Vendégposzt – Dóri 3/3

zaqrack Posted in Vendégposzt,Tags: , , , ,
4

Sokkal gyorsabban szalad az idő itthon, mint mikor Shanghai-ban voltam. Egy hónapja itthon vagyok, de még mindig napi szinten gondolok az ott eltöltött időre.

Elsősorban a családi élet hiányzik. Gyakorlatilag mióta elköltöztem otthonról nem láttam ilyet. Egy-egy órára, esetleg napra, az megesett. De két hét…

Ilyenekre gondolok:

  •    együtt eszünk és Ricsi lábazik a székben
  •    a sülő kenyér illata
  •    a kis meleg mancs a kezemben mikor Barni épp hajlandó volt megfogni 🙂
  •    az esti egymás mellett gépezés, miközben megy a Breaking Bad és én SEMMIT nem fogok fel belőle és másnap újra kell kezdeni
  •    Ricsit büfiztetni
  •    Barni rohangál a lakásban: „kell megharapni a fokhagymapopót” és a gyerek nevetés, amikor megharapdálom
  •    uhh, és még sorolhatnám…..
Vigyázat 30 éves, egyedülálló látogatók! Csapda! 😉 Én úgy mentem oda, hogy boldog vagyok egyedül, gyerekre igazán sose vágytam. Na ennek szépen búcsút mondhattam! Nem a boldogságnak, az még mindig velem van. Viszont a bébiláz csatlakozott. Nagyon különleges érzés az ösztön hatalma. Amikor babát látok már párásodik a szemem :). Azt is hozzátenném, hogy nagyon pozitív változásokra késztet!

A kínai kaja is hiányzik. Főleg Ayi padlizsánja, pedig abból csak egyszer ettem. Isteni volt! Soha nem gondoltam volna, hogy ízleni fog, azt meg pláne nem, hogy megváltoztatja az ízlésemet. Mióta visszajöttem ettem egy-két dolgot, amit előtte sose tettem volna. És rákaptam a pálcikával evésre is, amikor a thai helyen kajálunk, mindig azzal eszek 😀 sőt, a jövő héten meglátogatom a Shanghai nevű kínai éttermet itt Lausanne-ban!

Moghan Shan. A nyugalom szigete. Csodálatos volt az a pár nap, amit ott töltöttünk, még úgy is, hogy én egyet a wc-hez közel voltam kénytelen. Van valami nagyon különleges a bambuszerdőben és az a hang, amikor Barni (aztán mi is) kővel dobálta a fákat, felejthetetlen. A házigazdák is annyira kedvesek és aranyosak voltak! Remélem lesz még lehetőségem találkozni velük! Nem felejtem el azt a gyönyörű tavat, ahova egy órás séta után jutottunk el, és a kedves hölgyet sem, aki visszafelé az út nagy részén elhozott.

Aztán meg természetesen a gyönypiac. Kísért álmaimban az a sok gyönyörűség, és az áruk. Pont abban a megállóban van egy ékszerészet, ahol féldrágakövekkel rakott ékszereket árulnak. Annyi az áruk svájci frankban mint yuanben volt.. ouch!

Van, ami nem hiányzik, de örülök, hogy megtapasztaltam: A kavargó tömeg a metróban; a fura szagok mindenütt; a hatalmas távolságok; a fülzsírtúrás – maguknak és egymásnak a buszon; a képernyők mindenütt, hogy legyen mivel butítani a népet és legkevésbé a 17 fokra, süvítő fokozatra beállított légkondi.

Mindent összevetve varázslatos utazás volt, amiért még egyszer (de nem utoljára), ezúton is köszönetet mondok Andinak és Petinek. ♥

 

Vendégposzt – Dóri 2/3

zaqrack Posted in Vendégposzt,Tags: , , ,
5

Neked olcsóbban

Alapvetően nem szeretek vásárolni, igazából még nézelődni se. A vásárlás nekem egy szükséges elintéznivaló, legyen szó élelmiszerről vagy ruháról. Ha valamit, ami tetszik meglátok például a buszra várva, azt megveszem, de nem szokásom célirányosan vásárolni indulni. Egészen addig a pillanatig, amig külföldre nem érek. Igy volt ez Izraelben, Norvégiában és Kinában is. És ha valahol, akkor itt aztán lehet.

Az első programok közé tartozott a gyönypiac meglátogatása, ahova többször is visszamentünk és itteni viszonylatban sok pénzt elköltöttem. Még úgy is, hogy Andiban igazán emberükre találnak a kinai lányok, ha alkudozásról van szó. Svájci fizetéssel nagyon olcsónak tűnt, úgyhogy drágalátos barátnőim is számithatnak egy-egy szép darabra J. A vége felé én is egy picit ráéreztem az alkudozás izére, de közel sem vagyok olyan profi. Ráadásul nagyon nagy szinésznők, eljátszák, hogy a fogukat húzod éppen, holott valószinüleg még igy is többszörösen jól jártak. Azért magamat sem felejtettem el, meseszép ékszereket vettem. Malachite, holdkő, jade és garnet – amit a képen is láttok.

Ennyi mindenhez azonban már ékszertartó is dukál. Itt jön be a „taobao” a képbe. Egyfajta kinai amazon.com, csak olcsóbb. Innen aztán tényleg mindent lehet rendelni. Fülbevaló tartó, elektromos légycsapó, Kis herceg kinaiul, ezüsttisztitó és nindzsás akasztó kamerához. Igazából nem mertem felmenni az oldalra, csak azt vettem meg, amit Petiék ajánlottak.

Az antik piacra legalább egy hétig minden nap próbáltunk eljutni, de valamiért sose sikerült. De amikor végre sikerült, annyira belemerültünk, hogy utolsó pillanatban kaptunk  észbe, és fejvesztve rohantunk Barniért az oviba. Hihetetlen kincseket találtam. De inkább a képek beszéljenek helyettem! J

Van még egy hely, ami érdekes, egy régi gyárépületből kialakitott  labirintus, tele boltokkal. A meseszép holdkő fülbevalómra ott leltem rá. És az „Oba Mao”-s táskára is.

Utolsó nap még elmentünk Petivel a „lánypiacra”, ahol ugyan nem vettem semmit ;), de érdekes volt. Párkeresés kinai módra. Az ügynök várja a szülőket, akik elmondják, hogy milyen fiút, lányt keresnek a gyermekükre. Onnan a fodrász és körömlakk utcába mentünk. Ott is sikerült nem kevés pénzt elköltenem. Mentségemre legyen mondva, egy évig fogom pingálni a körmöm velük 🙂

Vendégposzt – Dóri 1/3

zaqrack Posted in Vendégposzt,Tags: , , ,
2

Tessék Dóriról példát venni, három bejegyzést is írt a blogra, ráadásul még képeket is válogatott hozzá a saját műveiből! Részletekben közöljük.

A NAGY utazás

Az előtte soha nem átélt 12 órás utazás vége felé az ablakon kifele bámulva csodáltam a felülről hatalmasnak és nagyon megtervezettnek tűnő várost. Tudni kell rólam, hogy Budapestről egy svájci kisvárosba költöztem két évvel ezelőtt, többek között azért, hogy csöndes, tiszta környezetben éljek a nagyváros zsúfoltsága elől elmenekülve. Tudtam, hogy nagy kihivás lesz ez a nyaralás, hiszen érzékeny orrú, tömegiszonyos, meglehetősen finnyás, tisztaságmániás és rendszerető ember vagyok.

Kicsit meglepett a vizumellenőrzéshez sorban állva olvasott tábla, miszerint se fotózni, se hangoskodni nem lehet, nyugodtan, csendben kell végigállni a sort. Ezt nagyban elősegiti a propaganda video, ahol elmondják, hogy a kinaiak mennyire kedvesek, mosolygósak és katonásan szeretik a rendet. Mosolygós kinaival nem találkoztam a reptéren, gyakorlatilag rám se pillantott a srác, aki a vizumomat ellenőrizte. A feladandó csomagom Párizsban maradt a csatlakozásnál, úgyhogy anélkül indultam meg a maglev felé, ami 300 km/h sebeséggel szélvészként repitett be a városba. Peti és az első sokk várt a maglev végállomásánál.

More »

Vendégposzt: egy problémás hazaút

zaqrack Posted in Vendégposzt,Tags: , , , ,
6

Mint az a képekből kiderült, Manka nagyi meglátogatott minket két hétre ismét. Eleve kalandos volt egy kicsit, mert a még januárban jó előre megvásárolt moszkvai átszállásos jegy Budapest-Moszkva szakasza mindkét irányban az azóta már nem létező MALÉV által üzemeltetett járatokra szólt. Aztán persze az Aeroflot megoldott a dolgot, de a jegy vásárlásakor kényelmes, mindkét irányban 2-2.5 órás moszkvai átszállási idő idefele 5 órára, hazafelé 1 órára módosult. 

A Sheremetyevo-i reptér pedig – hogyismondjam – nem igazán esélyes a világ legjobb reptérje címre. Öt óra várakozás semmiképp se kellemes ezen a reptéren, de hazafelé még rosszabb történt: késés miatt lekéste Mama a csatlakozást, az aznapi utolsó járatot Budapestre. Beszámoló személyesen Manka nagyitól a tovább gomb után. Pár helyen beszúrtam dőlt betűvel megjegyzéseket.

More »

Shanghaiban jó!

Panda Posted in Gondolatok, Vendégposzt,Tags: , ,
2
 Mint minden vendég, én is megkaptam a “lehetőséget”, hogy egy bejegyzés erejéig megörökítsem a Shanghai-ban töltött napokat, és az ittlétem említésre méltó mozzanatait. És hát sok ilyen volt…
More »

Újra itt

Panda Posted in Gondolatok, Vendégposzt,Tags: , ,
2

Másodjára van szerencsém Shanghaihoz. Összességében megint nagyon jó benyomást tett rám a város. A nyári élményeimhez képest két változást észleltem. Sokkal több a turista a városban. Talán ez az időjárás jobban kedvez a városnézésnek. Bevallom nekem is sokkal élvezhetőbb volt 20-25 fokban sétálni, még akkor is ha néha esett az eső (a cípőmnek annyi). A másik, hogy sokkal több krákogást szipogást köpködést láttam, hallottam. Lehet hogy jobban odafigyeltem? Vagy már őszi bacik kereingenek a levegőben? Ki tudja. Volt egy-két extrán gyomorfordító eset is, de összességében ezt is el lehet viselni (fertőtlenítő kendővel a táskában).

A BARNI!!! Ez aztán a fő atrakció. Mert Shanghai nagyon szép és érdekes és nyűzsgő, de mit érne ez Barnabás nélkül. Összesen szűk két hetet töltöttünk itt, de ez alatt is akkora nagy változások történtek a beszédben a játékokban és mindenben. Igazán csak ezt sajnálom nagyon, hogy lemaradok erről a legcukibb időszakról. Minden alkalommal újra meg kell barátkozni a Nagyival. Igaz nem tart ez sok ideig, de azért mégis…….

Nagyon-nagyon jó volt együtt lenni a gyerekekkel. Nagyon jó volt sétálgatni a folyóparton, a városban és a nagyon csodálatos parkokban. Ezt kéne talán Magyarországra áttelepíteni. Ha vihetnék magammal egy dolgot az a parkok hangulata lenne. Az emberek közvetlensége, hogy táncolnak, énekelnek a parkokban és nagyon mosolygósak. Csodálkoztok, hogy az az egy dolog, amit magammal vinnék miért nem az unokám?  Hát azért mert hamarosan hazalátogatnak 8 hétre.

Már most alig várom.

Két Marianne látogatása Kínában

Panda Posted in Gondolatok, Vendégposzt,Tags:
2

Hát én vagyok az egyik, azaz a Hajdú Marianne, aki még most sem hiszi el, hogy ilyen lehetősége volt, hogy 2 hetet tölthetett Kínában, azaz Shanghaiban (ezt azért hangsúlyozom ki, mert azt mondják, hogy ahogy New York nem Amerika, Shanghai sem Kína).Minenesetre le kell szögeznem, hogy az egész nyaralás minden elképzelésemet felül múlta. Az emberek kedvesek, mosolyognak. Az utcák, a buszok, a metrók, a vonatok és a különböző állomások az ahhoz tartozó mellékhelységekkel együtt tiszták. A kínai kajákat már otthon is szerettem (mégha azokat miattunk “elmagyarítják” is, pláne itt nagyon klasszak és én teljes mértékben rábíztam magamat Peti gusztusára, azaz általában azt rendeltem, amit ő javasolt. Nekem hihetetlennek tűnik, hogy cca. 20 év alatt fejlődött ez a város a semmiből egy hatalmas, lüktető metropolisszá. Nagy hatással voltak rám a parkok és kertek, ahol nem csak a természet varázsolt el, hanem megfogott az a közösségi élet, ami náluk nem ismerős, a közös éneklés, tájcsizás, táncolás, stb. Erről mág órákig tudnék írni, de hagyok időt a másik Marianne- nak is.

Persze dögség, hogy csak kis helyet szentelek Andi, Peti és Barni személyének, de azt hiszem, hogy az már sokat elárul, hogy Barni engem Ma (rianne) dédinek hív. Aranyosak együtt és külön is, nem kímélték magukat, hogy minél többet megmutathassanak nekünk.

Barni külön fejezetet érdemel. Kétévesen ismeri a betűket, imádnivalóan beszél (minden szó első szótagját mondja csak ki).

Szerintem átadom Peti mamájának (másik Marianne) a szót, illetve a billentyűt.

Mindent nagyon köszönök!

Vendégposzt: Laci

zaqrack Posted in Vendégposzt,Tags: , ,
Comments Off on Vendégposzt: Laci

Laci záró gondolatait közvetíteném, mielőtt lassan indulnak a reptérre. Holnaptól pedig bejegyzések özöne várható, ahogy megpróbálunk felzárkózni a dokumentálatlan élményekkel 🙂

Fájó szívvel búcsuzunk, felejthetetlen volt az elmúlt 14 nap. Sok mindent láttunk, amit pár évvel ezelőtt nem gondoltunk volna, hogy lehetőségünk nyílik rá.

Nekem a legnagyobb itteni élményem a Nagy Fal volt. Úgy látszik a falak mély benyomást keltenek. Az emberek kedvesek voltak. A párás meleg nem nekem való, de kibírtam. A kínai koszt is “elmegy”, csak az utolsó nap gyengélkedett a gyomrom, így be kellett érnem kis sós krumplival, míg a többiek tömték magukba az Andi és Peti által elkészített pizzákat.

Barni nagyon aranyos volt, sokat nőtt és okosodott. Mire legközelebb újra élőben látjuk, biztos még legalább ugyanennyit fog fejlődni.

Köszönönjük mindenkinek a szíves vendéglátást, és hogy kibírtak minket két hétig. Nem is maradnánk, ne is akarjanak minket marasztalni. 🙂

Pár óra múlva repülünk, reméljük jó utunk lesz hazafelé. Újra oootthon leszünk.

Vendégposzt: Marianne

Panda Posted in Vendégposzt,Tags: , ,
6

Az elmúlt napokban még futni sem volt energiám, nemhogy blogot írni, szóval elnézést mindenkitől. Persze Peti megírta, hogy egy darabig nem jelentkezünk, azért mégis csak pofátlanság, hogy nem jegyezzük az eseményeket. Én most leírom röviden, dióhéjban az elmúlt hetet, Marianne meg majd elmeséli a benyomásait. (Peti fog gépelni. 🙂 )

More »