Az Ayi panasza

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
2

Mostanában kicsit később járok be dolgozni – egyrészt mert az ügyfélnél csak de10 körül kezdenek el beszállingózni az emberek, másrészt pedig így lehetőségem nyílik együtt reggelizni a családdal – amitől máris szebben indul a nap.

Amúgy rájöttem, hogy miért kelek olyan könnyen reggelente, mióta Kínában vagyunk – mert még sose kellett sötétben kelnem. Reggel hatkor ugyanis már bőven világos van, még így télen is.

No de vissza a témához – így a késői indulással még az Ayival is tudok pár szót ejteni, ami szintén jó. Megbeszéljük hogy ízlett amit főzött, hogy viselkedik Barni, mikor utazunk erre-arra, stb.

Ma pedig az Ayi panaszkodott. Azt mondta, a múlt héten beszélgettek lent a parkban, és kérdezték tőle, hogy hívják Barnabást – mire ő az igazat válaszolta: “Nem tudom!”

Ugyanis még a kezdetek elején, mikor nem tudta kiejteni, hogy Barnabás, felkínálta, hogy akkor majd inkább úgy hívja, hogy Baobao, azaz Baba. Barni hallgatott is rá, tehát nem volt gond – aztán így maradtunk, de ennek már fél éve.

Ez így nem mehet tovább – gondoltam, és megpróbáltam elmagyarázni az Ayinak, hogyan tudja kiejteni kínaiasan, hogya Barnabás, vagy legalább hogy Barni – de persze sikertelenül, hiszen ez a sok furcsa mássalhangzó egymás hegyén-házán legalább olyan leküdzhetetlen akadály neki, mint egyszerű halandónak a kínai hangsúlyok.

Így hát beérve a munkahelyre úgy döntöttem, nevet adok Barninak. Mivel nem vagyok elég képzett, hogy igazi, a személyiségre is utaló jelentéstartalmú kínai nevet adjak neki (nem születtem kínainak), így a névszótár és a hangátírásos nevek közül választottam. És ha már ott jártam, Andi is kapott nevet. Egyből el is küldtem az Ayinak SMS-ben, amire a szokásos reakciót kaptam: “Wo tongzhi le” – azaz “Tájékoztatva lettem”. Furák ezek a kínaiak néha 🙂

Így lett Barniból 巴尼, azaz Bání, Andiból 安蒂, azaz Ándí, én pedig maradok 彼得, azaz Bídö.

Kiejtéshez klikk ide. Jelentésük nincs sok, de majd maximum ha már nem tetszik, lecseréljük. 🙂 És legalább szegény Ayinak már nem úgy kell hívnia kiscsaládom, hogy “Baba” és “Babamama” 🙂

 

 

 

 

Futártraccs

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , , ,
1

El kellett küldenem Pekingbe egy-két dokumentumot. Általában ilyenkor kihívom a futárt házhoz/céghez, kitöltöm a papírt, fizetek és el van intézve. Most viszont elég későn, délután 5 körül lett csak kész a küldendő – így inkább más megoldáshoz folyamodtam – ugyanis nem akartam bizonytalan ideig még ott csücsülni az irodában, hazafele épp útbaesik a futárszolgálat helyi elosztóközpontja, ahol néha elég ijesztően dobálják a csomagokat – de eddig minden küldeményem időben célba ért velük, így nem ijedek ettől meg.

Hazafele megálltam tehát, betoltam a bicajomat hozzájuk. Bent egy nagy asztalnál ült a 4 futár és szortírozták, illetve azonosítókódozták a csomagokat. (mert ugye mint minden jobb futárcégnél, itt is vonalkód/csomagszám alapján online nézheted, hol tart éppen a csomagod)

More »

Ujgur finomságok

zaqrack Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , ,
2

Beköszöntött az ősz, és ez több jobb-rosszabb dolgot hozott magával. Jó, hogy nagyon szuper az idő, 17-24 fok között ingázik, kellemes széllel – azért a kabát már kell néha. Rossz, hogy a levegő minősége sokkal rosszabb lett. És jó, hogy a város különböző pontjain hatalmas taligákkal megjelentek a messzi földről ideutazott ujgurok, az idei termést árulva.

Kik az ujgurok? Kína északkeleti részén elő népcsoport. Az ujgurok földje, Xinjiang, Kína része, de autonóm területként, mint Tibet. Nincs is sok közös bennük a kínaiakkal. Máshogy néznek ki, más nyelvet beszélnek. A nyelvük sokkal arabosabb, a kinézetük is, de nem egyszer találkoztunk olyan ujgurral, aki magyar parasztbácsinak is simán el lehetett volna adni hunyorítás nélkül. És sok ujgur vallja, hogy szerintük mi magyarok is onnan indultunk valahonnan.

Na de most nem erről van szó, hanem a finomságokról amit árulnak. Pár hónappal korábban a gyümölcsösöknél lehetatt kapni finom ujgurföldön termett Hami-dinnyét, ami minden kérdés nélkül a legfinomabb dinnye amit valaha ettél. De most így ősszel mást árulnak.

Főleg olajos magok, szárított, aszalt gyümölcsök, mazsolák alkotják a kínálatot. Nem is olcsón, kilónként 50-70Y-t (jelenleg 1800-2500FT)-ot kérnek értük. De az ár-érték arány mégis elképesztő, mert minden nagyon finom.Íme a három kedvencünk:

válogatott finomságok

Bal oldalon szárított sárgabarack. De nem olyan agyoncukrozott és hasat megterhelő, mint otthon. Sokkal lágyabb, frissebb, nem olyan édes, és voltak olyan kedvesek, hogy a magról szépen lefejtették a csonthéjat és visszapakolták a barack belsejébe. Finom nagyon!

Fent pirított mandula. A héja megpattintva, hogy kézzel is ki lehessen szedni a magot. Ez nem feltétlenül ízlik mindenkinek, mert valami egészen elképesztő fahéjas-édeskés fűszerkeverékben pirítják meg. Nem nagyon hasonlít semmi másra, de sokaknak lehet, hogy túl intenzív. Én azért falom ezt is 🙂

Jobb oldalon pedig mazsola. Én nem szeretem a mazsolát. Savanykás, vagy rágós, vagy elmegy, de semmiképpen sem finom. Ez viszont egész más! Inkább az aszalt vörösáfonyára hasonlít, de megintcsak nem olyan édes – és emiatt sajnos kilószámra lehet enni.

Kapni még 5-6 féle mazsolát, diót, más aszalt gyümölcsöket – még sok-sok mindent. Kár, hogy otthon egyik sincs, mind igazán jó lenne bicajos csemegének! 🙂 A nagycsarnokban kapni hasonlókat – csak sajnos duplaennyiért és feleennyire se jót.

 

Barnabás októberben

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , ,
7

Barni továbbra is próbálja saját útját járni a rémséges szülei akaratának ellenére…

Klikk az albumra.

 

Shanghaiban jó!

Panda Posted in Gondolatok, Vendégposzt,Tags: , ,
2
 Mint minden vendég, én is megkaptam a “lehetőséget”, hogy egy bejegyzés erejéig megörökítsem a Shanghai-ban töltött napokat, és az ittlétem említésre méltó mozzanatait. És hát sok ilyen volt…
More »

Újra itt

Panda Posted in Gondolatok, Vendégposzt,Tags: , ,
2

Másodjára van szerencsém Shanghaihoz. Összességében megint nagyon jó benyomást tett rám a város. A nyári élményeimhez képest két változást észleltem. Sokkal több a turista a városban. Talán ez az időjárás jobban kedvez a városnézésnek. Bevallom nekem is sokkal élvezhetőbb volt 20-25 fokban sétálni, még akkor is ha néha esett az eső (a cípőmnek annyi). A másik, hogy sokkal több krákogást szipogást köpködést láttam, hallottam. Lehet hogy jobban odafigyeltem? Vagy már őszi bacik kereingenek a levegőben? Ki tudja. Volt egy-két extrán gyomorfordító eset is, de összességében ezt is el lehet viselni (fertőtlenítő kendővel a táskában).

A BARNI!!! Ez aztán a fő atrakció. Mert Shanghai nagyon szép és érdekes és nyűzsgő, de mit érne ez Barnabás nélkül. Összesen szűk két hetet töltöttünk itt, de ez alatt is akkora nagy változások történtek a beszédben a játékokban és mindenben. Igazán csak ezt sajnálom nagyon, hogy lemaradok erről a legcukibb időszakról. Minden alkalommal újra meg kell barátkozni a Nagyival. Igaz nem tart ez sok ideig, de azért mégis…….

Nagyon-nagyon jó volt együtt lenni a gyerekekkel. Nagyon jó volt sétálgatni a folyóparton, a városban és a nagyon csodálatos parkokban. Ezt kéne talán Magyarországra áttelepíteni. Ha vihetnék magammal egy dolgot az a parkok hangulata lenne. Az emberek közvetlensége, hogy táncolnak, énekelnek a parkokban és nagyon mosolygósak. Csodálkoztok, hogy az az egy dolog, amit magammal vinnék miért nem az unokám?  Hát azért mert hamarosan hazalátogatnak 8 hétre.

Már most alig várom.

Közlemény

zaqrack Posted in Előkészületek
8

Mindazoknak, akiket érint (nem a magyarul értő kínai betörőkre gondolok), azonnali közlésre:

Az SDI Global Solutions és a Hainan Airlines, valamint a Landmark Hotel Beijing támogatásával bemutatjuk a Hazalátogatás 2011 című produckiót.

Főszereplők:
Pongó Andrea
Ács Péter
Ács-Pongó Barnabás
Ács-Pongó Richárd/Nándor/Sámuel/Sára*

* a szereposztás módosításának jogát fenntartjuk.

A film kerettörténete:

December 8 -> Peking
December 12 -> Budapest
Február 6 -> Peking
Február 8 -> Shanghai

Hamarosan az önhöz legközelebbi mozikban! 😉

 

Két Marianne látogatása Kínában

Panda Posted in Gondolatok, Vendégposzt,Tags:
2

Hát én vagyok az egyik, azaz a Hajdú Marianne, aki még most sem hiszi el, hogy ilyen lehetősége volt, hogy 2 hetet tölthetett Kínában, azaz Shanghaiban (ezt azért hangsúlyozom ki, mert azt mondják, hogy ahogy New York nem Amerika, Shanghai sem Kína).Minenesetre le kell szögeznem, hogy az egész nyaralás minden elképzelésemet felül múlta. Az emberek kedvesek, mosolyognak. Az utcák, a buszok, a metrók, a vonatok és a különböző állomások az ahhoz tartozó mellékhelységekkel együtt tiszták. A kínai kajákat már otthon is szerettem (mégha azokat miattunk “elmagyarítják” is, pláne itt nagyon klasszak és én teljes mértékben rábíztam magamat Peti gusztusára, azaz általában azt rendeltem, amit ő javasolt. Nekem hihetetlennek tűnik, hogy cca. 20 év alatt fejlődött ez a város a semmiből egy hatalmas, lüktető metropolisszá. Nagy hatással voltak rám a parkok és kertek, ahol nem csak a természet varázsolt el, hanem megfogott az a közösségi élet, ami náluk nem ismerős, a közös éneklés, tájcsizás, táncolás, stb. Erről mág órákig tudnék írni, de hagyok időt a másik Marianne- nak is.

Persze dögség, hogy csak kis helyet szentelek Andi, Peti és Barni személyének, de azt hiszem, hogy az már sokat elárul, hogy Barni engem Ma (rianne) dédinek hív. Aranyosak együtt és külön is, nem kímélték magukat, hogy minél többet megmutathassanak nekünk.

Barni külön fejezetet érdemel. Kétévesen ismeri a betűket, imádnivalóan beszél (minden szó első szótagját mondja csak ki).

Szerintem átadom Peti mamájának (másik Marianne) a szót, illetve a billentyűt.

Mindent nagyon köszönök!

Apafüggés

Panda Posted in Gondolatok, Hétköznapok,Tags: ,
1

Mióta itt a Nagyi, valahogy kialakult az apafüggés Barninál. Apa olvasson mesét, Apa jöjjön, ha pisilni kell, Apa kezét fogjuk, ha a reggelit esszük, de leginkább az ölében ülve fogyaszthassuk a reggelit. Apa kell mindenhol, mindenkor. Ha Apa nincs velünk, a babakocsiban csücsülő Barnabás a következőket mondja: “Sze Apa! Sze!” (Szeretem Apát! Szeretem!)

Ez egyfajta könnyítés is nekem. Nyilván csak akkor, ha Apa jelen van persze, mert ellenkező esetben: nos, nem akarjátok tudni. 🙂 Olyankor Apáért sírunk, mutogatunk az ajtóra, hogy hol van már Apa! Kéri, vegyem fel. Mondom, hogy nehéz, és nem tudom már emelgetni. Erre ő:  “Apa! Fel!” (Apa vegyen fel!)

Szóval nem könnyű. Ha én kérem meg valamire, kevésbé szívesen csinálja meg, mintha az Apa kérné.

Még jó hogy itt van most a Nagyi! Mi lesz velem 6 hétig, míg haza nem megyünk??? :O 🙂