Teambuilding – Nanjing

zaqrack Posted in Munka, Utazás,Tags: , , , ,
6

Vészesen közledett az év vége, márpedig én idén megígértem, és ha törik, ha szakad, akartam egy csapatépítő tréninget tartani. Elvégre nincs saját irodánk, az ügyfélnél ülünk, heti 2-3x ha egy-egy össze tudunk ülni közösen, mint egy csapat, akkor már sokat mondtam. Néhány – amúgy kitűnő – közös ebéden/vacsorán kívül pedig más csapatépítő program nem történt, pedig már másfél év is eltelt, hogy felvettem az első alkalmazottat.

Így hát idén hosszas (túl hosszas) tervezgetés indult, hogy hova menjünk – aztán hirtelen itt lett az október, és gyorsan dönteni kellett. Szerencsére Kay visszajött a szülési szabadságról, neki pedig jobban megnyílnak a többiek, így gyorsan sikerült rendezni az igényeket, és kialakultak a keretek: két nap / egy éjszaka, család nélkül, maximum 2 órányi útra Shanghaitól, lehetőleg ne legyen túl nagyvárosias. Elkészült a költségterv, bőven belefértünk az előzetesen ellokált keretbe, így elkezdődött a szervezés – amit kis cég révén mi végeztünk.

A cél pedig: Nanjing, azaz Kína volt déli fővárosa. Közel van (300km) és jól megközelíthető (80 perc vonattal), valamiért mégis kimaradt eddig a meglátogatott helyek listájáról (bár a 101-es listán rajta van…) – mint most kiderült, teljesen méltatlanul. Ugyan kis városnak nem mondanám a 8 millió lakosával (az elmúlt öt évben pont egy Budapestnyi lakossal bővült…), de ezt ellensúlyozni igyekeztünk úgy szervezni a programot, hogy a nem túl frekventált látványosságokhoz menjünk. Egy munkanapot beáldoztunk az eseménynek, így a pénteki nap kicsit kötöttebb, és kötelező jellegű volt, míg a szombat opcionális is szabadabb. Beszámoló kattintás után…

More »

Ujgurokkal üzletelni…

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
3

Szépen sétálgatok haza kora délután a metrómegállótól napi munka első fele után. A gyümölcsárusunk nincs a helyén, csak mandarin van – azt most nem veszek, még van bőven (jelenleg 120Ft/kg áron mozog és nagyon finom ám). Marad a gyümölcsbolt a főtéren mit B terv, veszek ezt-azt. Aztán meglátom az ujgur árust a sarkon a finomságoktól roskadozó taligájával. Róluk már volt szó tavaly, késő október – kora november körül jelennek meg, ideutaznak az ország legtávolabbi csücskéből, és árulják a termést. Mazsolák, egyéb aszalt gyümölcsök, magok…

Meglát a távoli rokon és már vigyorog. Milyen egy ujgur üzletés közben? Fogj egy ravasz kínai, egy fáradhatatlan arab és egy dörzsölt magyar kereskedőt, gyúrd egybe a legjobb tulajdonságaikat és megkapod.

De nem ijedek meg a ravasz mosolytól, készültem ám én is és feltérképeztem a helyzetet árak tekintetében –  ők összetartanak. A város 3-4 különböző pontján is kérdezgettem az árakat – és mindenhol pontosan ugyanannyiba került minden egyes áru. Alkudni velük földi halandó nem tud, legalábbis nem egy kínait láttam teljesen, minden siker nélkül elvérezni, így én nem is próbálkozom. Végülis nem rossz stratégia, ha az árura van kereslet (és hogyne lenne ha finom), akkor előbb-utóbb úgyis kifizetik, ha mindenhol ennyibe kerül.

Odamegyek, rákérdezek azért az aranymazsola árára – 35Y egy jin, pont annyi mint bárhol máshol, ez rendben is van. Maradt 60Y apróm a gyümölcsös után, gondoltam azt elköltöm nála. De hiába készültem fel árakból, máshogy lettem “átverve”:

– Kérek egy jin-t (fél kiló)

– (Pakol, pakol, pakol…) Közel egy kiló, 60yuan, jó lesz?

– Dehogy lesz jó – mondom. Fél kilót kértem, nem bírok ennyit megenni.

– Hogyne bírnád megenni, hiszen finom.

– Tudom, hogy finom, de ez sok. Vegyél le kicsit, veszek mást is.

– (lepakol pár lapátnyit…) 50y! Így már jó?

– Nem, fél kilóról volt szó.

– (levesz még…) 40y! Ez így pont jó! (és már zárja is a zacskót…)

– Jó, legyen. Kérek még sárgabarackot, 20Y-ért, nem többet!

– OK, OK, adom. (és szedi, szedi, szedi, szedi…) 60Y! Jó lesz?

– 60Y együtt a mazsolával, vagy csak a barack annyi.

– Csak a barack ennyi. Miért, nem ennyit kértél?

– Barátom, 20Y-nyi barackot kértem! Szedj le, ez egy év alatt se fogy el!

– (szedeget…) Így ni! 50Y! Nagyon finom! (és zárja a zacskót, közben vigyorog)

– De én nem kérek ennyit!

– Dehogynem, nagyon finom. (és vigyorog)

Itt feladom. Maximum hazavisszük a rokonoknak a maradékot, ilyen jót úgyse kapnak otthon. Kifizetem a kisebb vagyont (annyira azért nem rettenetes olyan 2600FT/kg a legtöbb dolog), majd elbúcsúzok. Búcsúzóul ad egy fél diót, mondván kóstoljam meg, finom –  és vigyorog.

Elmegyek az ATM-ig, hiszen jórészt elfogyott a pénzem, közben elrágcsálom a diót – finom. Nem kicsit, nagyon. Ilyen finom diót még nem ettem. Na jó, már úgyis rámsózótt kétszer annyit, mint kértem, most már olyan mindegy, veszek diót is. Visszakullogok. Füléig ér a vigyor.

– Kérek még diót, túl finom. 50Y van nálam (mutatom a pénzt, szerencsére nem látta hova megyek…)

– Mondtam, hogy finom. (szedi, szedi, szedi…) … 70Y jó lesz?

– 50 van nálam, nincs több. És igazán adhatnál kedvezményt, ha már ennyi mindent veszek.

– (leszed belőle…) így ni. 51 yuan! 1 yuan-t ajándékba adok!

Én meg már csak legyintek, és pakolok. Hát így lettem jó két kiló mazsola/barack/dió tulajdonosa. És Andi még így is leszólt, miért nem hoztam mandulát. 🙂

 

Protected: Családi videó október 2. rész

zaqrack Posted in Család,Tags: , ,
Enter your password to view comments.

This content is password protected. To view it please enter your password below:

videók

zaqrack Posted in Család,Tags:
Comments Off on videók

Aki későn kapcsolódótt be esetleg, de kíváncsi, a jelszó még mindig Barni szülinapja ééééhhnn formátumban.

Protected: Családi videó október 1. rész

zaqrack Posted in Család,Tags: , ,
Enter your password to view comments.

This content is password protected. To view it please enter your password below:

Vendégposzt – Dóri 3/3

zaqrack Posted in Vendégposzt,Tags: , , , ,
4

Sokkal gyorsabban szalad az idő itthon, mint mikor Shanghai-ban voltam. Egy hónapja itthon vagyok, de még mindig napi szinten gondolok az ott eltöltött időre.

Elsősorban a családi élet hiányzik. Gyakorlatilag mióta elköltöztem otthonról nem láttam ilyet. Egy-egy órára, esetleg napra, az megesett. De két hét…

Ilyenekre gondolok:

  •    együtt eszünk és Ricsi lábazik a székben
  •    a sülő kenyér illata
  •    a kis meleg mancs a kezemben mikor Barni épp hajlandó volt megfogni 🙂
  •    az esti egymás mellett gépezés, miközben megy a Breaking Bad és én SEMMIT nem fogok fel belőle és másnap újra kell kezdeni
  •    Ricsit büfiztetni
  •    Barni rohangál a lakásban: „kell megharapni a fokhagymapopót” és a gyerek nevetés, amikor megharapdálom
  •    uhh, és még sorolhatnám…..
Vigyázat 30 éves, egyedülálló látogatók! Csapda! 😉 Én úgy mentem oda, hogy boldog vagyok egyedül, gyerekre igazán sose vágytam. Na ennek szépen búcsút mondhattam! Nem a boldogságnak, az még mindig velem van. Viszont a bébiláz csatlakozott. Nagyon különleges érzés az ösztön hatalma. Amikor babát látok már párásodik a szemem :). Azt is hozzátenném, hogy nagyon pozitív változásokra késztet!

A kínai kaja is hiányzik. Főleg Ayi padlizsánja, pedig abból csak egyszer ettem. Isteni volt! Soha nem gondoltam volna, hogy ízleni fog, azt meg pláne nem, hogy megváltoztatja az ízlésemet. Mióta visszajöttem ettem egy-két dolgot, amit előtte sose tettem volna. És rákaptam a pálcikával evésre is, amikor a thai helyen kajálunk, mindig azzal eszek 😀 sőt, a jövő héten meglátogatom a Shanghai nevű kínai éttermet itt Lausanne-ban!

Moghan Shan. A nyugalom szigete. Csodálatos volt az a pár nap, amit ott töltöttünk, még úgy is, hogy én egyet a wc-hez közel voltam kénytelen. Van valami nagyon különleges a bambuszerdőben és az a hang, amikor Barni (aztán mi is) kővel dobálta a fákat, felejthetetlen. A házigazdák is annyira kedvesek és aranyosak voltak! Remélem lesz még lehetőségem találkozni velük! Nem felejtem el azt a gyönyörű tavat, ahova egy órás séta után jutottunk el, és a kedves hölgyet sem, aki visszafelé az út nagy részén elhozott.

Aztán meg természetesen a gyönypiac. Kísért álmaimban az a sok gyönyörűség, és az áruk. Pont abban a megállóban van egy ékszerészet, ahol féldrágakövekkel rakott ékszereket árulnak. Annyi az áruk svájci frankban mint yuanben volt.. ouch!

Van, ami nem hiányzik, de örülök, hogy megtapasztaltam: A kavargó tömeg a metróban; a fura szagok mindenütt; a hatalmas távolságok; a fülzsírtúrás – maguknak és egymásnak a buszon; a képernyők mindenütt, hogy legyen mivel butítani a népet és legkevésbé a 17 fokra, süvítő fokozatra beállított légkondi.

Mindent összevetve varázslatos utazás volt, amiért még egyszer (de nem utoljára), ezúton is köszönetet mondok Andinak és Petinek. ♥

 

Bicajozgatások

zaqrack Posted in Felfedezés,Tags: , ,
2

Tegnap nagy esemény történt! Andival bicajozott, kettesben mentünk el egy rövid másfél órás körre! Az első tesztek bíztatóak, a saját bicaj beszerzése hamarosan indul – tavasszal Ricsi már rendesen el fog ücsörögni a babaülésben, így majd mehetünk együtt erre-arra.

Ma pedig együtt keltem a nappal (reggel hatkor), mert Jenővel bicajtúrát szerveztünk, kihasználva, hogy Andi nem marad egyedül a fiúkkal Manka nagyi segítsége által. Xinchangba mentünk, így most külön felfedezések bejegyzés nem lesz. A november eleji idő még kellemes, reggel azért elkelt a kabát a pulcsira, de amint kicit jobban beindult a napocska, felmelegedett az idő 16-17 fokra, úgy már egyáltalán nem kellett. Odafele nem variáltam az útvonalon, lekövettem a múltkori nyomomat. A vízivárosban most kicsit több időt töltöttünk el, sétálgattunk erre-arra, többségében helyiek voltak a környéken, nem turisták, nagyon kellemes volt, íme pár kép:

More »

csuccs

zaqrack Posted in Család,Tags: ,
3

image

na,ez is megvan…

Ovis hímondó

zaqrack Posted in Család,Tags: , , ,
3

Tegnap volt Halloween az oviban – mi kicsit elfeledkeztünk róla, meg Barni se nagyon erősködött, hogy be szeretne öltözni bárminek is, mikor a múlt héten kérdeztük, így ez idén elmaradt. Azért az szemmel láthatóan nagyon tetszett neki, hogy Jessie tigris volt. 🙂

Megkaptuk a havi ovis magazint is amiben többek közt nagyobb gyerkőcöket kérdeztek meg, minek öltöznek Halloween-kor. Íme a három kedvencem:

Cherry Shao: “Én hófehérke szeretnék lenni, mert ő olyan nagyon fehér!”

Nicole Dai: “Tavaly dinoszaurusz voltam, de úgy nagyon nehéz volt vécére menni. Idén hercegnő leszek, szoknyában nem lesz ezzel gond.”

Gu Xinyi: “Nem szeretnék beöltözni semminek, és utálom a pókokat Halloween-kor.”

Hazafele már mondta, hogy legközelebb be szeretne öltözni és gomba akar lenni, így a farsangi jelmez már be lesz tervezve 🙂 Ja, és újabban “Fatima aranyos, de nagyon szeretem Kokomit is!”

 

Ayi

zaqrack Posted in Család, Hétköznapok,Tags: ,
3

Reggel összefutottam Jane-nel, a szomszéddal, aki kérdezte, hogy az Ayi szólt-e már nekünk?
Nem is kellett kérdeznem, miről – az arcom valószínüleg elárulta, hogy nem tudok semmiről, mondta is tovább egyből:

Ayi szólt nekik, hogy november végén elköltözik Shanghaiból és lehet nem tér vissza. “csak ha elválok a férjemtől”, mondta Jane-nek (lám mennyire macerás ez a kínaiság, hogy nem mondják, hogy nem… “lehet, hogy nem”,  “csak ha ez meg az” és hasonlók..), meg hogy nekünk majd SMS-ben írja meg (ez a bevett módszer, úgy biztosabban tudunk kommunikálni, még mindig nagyon gyorsan beszél…)

Nem is kellett rá sokat várni, este már jött is tőle az SMS, hogy a hónap végén haza kell költözni Sichuanba és “a szívünket készítsük fel a változásra” (azért ugyanakkor imádnivaló a kínai nyelv néha). Válaszoltam neki, valami olyasmit némi -őszinte- érzelgéssel körítve, hogy “ha menni kell akkor menni kell…” és most tényleg nincs más hátra, készítjük a szívünket (főleg a gyerkőcökét)…

Hogy hogyan tovább? Biztos lesz majd másik Ayi – Jane megígérte, hogy amikor ő keresgél, ránk is gondol majd, hiszen az Ayinak is jobb, ha egymás melletti két lakást “kezelhet”, meg nekünk is, nekik is nagyobb biztonságot nyújt. Ha Jane ajánl valakit, abban megbízom én is teljesen – ügynökségen keresztül csak akkor keresünk Ayi-t, ha nincs más megoldás. Nem is arról van szó, hogy a lakást rábízzuk – hanem a gyerkeket is…

Mindenesetre az biztos, hogy decemberben már nem fogadunk Ayi-t – gy nem bízom a lakást senkire úgy, hogy csak egy hete ismerem. Majd a visszaérkezésünk után lesz ez a nagy tennivaló – hacsak addigra Jane nem talál valakit aki hozzánk is hajlandó járni és nekünk is szimpatikus. Aztán pesze ki tudja mi jön még…