondoltam volna, hogy ízleni fog, azt meg pláne nem, hogy megváltoztatja az ízlésemet. Mióta visszajöttem ettem egy-két dolgot, amit előtte sose tettem volna. És rákaptam a pálcikával evésre is, amikor a thai helyen kajálunk, mindig azzal eszek 😀 sőt, a jövő héten meglátogatom a Shanghai nevű kínai éttermet itt Lausanne-ban!

Moghan Shan. A nyugalom szigete. Csodálatos volt az a pár nap, amit ott töltöttünk, még úgy is, hogy én egyet a wc-hez közel voltam kénytelen. Van valami nagyon különleges a bambuszerdőben és az a hang, amikor Barni (aztán mi is) kővel dobálta a fákat, felejthetetlen. A házigazdák is annyira kedvesek és aranyosak voltak! Remélem lesz még lehetőségem találkozni velük! Nem felejtem el azt a gyönyörű tavat, ahova egy órás séta után jutottunk el, és a kedves hölgyet sem, aki visszafelé az út nagy részén elhozott.

Aztán meg természetesen a gyönypiac. Kísért álmaimban az a sok gyönyörűség, és az áruk. Pont abban a megállóban van egy ékszerészet, ahol féldrágakövekkel rakott ékszereket árulnak. Annyi az áruk svájci frankban mint yuanben volt.. ouch!

Van, ami nem hiányzik, de örülök, hogy megtapasztaltam: A kavargó tömeg a metróban; a fura szagok mindenütt; a hatalmas távolságok; a fülzsírtúrás – maguknak és egymásnak a buszon; a képernyők mindenütt, hogy legyen mivel butítani a népet és legkevésbé a 17 fokra, süvítő fokozatra beállított légkondi.

Mindent összevetve varázslatos utazás volt, amiért még egyszer (de nem utoljára), ezúton is köszönetet mondok Andinak és Petinek. ♥