Posts Tagged ‘street food’

Az utcai árusok

zaqrack Posted in Kínáról,Tags: , , , , ,
2

Próbálják visszaszorítani (csak tudnám minek) de az utcai árusok továbbra is virágoznak Kínában. Minden sarkon mindent kapni. Teherautóról, kézikocsiról, teherbicikliről, hátizsákból, földről. Mi pedig élvezzük a kényelmet – pl. nemrég nagy örömünkre megtelepedett a sarkon egy zöldséges, aki a hét minden napján reggel 7-tól este 9-ig árulja a jó minőségű zöldségeket, így most már tényleg nem kell a közeli piacig se elmenni (nem mintha nehezünkre esne, csak nagyon népszerű a piac és mindig nagy a sor).  Már összebarátkoztunk, így Ricsi és Barni mindig kap ajándék répát, uborkát, kedvezményes árakban részesülünk és mindig levágja a lány a zöldségek nem ehető részeit – pl. a gomba sáros tönkjét, a brokkoli fás végét, stb. és utána teszi a mérlegre. Múltkor meg pl. nem hagyta, hogy krumplit vegyek nála, mondván nem elég jó a minőség, majd inkább másnap reggel jöjjek, akkor hoz jobbat. Vagy pl. a kérésünkre a kínálatba felvette a jégsalátát. És még sorolhatnám, igazán úri ellátást kapunk.

More »

Utcai ételek: pirított krumpli

zaqrack Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , , ,
3

Idén méltatlanul hanyagoljuk az utcai kajákat, pedig ez a kínai konyha egyik legérdekesebb -és legelérhetőbb- ága. Az oka egyszerű: A környéken már mindent végigpróbáltunk ami szimpatikus, így inkább a bevált helyekre járunk vissza – a belvárosban, ahol minden sarkon 4-5 féle utcai kaját kapni pedig ritkán járunk.

Pedig még bőven volna mit felfedezni, ezért úgy döntöttem, mostantól ahánszor metróval megyek dolgozni az ügyfélhez (ez nem olyan gyakori, kb. havi 1-2x fordul elő), akkor kipróbálok egy-egy új utcai kaját. Külváros -és irodanegyed- révén ugyanis a metrómegálló mellett hosszú sorban állnak a kis mobilkocsis árusok, jó 10-15 féle különböző finomságot árulva, mindenki a saját kis portékáját.

Ma neki is álltam, mikor korgó gyomorral hazaindultam a munka végeztével. Egyből megakadt a szemem a krumpliáruson. Miért? – kérdezhetné a kedves olvasó, hiszen a krumpli nem éppen különlegesség. Persze, nem az – otthon. Itt nagyon ritka, hogy magában ennék, pláne hogy sütve. Ráadásul a boltokban, piacokon legkisebb kapható krumpli akkora, mint az öklöm – ez az árus azonban apró kis újkrumplikat árult (csak tudnám, honnan szerzi…) És nem is akárhogy!

Egy nagy vasserpenyőben, egészen minimális olajon (ez itt mifelénk nagy szó) pirultak szépen a krumplik. A kisebbek egyben, a nagyobbak félbevágva – így egy darab pont egy falatnyi – kb. 2x3cm. Friss, forró, nincs előre elkészített, a párában összeszottyadt adag.

Vásárláskor egy kis dobozba halmozza a krumplit (ami amúgy kínaiul 土豆, pinyinnel írva tudou, ejtsd: túdó, ami szó szerint annyit tesz, hogy “földbab”. Maga a név is sokat elmond arról, mennyire alárendelt szerepben van a krumpli a kínai konyhában), és szór rá fűszereket – paprika, bors, só (SÓ!!!), meg gondolom egy kis ízfokozó szokás szerint (mert megint elfelejtettem szólni, hogy nem kérek). Csípős szószt csak ha külön kéred, de a paprika alapból csíp egy kicsit. Tesznek még rá aprított zöldhegymát, zöldkoriandert és vékony csíkokra vágott uborkát – utóbbi talán a leginkább meglepő hozzávaló, de nagyon illik hozzá!

A közepes árkategóriájú utcai érelek közé sorolnám,5Y egy adag (180Ft), kellemesen elűzi az éhséget és nagyon finom. Szinte otthon érzem magam amikor eszem, hiszen otthon minden tavasszal rakásra pirítottuk az újkrumplit otthon köretnek. Persze azért a koriander ad neki egy jellegzetes “kínais” ízvilágot, de ez abszolút jót tesz neki. Magában is abszolút megállja a helyét. Kapsz hozzá egy kis hegyes hurkapálcát, azzal lehet egyesével nyammogni.

Mire leszálltam a metróról, el is fogyott, pedig úgy terveztem viszek belőle Andinak is egy kicsit. Majd legközelebb. 🙂

pirított krumpli kínai módra

Jó kaják, majdnem bosszantó befejezés

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
4

Az éjszakai ébrenlét (még egy pirított tésztát is ettünk a sarokról éjjel háromkor) után alig bírtunk Barnival fölkelni reggel. 10-kor még húzta a lóbőrt, aztán Peti elment reggelit venni, és jellegzetes kínai finomságokkal tért vissza: pirított jiaozi, tojásos lepény, rettenetesen édes péksütemények és joghurt. A jiaozi jó volt, csak első harapásra szembelőtt a benne lévő langyos húslével – kitűnő ébresztő, de kicsit kiábrándító. A tojásos lepény csak melegen jó, de úgy nagyon. A péksütikről meg annyit, hogy nagyon fura utóízük van, de Barninak az egyik bejött, így egész reggeli alatt a szobában majszolva és morzsálva rohangált – szóval szegény takarítónak volt dolga bőven… A joghurt szintén kicsit édes, furcsa utóízzel.

Reggeli után bevetettük magunkat a városba venni pár dolgot és ebédet vadászni. A vásárlás után Barni már nagyon nyűgös volt, szóval a szálloda japán éttermében ebédeltünk inkább nagyon finom grillezett makrélát, lazac teriyakit rizzsel, miso levessel és finom uborkás salátával. Barni természetesen csak a rizst kérte, nagyon nincs kísérletező hangulatában mióta megjöttünk, de pár darabka makrélát sikerült becsempészni a rizzsel együtt, hogy kicsit változatosabb legyen az étrendje. Amúgy nagyon fáradt is még, 2 óra ébrenlét után már mindig óriásikat ásít és nagyon nyűgös.

Japán ebédmenü két főre 100Y alatt.

A délutáni alvás után (csak Barninak) kipróbáltuk a metrózást.

More »