Váratlan utazás

zaqrack Posted in Hétköznapok, Munka,Tags: , , ,
9

Ma elmentünk vízumot hosszabbítani. Ugyan két hét múlva elhagyjuk Kínát egy időre, de ami lejár, az lejár, tehát hosszabbítani kell.

Leadtam a szokásos papírokat, az ügyintéző szépen el is kezdte nézni, megvitatta a szomszéd ügyintézővel, hogy Magyarország vízumdíjmentességet élvez, majd a monitorra nézve derült égből villámcsapásként kibökte, hogy már túl sokszor hosszabbítottunk, többször nem lehet, és visszaadta az útlevelem.

Nekiálltam magyarázni, hogy de hát itt a repjegy, megyünk haza, ugyan már csak 2hétre legyen szíves, erre azt mondta, hogy ez nem az ő tisztje, speciális elbírálásért forduljak a 4-es pultnál a főtiszthez.

4-es pult… már a száma rossz. Ide nincs sorszám, ki idekerülsz, hagyj fel minden reménnyel… Előttem egy norvég jólszituált üzletember kínai feleséggel és idegesen rohangáló ügynökkel, 5 perc után úgy repültek, ahogy azt kell….

More »

Barni és kínai kultúra

zaqrack Posted in Előkészületek,Tags: , , , ,
5

Mostanában azt vettük észre, hogy mikor ebédidő környékén az Ayi hazahozza Barnit, folyékonyan beszélgetnek kínaiul. Az Ayi kérdez valamit, Barni pedig válaszol, például hogy you (van), meiyou (nincs), illetve egyéb kínai szavakkal reagál az Ayinak, sorolja a tágyak neveit, ugyanúgy, mint magyarul, stb. Ez azért elépesztő, mert az Axi heti 3×3 órában jön, amiből Barnival kb. 3×2 órát tölt…

Szóval nemcsak magyarul beszél egyre jobban Barni, a legjobb úton halad a kínai nyelvtudás megszerzéséhez. De nem csak a nyelvtudásról van szó, és ennek a jó és rossz vonzatát is látjuk.

Rossz példa: ma azt vettük észre, hogy krákog, mint az utcán látja. Na mondom, szuper. Szerencsére vannak szülei, akik majd elmagyarázzák ez miért nem jó.

Jó példa: Nézzétek meg az alábbi videót, Barni az Ayi-tól tanulta:

Klikk ide Barni videóüzenetéhez, sajnos a beágyazás nem működik.

Jó darabig fogalmam se volt, hogy mit mondhat. Aztán ma egy boltban is előadt a kis produkciót, az eladók, pedig amikor magukhoz tértek a cukiság-túladagolástól elszenvedett sokkból, monsták is utána, hogy:

Gongxifacai!

Én meg a homloomra csaptam, hogy erre nem jöttem rá! Hiszen ez a tradicionális újévi köszöntés, annyit tesz, hogy szerencsében és bőségben gazdag új évet kívánok!

Igazság szerint a teljes mondóka azonban így szól manapság:

Gongxifacai, hongbao na lai!

Azaz: Nagyon boldog új évet, ide a piros borítékot (t.i. amiben a tradicionális újévi pénzjutalom van).

Szóval bár nem leszünk itt a kínai újévkor, Barni megfelelően fel lett rá készítve – vagy csak az Ayi akar üzenni valamit? 🙂

ui: igen, szép lassan gyógyulgatunk, de ebben a szuper napsütéses 22fokos idő is segít 🙂

 

Adásszünet

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , , ,
5

Betegség miatt a blog pár napig szünetel. Én lábadozok, Andi megelőz, Barni meg már jól van, csak bár beszélni már lassan folyékonyan tud, az írással még hadilábon áll…

nyugi, csak nátha! De itt ez a náthás divat 🙂

Munka az persze van így is :-S

Addig tessék olvashatni a régi bejgyzéseket! 🙂

Ízelítő az utazásról

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , ,
5

Na nézzük, mi történt eddig ma.Hétkor keltem, a többiek még aludtak. Reggeliztem, e-mailt és híreket néztem. Szép kényelmesen elindultam a 8:20-as lakóparki busszal. Sajnos nem tudtam lefényképezni a vörös csillagos sisakban feszítő motorostaxist bácsit.

8:30 metrón állok, nagy a tömeg. Már csak 16 megálló a város másik vége… A metrón egy Amerikában élő kínai (láttam a táskáján a cetlin), motoros bőrszerkóban, ősz hajjal, I love China hímzésű hátizsákkal.

9:35. Hongqiao integrált közlekedési csomópont. Erről még lesz szó később. Átmegyek az ellenőrzésen, a palackokat itt nem kiveszik a táskából, hanem adnak ajándékba egy kis palack vizet 🙂

9:45 Átmágneskártyázok a kapun, felszállok a vonatra. 16 kocsi, cél: Peking déli pu. A táv 1300km, a menetidő 4 óra 55 perc. A kocsikísérő kevdesen üdvözöl.

10:00 Indul a vonat. Pontosan időben.

10:02 Már 250-nel megyünk. Az ülés kényelmes, a lábamnak tengernyi hely, egyetlen panaszom, hogy a mellettem ülő bácsi büdös.

10:10 Nekilátok dolgozni. A mobilinternet gyorsabb, mint az irodában. Ha lemerülne a laptopom, van konnektor (másodosztálon vagyunk).

11:10 Nanjingban vagyunk. 300km Shanghaitól. Még mindig nem fogtam fel.

11:13 Már megyünk is tovább. Beállunk a 309km/h-s utazósebességre A következő megálló Jinan. Az innen jó 500km. Dolgozok, nézem a tájat (talán hónapok óta először látok házak nélküli tájat pár másodperc erejéig), falatozok, skype a családdal.

11:30 A vonaton nem jegyellenőr jön, hanem rendőr, a személyiket ellenőrzi. Gyorsan megy, mert chip van benne. Engem kihagy, de mindenki másról most már benne van a rendszerben, merre tart.

Néha nem értem, miért használunk még repülőket. Jó dolog ez a CRH, csak ne esne le néha a hídról… 🙁 Holnap haza viszont repülővel jövök. Lesz részletes összehasonlítás, ez csak egy kis ízelítő volt, csak győzzétek kivárni!

 

Mi a különbség a hétvége és a hétköznap között?

zaqrack Posted in Család,Tags: , ,
2

A válasz nagyon egyszerű:

Hétvégén Andi tud csinálni egy ilyen képet:

Hétköznap meg én ilyet:

Látható, hétvégén Barni is mennyivel jobban elengedi magát 🙂

Holnap viszont sajnos egyikünk se tud ilyen képet csinálni, mert nem alszom itthon. Fél óra múlva pedig indulok Pekingbe, szerencsére csak egy éjszaka. Majd jelentkezem útinaplóval amint tehetem.

Terhes nők csak vasárnap

Panda Posted in Család, Gondolatok,Tags: , , ,
1

Ma a tegnapi zuhogó eső, és vacak, hideg, szeles idő után, nagyon kellemes, napsütéses, őszi napra ébredtünk.

Hát igen, el vagyunk itt kényeztetve a jó idővel, ezért most hirtelen ért minket ez a hideg. 🙂

Lényeg a lényeg, sokan mondták, akik itt voltak látogatóban, hogy nem nagyon látni terhes nőket az utcán, és hogy biztos nincs nagy szaporodókedve jelenleg ennek a népnek. Nos, ez nem így van, de aki terhes, azt a széltől is óvják, de szó szerint, ezért aztán nemigen látni őket. Egy ismerősünk terhes lett (kínai a hölgy), és mikor még nem tudott róla, megmászott velünk egy nem túl jelentőségteljes hegyet. (gyakorlatilag még leizzadni se lehetett közben, szóval tényleg inkább domb volt) Nos, mikor kiderült hogy állapotos, azt mondta, ha tudta volna ezt 2 nappal azelőtt, akkor nem mászik fel oda…

Nyilván terhestornáról se hallott még, ha kirándulni is fél. És nemcsak magukat féltik, félti őket mindenki a környezetükben. Persze tisztelet a kivételnek, mert azok is vannak azért szép számmal, de a legtöbben eléggé “eltunyulnak”.

De ma! Vasárnap, napsütés, szép idő. És mit látok? Nem vicc: minden második szembejövő egy pocakos kismama. Komolyan mondom, nem sétáltunk reggel sokat, mert Barni taknyos egy picit, de ha 25 terhes nőt nem láttam, akkor egyet se. Úgy tűnik, ha süt a nap, és hétvége van, kiengedik őket a szabadba. 😀

Természetesen nem engedik el őket egyedül! Mindegyiket kísérte valaki karonfogva, nehogy elfújja véletlenül egy hirtelen feltámadó széllökés, vagy elcsúszanak egy lehullott levélen, és gyök kettővel topognak a járdán… :-S

Sokan mondják, főleg itt élő magyarok, hogy a legtöbb kínai kisbaba olyan “kis bamba fejű”, és lassú is. Lehet hogy azért mert anyu csak ritkán mozdul meg igazán a 9 hónap alatt, és ezt az időt gyakorlatilag teljes nyugalomban töltik, aztán ráébredve a világra csak tátják a szájukat, és szemlélődnek csendesen???

Nyilván nem ez a poszt hivatott ezt eldönteni, és nem is bíráskodni akarok én az itteni szokások felett, mert mindenki a saját eszét, családi, népi hagyományait követi, de az azért szintén érdekes hogy tradicionálisan születés után 100napig se anyu, se baba nem mozdul ki a lakásból…

Biztos megalapozzák ezzel nagyon az anya-gyerek kapcsolatot, mivel nem úgy mint nekünk, szerencséseknek, nincs rá 2-3 évük, mert itt a szülési szabi 3 hónap, és utána a nagyszülők, vagy egy Ayi felügyeletére van bízva a csöppség. Aki pedig nem kényszerül munkára, mert apa eleget keres, vagy többet, az is szintén Ayira bízza a továbbiakat, mert a kínai hölgyek el sem tudják képzelni hogy 3 hónapnál többet folyamatosan babázzanak, sőt! Nekik az a furcsa hogy én itthon vagyok Barnival, és még nem jár oviba????

Tényleg furcsa… 🙂

Egy újabb ismeretlen gyümölcs

zaqrack Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , , ,
2

Nagyon sokszor azért késik hosszú heteket egy-egy Nyeled vagy Mered bejegyzés elkészítése, mert egyszerűen fogalmunk sincs arról, mit ettünk… Most is hasonló helyzetben vagyunk de annyira reménytelen megtudni, mi ez, hogy inkább kikerül a blogra most rögtön….

Beköszönött szép lassan az ősz, néha már lehullott leveleket is látni az utcán. Átrndeződött a gyümölcsösök kínálata is, eltűntek a trópusi érdekességek (illetve inkább bekerültek a hűtőkbe és nagyon megdrágultak), átvették a helyüket az unalmasabbnak tűnő almák és citrusfélék.

More »

Barni és a Tesó

Panda Posted in Család,Tags: , ,
3

Már feltették itt a blogon a kérdést, hogy viszonyul Barni az újdonsághoz, miszerint kistestvére lesz.

Ugyebár el lett neki magyarázva, hogy a tesó kis picike még, és anya pocakjában van, majd idővel kibújik. Ez nagyjából tiszta. Folyton a saját pocakját fogdossa, és mondja, hogy: Tesó! Meg apa hasát is megnézi, rámutat, és mondja hogy: Tesó! Ilyenkor elmagyarázzuk hogy csak anya hasában van, és a fiúkéba nincs. Érti ezt is, de sokszor rákérdez ugyanezekre.

Mikor reggel felébred, bebújik mellénk az ágyba. Mikor épp keresztülmászik az ágyon, azt mondja: Óvatos! Tesó! Tehát tudja hogy óvatosnak kell lenni, nem beletenyerelni anya hasába, stb.

Reggeli után szépen számba adja a terhesvitamint, és gyakorlatilag ha épp eszébe jut a tesó, akkor mindent megoszt vele. Történt ez nemrég, mikor kapott egy kocka csokit, és nyújtotta a hasam felé, hogy ad a tesónak is.

Nyilvánvaló hogy majd az elején lesz egy kis féltékenység, de alapvetően várja, hogy testvére legyen. 🙂

Tegnap este Barni picit lázas volt, mert jön a foga, ezért köztünk aludt az ágyban. Az apamániától vezérelve Peti nyakába/hónaljába fúrta a fejét, közben pedig a hasamat rugdosta. A Tesó pedig visszarugdosott – megvolt tehát az első balhé is 🙂 Én meg csendben tűrtem és próbáltam aludni…

 

A pissoir-elv

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
3

Amikor arról van szó, hogy az emberek Kínában nem nagyon vannak tekintettel egymásra, akkor általában két példát hoznak fel ennek alátámasztására: A metróajtóknál az egymással szemben meginduló sorfalakat és a baleseteknél gúvadt szemmel bámuló, de segítséget nem hívó megfigyelőkre.

Bennem ma tudatosult, hogy van erre egy még egyértelműbb bizonyíték. Ez a pissoir-elv.

More »

Levegőminőség Kínában

zaqrack Posted in Hétköznapok, Shanghairól,Tags: , , , , ,
4

Sokan kérdezték, milyen itt nálunk a levegő, nem félünk-e a légszennyezettség miatt. Erre mindig azt válaszoltam, hogy itt olyasmi a levegő, mint otthon télen, kivéve néhány nagyon durva napot amikor valami egészen gusztustalan sárgásbarna lesz az egész város. Nem kellemes, nem egészséges, de el lehet viselni.

A múlt hétvégén is ilyen durva napokra ébredtünk. Konkrétan semmi kedvem nem volt kimenni az utcára. Lujiazui felhőkarcolói nem látszódtak az ablakunkból, a közeli főútra kiállva nem láttam túl messzire, csak nagy barnaságot. Gusztustalan volt. Aztán hétfőn mintha elfújták volna, a kék égen bárányfelhűk úszkáltak és sütött a nap. Nagyon nem mindegy, a tenger, vagy a szárazföld felől fúj a szél itt minálunk…

Aztán jöttek a hírek az otthoni ismételt szmogriadóról, így gondoltam megnézem, ténylegesen milyen is a két város levegője. Nem tudományos kutatást végeztem, csak egy kis gyors összehasonlítást némi háttérmunkával.

A PM10-es szállópor értékeit hasonlítottam össze az elmúlt 1 év adataiból. Budapesten az Erzsébet téri, itt Shanghaiban a legbelső belvárosi mérőállomás értékeit választottam. Az eredmény az alábbi, nem is olyan ijesztő grafikon lett:

Az igazi meglepetés az volt, amikor kiderült, hogy a kínai skála nem lineáris, 50-es érték fölött dupla sebességgel növekedik ha a koncentrációra vagyunk kíváncsiak. Azaz ami itt 50, az otthon is 50, de ami 100, az otthon már 150 és ami itt 150, az otthon már 250. Korrekt. Kis excel-bűvészkedés után így viszont ez jött ki:

Tehát otthon általánosságban jobb a levegő, ez nem volt meglepetés. Látható, hogy vannak napok amikor Shanghaiban rossz, akkor tényleg igazán rossz – otthoni viszonylatban elképzelhetetlenül. Szerencsére ezek nem tartanak sokáig (az ilyen napokra van szuper maszkunk, de inkább nem szoktunk kimenni az utcára, ha nem muszáj…) A május 2-4 értékekre nem tudom mit mondani… itt ugyanis az 500-as értéket is elértük (azaz kiakadt a műszer) – eleve szar volt a levegő és akkor erre tévedt egy homokvihar, ami szerencsére itt Shanghaiban elég ritka (Pekingben viszont nem).

És az is látszik, hogy November eleje óta otthon nagyon rossz a levegő, szinte folyamatosan rosszabb, mint itt, de nem ez a tipikus

A három legszomorú dolog az egészben:

  1. A WHO által megszabott egészségügyi határérték bizony az 50-es vonalnál van.
  2. Shanghai a nagyvárosok között Kínában kifejezetten jó értékekkel bír.
  3. A kínai kormány definíciója a bizonyos szennyezettségi szintekről:
API/AQI
szint
Kína Hong
Kong
USA EU
0-50 kitűnő alacsony-közepes
51-100 magas közepes egészségtelen
101-150 némileg szennyezett nagyon magas érzékenyebbeknek
egészségtelen
nagyon
egészségtelen
151-200 enyhén szennyezett nagyon magas egészségtelen nagyon
egészségtelen

Bizony, szmogriadóról itt Kínában még nem hallottam. a Hongkong – Kína összehasonlítás nagyon jól kifejezi, miért is mondják, hogy “Egy ország, két rendszer”.

Viszonylagos megnyugtatásként azért hozzátenném, hogy a 11-ik emeleten lakunk a város legnagyobb parkja mellett, az eleve tisztább pudongi oldalon. Tehát megteszünk mindent, amit tehetünk.

Források:

http://www.envir.gov.cn/eng/airep/index.asp
http://www.kvvm.hu/olm/station.php?id=46
http://pyongyangsquare.com/beijingair/?page_id=3