Posts Tagged ‘hazaút’

Palawan 12/12 – Kalui étterem és a hazaút

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , , , ,
Comments Off on Palawan 12/12 – Kalui étterem és a hazaút

Minden viszontagság ellenére nagyon jól éreztük magunkat a Fülöp-szigeteken, de egy problémánk végig volt: az ételek. Voltak emlékezetreméltóbb fogások, de összességében nem tett ránk jó benyomást, főleg a változatos és ízletes kínai konyha után. Gondoltuk egy utolsó esélyt még megérdemel, és utolsó esténkre helyet foglaltunk a Kalui-ba, ami több forrás szerint is Palawan szigetének a legjobb étterme.

Már belépéskor magával ragadott a hely – egy étterem ahol azzal kell kezdeni, hogy leveszed a cipőd és mezítláb mész tovább, már nem lehet rossz!

P1130730

P1130779

More »

Búcsú

Panda Posted in Gondolatok,Tags: ,
1

Holnap indulunk haza és ez a legvegyesebb érzéseket váltja ki belőlem.

Mikor Shanghaiba költöztünk, szinte teljesen nyugodt szívvel hagytam ott a kis lakást, benne a sok emlékkel, hisz tudtam, úgyis visszajövünk egyszer, megvár minket az otthon- az mindig vár. Aztán most itt ülök az üres, hideg Shanghai-e lakásban és nagyon nehéz elengedni. Nem azért, mert félek mi lesz otthon, vagy mert annyira hiányozni fog a rossz levegő. Persze, hiányozni fog sok minden innen, a kaják, az illatok, még a szagok is, a mosolygós emberek, a masszázs, az itt hagyott barátok, az utcánk, szóval sok minden. De ez nem fog megvárni. Shanghai nem fog rám várni már, mert jó eséllyel nem jövünk ide többet lakni, másrészt annyira gyorsan változik itt minden, hogy nem tudom pár év múlva felismerném-e a környékünket. 🙂

Az utolsó heteket megterveztük, kitaláltuk mit szeretnénk még csinálni, hova menjünk még el enni, mit kell elintézni, mit vigyünk szuvenírnek haza, stb. Igazából volt rá elég időnk azt hiszem. Mégis most minden idő kevés. Kell hogy legyen még egy kis idő, kell idő, nekem kell idő, kéne még! Csak pár nap, hét, esetleg egy hónap még! Telhetetlen vagyok, ez van. Azért azt hiszem épp elég időm volt, van még itt, csak én magam se akarom tudomásul venni. De nem baj, otthon vár minket a család, a karácsonyi vásár, a forralt bor, a hétfő reggeli időpontom az aranykezű kozmetikusomnál, a fűtött lakás, a barátok, a margitszigeti futópálya, a piac, meg a morgós bácsi az ötödikről. (na jó, ő talán nem vár ..) Ez majd mind fejbevág és én csak azon fogom törni a fejem, mit felejtettem el. Mit is, mit is…

Hát persze! A shanghai rossz levegőt mondjuk. A többit amit itt hagyok, azt nem, de a rossz levegőt mindenképp. Hát kinek kell az, hogy megnézze reggel mekkora a légszennyezettség, vegyek-e maszkot, vagy se, elmehetek e futni, vagy se, kimenjek e vagy se?

A többi itthagyott dolgot nem feledem. Elrakom szépen, és majd sok év múlva elmesélhetem, hogy itt voltam és milyen szuper kaland volt. Peti mellett amúgy se kell félnem azt hiszem a kalandmentes élettől, ugye? 🙂

Szóval a búcsú… Elköszöntek tőlünk a barátaink, drága barátnőim elvittek étterembe, kaptam szívemnek nagyon kedves ajándékokat, sőt, még virágot is (amit sajna csak egy napig csodálhattam, mert a Fülöp-szigeteki kalandunk alatt szépen elfonnyadt a vázában), most jöttem haza egy szuper utolsó masszázsról, holnap sétálunk a városban búcsúzóul, meg fürdőházba megyünk a fiúkkal, vagyis tényleg rendesen elbúcsúztattuk magunkat, a téli nyaralásról és a trópusi karácsonyi hangulatról nem is beszélve!

Valamint, minden, de minden lökdös minket abba az irányba, hogy minél inkább akarjunk hazamenni. Tegnap összepakoltuk a maradék cuccokat is, mert ma reggel 9-re jöttek a csomagokért, hogy a raktárba vigyék az eladott holmikat. Ebbe beletartozik a melegítőszőnyeg, meg a hősugárzó is, így egy árva radiátorunk maradt csak. Elég hideg van a lakásban. A maradék kis bort amit legutóbbi vendégeink hoztak, megihatom üvegből, vagy bögréből. Csak műanyag villa van itthon, az is gyerekméret, IKEA.:) A gardróbszekrényben egy póló, bugyi, zokni és farmer található, nincs hangulatvilágítás, szóval vagy sötét van, vagy ragyog a szoba a fényárban. Egy ágyban alszunk a két gyerekkel, én a kanapén mert ott kényelmesebb. Van négy kínai csatorna a tv-n. A fürdőszoba egy konkrét jégverem, még akkor is, ha befűtöm, így igazából alig várjuk, hogy otthon legyünk, de tényleg.

Én még holnap reggel szeretnék elmenni futni itt egy utolsót (remélem a levegő is engedi), és kb. kész leszek a búcsúzkodással.

Amúgy vagy három hete émelygek majdnem minden nap, és nem, nem az amire gondolnátok egyből. Inkább pszichés a dolog, egyszerűen csak nehéz elengedni. Mégiscsak szültem itt egy kis embert, berendezkedtünk itt egy kis fejezetnyi életre. Most pedig vége van és kezdődik egy új, ismert díszletek között, de biztosan egészen másképp, mint korábban. Én kíváncsian várom! 🙂

A blog pedig nem áll le, amint otthon berendezkedtünk, elkezdjük az elmaradások pótlását.

Lehet kezdeni visszaszámolni!

zaqrack Posted in Utazás,Tags: ,
4

–> Július 1, hétfő 23:35 Shanghai – München – Július 2, kedd 08:10 Budapest

<– Augusztus 29, csütörtök 19:00 Budapest – München – Augusztus 30, péntek 14:45 Shanghai

legalább kétszobás, némileg bútorozott de feltétlenül lakatlan belvárosi lakást július-augusztusra örömmel fogadunk/bérlünk, mert szeretünk minden nagyszülőt, de azért két hónapra tényleg csak végszükség esetén lógunk bárki nyakán 🙂

Hazaút

Panda Posted in Család, Hétköznapok,Tags: , , ,
2

Intenzív volt mindenkinek az elmúlt öt hét. Azt hiszem ezt mindenki nevében mondhatom, aki a közvetlen közelünkben volt ezidő alatt. Mintha hirtelen forgószél kapott volna fel minket és dobált volna egyik helyről a másikra. 🙂 Persze nem baj ez, sőt! Legalább most lesz mit kipihenni. 😀 Mindenkinek.

Bár az illusztrációnak szánt képeken rengeteg alvás látható, azért nagyon nem úgy érezzük magunkat, mint aki sokat aludt volna 🙂

IMG_1044

More »

A hazalátogatásról

zaqrack Posted in Gondolatok,Tags: , ,
4

Mindenkinek aki még csak tervezi a külföldre költözést: ne várjátok, hogy a hazautazás alatt pihenni fogtok!

Mindent, csak azt nem. Hiszen annyi tennivaló van:

  • Együtt lenni a családdal
  • Együtt lenni a barátokkal
  • Érezni újra a hiányzó otthoni ízeket
  • Átélni olyan dolgokat amiket csak otthon lehet rendesen megtenni
  • Ügyeket és papírmunkát intézni
  • Dolgozni

És még sorolhatnám… Hiába jöttünk öt hétre, amiből közel három hetet ráadásul nem is munkával töltöttünk, egy kezemen meg tudom számolni, hány nap aludtam 6 óránál többet, és talán egy ujjamon, hány nap telt tényleges pihenéssel.

Háromnaponta kellett naptárat egyeztetnünk Andival, hogy tudjuk mi lesz a teendő, és volt olyan is, hogy folyamatábrát kellett rajzolnom magamnak, hogy tudjam, épp melyik rokonnál vannak a gyerekek, és melyiknél mi, mikor hova kell mennem.  És még így is mennyi mindenre nem jutott idő…

De sebaj, nem előzör jöttünk haza, tudtuk, mire számítsunk. És minden pörgés és elfoglaltság ellenére persze kellemes napok voltak ezek – egy részünk ami kiürült a kintlét alatt, megint feltöltődött, hogy jobban bírjuk a távollétet – a pihenésre meg szerencsére ott lesz majd a kínai újév nemsokára…

És van egy másik oldal is – menthetetlenül kétlakiak lettünk:

  • Hiányzik a Shanghaiban bérelt lakásunk, a bútorok, a megszokott szobák, a környékünk.
  • Hiányoznak a kinti ételek és ízek, ezen sajnos Wang mester is csak korlátozottan tud segíteni.
  • Amikor egy kínai/ázsiai jön szembe az utcán itt Magyarországon, különös és kellemes otthonlét-érzés tölt el minket. Ez nagyon furcsa és csak most jelentkezett előszőr, tavaly még nem volt.
  • És persze hiányoznak a kinti kellemes apróságok, a masszázs, a meleg, az olcsó taxi, a mosolygós emberek és a gyümölcsök – csak a példa kedvéért.
  • Barninak pedig hiányzik az óvoda. (és már napok óta emlegeti, hogy szeretne visszamenni már Kínába…)

Szóval a fentiek alapján valahol 3-4 hét időtartam között lehet az az időtartam, amíg egy hazalátogatás tényleg hazalátogatás – és nem kiszakadás a megszokott és már régóta nem idegen környezetből. Ugyanakkor 3-4 hétbe semmi se fér bele a családon és az ügyintézésen kívül.

Persze nagyon örülök, hogy hivatalosan is kétlakiak leszünk (hiszen 2013-tól kezdve évi 4-5 hónapot Budapesten leszünk). Három éve nem jártunk Magyarországon nyáron – rettenetesen várom a bicajtúrákat, az erdei sétákat és a hosszú nappalokat a kellemes nyári éjszakákkal. Mégis, most így egy hónap után azt mondom: Bár megint nehéz lesz itthagyni mindenkit akit szeretünk, jó érzés lesz visszamenni Shanghaiba. Hiszen ott élünk, az az otthonunk. És hiányzik.

Hazaút 2012

zaqrack Posted in Család,Tags: , ,
4

Shanghai – Istanbul – Budapest

indulás: December 6 csütörtök,  23:15
érkezés: December 7 péntek, 9:50

Budapest – Istanbul – Shanghai

indulás: Január 11 péntek,  20:10
érkezés: Január 12 szombat, 17:15

ugyanitt keresünk kiadó és bútorozott kétszobás lakást a belvárosban vagy Óbudán erre az időtartamra – jelentkezni a szerkesztőségben lehet (van B terv és C terv is, szóval nem leszünk hajléktalanok, de azért gondoltam megpróbálom…)

Vissza Shanghaiba

Panda Posted in Berendezkedés, Család, Előkészületek, Gondolatok, Shanghairól,Tags: , , , , , , ,
5

Rendben, vágjunk neki, főleg hogy elvileg már hétvégére ígértem be a posztot. 🙂

Az első sokk akkor ért, mikor felszálltunk a repülőre. Sehol egy szabad hely, és mindenhol, de tényleg mindenhol kínaiak nyüzsögtek. Tisztára mint hétvégente a turistás területeken. Ekkor hasított belém, hogy bizony itt nem lesz szabad ülőhely, ahol netán elheverhetnék a dinnye méretű pocakommal. Elég vacak érzés volt, mivel ez a járat általában nem szokott tömve lenni, hát a mostani szerencsénk erre rácáfolt. 🙁 Nade amúgy tényleg egész kellemes volt mindettől függetlenül az út, bár aludni nem aludtam egy percet se.

(Peti: Ennek ellenére szerettük ezt a járatot. Múlt idő, mert március 1től megszűnik a közvetlen Budapest/Peking járat. Ennyit a stratégiai fontosságú kínai/magyar kapcsolatokrol…)

Amikor Pekingben átnézegették a bugyijaimat, és egyéb dolgainkat a csomagfeladásnál, na az volt a csúcs! Barni közben teljesen fel volt pörögve, alig lehetett bírni vele. 🙂

More »

Indul a mandula

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , , ,
8

A várakozássokkal ellentétben befértünk három (és fél) bőröndbe – ez azért fontos mert így beférünk egy taxiba együtt talán még Pekingben is. Ez összesen 75kg, és igen, egy bőröndben csak ajándékok vannak. 😉

Holnap hajnalban irány a reptér és Peking. Hétvégén némi turistáskodás, hétfőn az éj közepén pedig haza. A lakás rendberakva, az Ayi felkészítve. Furcsa itthagyni a lakást, furcsa lesz otthon – de biztos vagyok benne, hogy jó lesz.

Kedves Shanghai és kedves lakosok, köszönjük az elmúlt 9 hónapot. Két hónap múlva újratalálkozunk!

Természetesen a blog otthonról sem szünetel, tervben van rengeteg írni- és pótolnivaló, de egy kis türelmet kérnénk, karácsonyig nagyon sűrű a program és persze a munka sem áll le attól, hogy máshol vagyunk. És remélem mindenkivel tudunk találkozni otthon, aki szeretne látni minket 🙂

Vigyázzatok, jövünk! 😀