Posts Tagged ‘városnézés’

Palawan 10/12 – Városnézés a jegyünkre várva

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , , , , , ,
Comments Off on Palawan 10/12 – Városnézés a jegyünkre várva

Az eredeti terv szerint a mai napon délben repültünk volna haza – na most ehhez képest még jegyünk se volt. De ne szaladjunk ennyire előre, valahol ott tartottunk, hogy egy nem túl hosszú alvás után hajnalban öklendezésre és rotyogásra ébredtem, ez bizony Ricsi volt, akire rájött a hányás és a cifrafosás. Nem is tudom mi hiányzott még…

Ez úgy hajnal fél ötkor történt… tisztába raktuk, majd pedig kiszaladtam a recepcióst felébreszteni, hogy ugyan aznap már akkor mégse mennénk a földalatti folyót megtekinteni. Mondta, hogy jó, de ez esetben ugyanúgy ki kell fizetni a lefoglalt jegyek árát. Szuper, gondoltam, mert azért ez nem egy olcsó móka ám, de mit volt mit tenni, nem tudtuk hogy lesz Ricsi, ha megyünk is valahova, inkább lazább programot szervezünk. Lemondtam hát, és visszamentünk aludni – a túra ugye fél hétkor indult volna, így volt lehetőségünk nyolcig aludni. Nem bántuk.

Ébredés után jött a nap első jó híre – a mai napon is törölték az erős hullámok miatt a barlangnéző túrát, így nem buktuk a pénzt. Kérdezték átoglalják-e másnapra – mondtam, hogy várnék délig, megnézzük hogy van a gyerkőc és mi a helyzet a repülőjegyünkkel és utána visszajelzek. Ricsi amúgy jobban volt, jókedvű és még reggelit is evett – azért óvatosan adtunk neki. Mivel kifogytunk tiszta ruhákból, igénybe vettük a mosodai szolgáltatást, meg akkor már megkértük cseréljék le az összekakilt ágyneműt is amit persze szó nélkül megtettek (még szép). Reggeli után az első utunk természetesen a reptérre vezetett.

More »

Palawan 9/12 – Állatnézőben

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , , , ,
Comments Off on Palawan 9/12 – Állatnézőben

Ahogy utaltam is rá a nagy repülőjegyes – tájfunos kavarás közepén, a délután kellemes kikapcsolódással telt. Reggeli triciklisofőrünket felbéreltük, hogy vigyen el városnézésre – a célunk a krokodilnevelő intézet volt, de még indulás előtt megnéztem, hogy a közelben vagy egy jó kis lepkekert is, így azt is felvettük a meglátogatandó úticélok listájára.

Jó fél órás döcögés után érkeztünk meg a krokodilokhoz – persze a fiúk élvezték az út minden percét. Fél tizenkettő után pár perccel értünk a krokodil-központhoz, ahol a kapunál közölték, hogy épp lekéstük a túrát, most van ebédszünet, a következő túra csak fél egykor indul. Hát, így jártunk, mit volt mit tenni, vártunk. Sofőrünk nem volt túl boldog, de beletörődött sorsába. Nem nagyon volt mivel elütni az időt, vettünk belépőjegyet, megnéztük a közelben parkoló autókat és targoncát…

P1130383

More »

Hibátlan vasárnap

zaqrack Posted in Család,Tags: , ,
6

Kitűnő vasárnapunk volt: 29 fok, napsütés, ki szél, reggel normálisan alvó manók. Reggelire friss dinnye és ananász, délelőtt közös játék a kertben, ebédre lazac, spárga, gomba és újkrumpli szép tálakon, délután városi séta, emeletes városnéző buszozás – jegy nélkül :), kicsi hiszti, komp a folyón, kinyitott buszmotor, carbonara vacsorára.

És sok-sok jó kép. Még ilyet sokat 🙂

Felfedezni spontán a legjobb

zaqrack Posted in Felfedezés,Tags: , , , ,
2

Vasárnap eldöntöttük, hogy hétfőn elmegyünk várost nézni. Nem ám amolyan helyi lakos módjára, hanem szépen felülünk egy turistabuszra és nézelődünk. Két okunk van rá:

  1. Barni régóta szeretne emeletes busszal menni, és ugye a városnéző buszok itt emeletesek 🙂
  2. Szerintem fontos, hogy néha turista legyen az ember a saját lakhelyén és külsős szemmel nézzen körül.

Körbe is néztem, és találtam két buszos túrát. Az egyik a Big Bus Tours horrorisztikus 30USD-s áron 7000Ft!) adott 48 órás jegyet külföldiekre pozicionálba, három különböző vonaluk van a városban. A másik, a helyi Spring Tours a barátibb 30CNY-t kért egy jegyért hasonló szolgáltatással (1000Ft), így ki is néztem, honnan indul az utóbbi.  Úgy voltunk vele, hogy bár körjárat, a végállomáson szállunk fel, hogy legyen helyünk – ez a People’s Square-en van.

More »

A magyarok híre Kínában…

Panda Posted in Gondolatok, Hétköznapok,Tags: , , ,
2

Ma az antik utca, bárnegyed részt látogattuk meg a két Marianne-al. Vettünk szép teáskészletet, legyezőt, és egyéb vásárfiákat. Már egész jól megy az alkudozás, és ezt nem csak kedves vendégeink erősítik bennem, hanem egy helyi néni is, aki az egyiki bódénál árulta a portékáit. Ugyanis semmiképp nem engedtem az általam kigondolt árból. Kb. fél óráig győzködött a saját igazáról, és bosszankodott kedvesen, hogy nem hagyom magam. Végül nagy nehezen az általam mondott áron adta a holmikat, és megveregette a vállamat, mondván, ő is nagyon élvezte a játékot. 🙂 Továbbhaladva még elsétáltunk mellette, és akkor is odajött, és megszorongatott picit mosolyogva.

A parkban pihentünk picit, Barninak vettem mantou-t (ez egy teljesen íztelen gőzölt zsemle, és Barnabás teljesen rá van cuppanva, bármennyit meg bírna enni belőle. 🙂 ), majd a bárnegyedbe mentünk, és beültünk egy thai étterembe. Nem vittük túlzásba az evést, mert elég drága volt, és egyébként is otthon várt minket a fincsi rakott krumpli. 🙂 Barni hazafele bealudt a babakocsiba, és már csak a metróról leszállva ébredt fel.

Itthon megebédeltünk, és próbáltunk utána pihenni picit. Barni is próbált, mentségére legyen, nagyon próbált, de nem nagyon ment már neki. Ezért aztán felkerekedtünk, és elmentünk egy közeli kis utcába, ahol nagyon fincsi “lángost” sütnek. Az utcában találkoztunk egy bácsival, jó öreg lehetett ránézésre. Rámnézett, és kérdezte angolul! hogy amerikaiak vagyunk-e. Mondtam hogy nem, magyarok, erre ő egyből mondta kedves fővárosunk nevét. Ezután Hajdú Mariannehoz fordult, és kérdezte, hogy beszélünk-e németül. Mákja volt, mert Marianne pont beszél, és a társalgás további része németül folyt. Vagy fél órát biztos elbeszélgettek, időként kommentált angolul, Marianne meg magyarul.

Kiderült, hogy a bácsi a szovjet hadsereggel volt Magyarországot felszabadítani, és hogy szerinte a magyarok “nácik”. Mondtuk, hogy ez nem egészen így van. 🙂 Aztán mondta, hogy a környező országaink, Legynelország, Románia, Szlovákia, stb. sokkal szegényebbek, mint Magyarország. Megbeszéltük a magyar, és kínai átlagkereseteket, hogy már több szektorban is közel ugyanannyi. Ekkor mondta a bácsi, hogy akkor Magyarországon is szegénység van.

Kérdezte mennyibe kerül nálunk egy kiló hús, kiderült, hogy kb. az itteni, kínai ár duplája. Aztán elmondta véleményét az Európai Unióról, hogy akik bekerültek, szerinte egyre lejjebb süllyednek, kivéve, Németország, Ausztria. A franciák is tartják magukat, az olaszok pedig úszkálnak hol fel, hol le.

A bácsi amúgy 90 éves, 40 éve a Párt tagja, építőmérnök, és beszél angolul, németül, oroszul.

A beszélgetés ezen pontján, mondtuk, hogy sajnos mennünk kell, mert Peti vár minket. Még gyorsan kikérdezett minket, hogy mit dolgozik a férjem, és hogy itt élünk-e, stb. Hajdú Mariannet megdícsérte, hogy mennyire okos, hogy beszél angolul, németül, franciául, és mondta nekem, hogy nagyon okos az anyám. 🙂

Mondtuk, hogy nem az anyám, hanem a nagymamám (persze csak vicceltünk. Ez abból jött, hogy Barni időnként dédinek nevezi őt. ). 🙂 Aztán a bácsi nézett nagyot, hogy hogyhogy a nagymamám, úgyhogy elmagyaráztuk a családi, és ismerettségi viszonyokat, és elköszöntünk egymástól.