Már előző nap nézegettük az időjárásjelentést. Esőt ígértek, de nem sokat, azt is inkább délután. Persze addig reggeliztünk, meg pakoltunk össze az útra, hogy elszállt az idő és nekikezdett az eső.
Posts Tagged ‘Moganshan’
Moganshan – harmadik nap
Reggel én ébredtem elsőnek és nagyon kipihentnek éreztem magam, én ugyanis szeretem a kemény matracot! 🙂
Halkan figyeltem a többieket, ahogy szuszogtak békésen. Aztán Ricsit addig csodáltam, amíg fel nem ébredt és pajkosan rám nem vigyorgott. Akkor aztán persze már nem maradt csendben, nehezen kötötte le a két könyv, amit vittünk, ezért felöltöztünk és kiültünk az előtérbe rajzolgatni. 🙂 Szép lassan ébredezett a másik két fiú is.
(a képek többsége a bejegyzés végén tekinthető meg diavetítésként)
Moganshan – második nap
Gyönyörű, napsütéses napra ébredtünk, reggeliztünk egy jót, aztán elindultunk picit felfedezni. A már jól ismert, közeli erdőszakaszon vezetett a sétánk, megcsodáltuk a tavasszal kihajtott friss bambuszhajtásokat, néhol tömegestül. Barni gyakran megállt botot gyűjteni és hasonlók, Ricsi pedig utánozta. 🙂
(a képek többsége a bejegyzés végén tekinthető meg diavetítésként)
Moganshan – odaút, első nap
Jól bevált és kedvelt vidékünkre, Moganshanra, pontosabban a Moganshan lábánál fekvű Xiwuli faluba látogattunk a munka ünnepek alatt. Május elsején indultunk. A buszjegyeket Peti jó előre megvette. Korán indultunk, fél hétkor már szálltunk be a taxiba ami vitt minket a buszállomásra. A pályaudvar tömve volt, az embereke mint a heringek sodródtak, sodorták egymást. Egy viszonylag félreeső helyen vártunk Petire amíg kiderítette honnan indul a buszunk.
Mind fáradtak voltunk, Ricsi a karomban aludt, Barni pedig a lábam mellett kókadozott szegény, később cseréltek. Előző nap fejfájással érkezett haza az oviból és volt egy kis hőemelkedése is, ami nem annyira múlt el másnapra. Napszúrást kaphatott az udvari játék közben a hirtelen jött melegben.
Peti szerencsére hamar megkerült és beálltunk/beültünk a buszra várók sorába. Négy óra zötykölődés (általában három órás az út, de ünnep révén mindenki utazott, így jó kis dugó volt több helyen az autópályán) után megérkeztünk Deqingbe.
Moganshan videó
A blogbejegyzések még folyamatban, addig is kedvcsinálónak egy negyed órás összeállítás a Moganshanon töltött hétvégénkről. Sok bambusz, kis család. HD felbontásban töltöttem fel, javaslom úgy nézzétek!
Moganshan képek
Ezek még a szeptemberi Dórival tett vidéki kiránduláson készült képek – csak azóta nem volt időm feltölteni. A Daniékkal októberben készült képeket ne várjátok, révén nem vittem fényképezőgépet és ismert okok miatt haza is jöttem az első este után – de majd ha Daniék feltöltik a képeiket, megosztom mindenképp.
Hangzhou + Moganshan – a videók
A kirándulás zárásaként pedig következzen a videó. Ez jelszó nélkül, holnap pedig egy családiasabb jellegű, jelszóval. Csak annak ér megnézni, aki végigolvasta a beszámolókat! 🙂
Moganshan 4. nap – hazaút
Reggeli után nekiláttunk, és bepakoltuk a csomagokat. Jó nagy kupleráj volt, Peti szépen összehajtogatta a szennyes ruhákat is, hogy könnyebben elférjünk a bőröndökben.
Előző éjszaka nem kevés ember érkezett az vendégházba (péntek este révén), így nagy volt a nyüzsgés. Még vártunk, ücsörögtünk picit, Barni a kutyákkal játszott. Közben az este érkezett fiatalok, a faliújságon kifüggesztett képeket nézegették, ahol a tóhoz vezető út fő pontjai voltak kifüggesztve. Peti elmagyarázta nekik, mely pontoknál kell igazán figyelni, mert pl. más szögből fotózták, mint ahonnan a szállásról vezet az út, stb. Nagyon kedvesen megköszönték, és készülődtek ők is. Aranyosak voltak, de azért jót mosolyogtam, amikor megláttam, hogy hoztak kenyeret meg kenyérpirítót magukkal a hétvégére…. 11körül búcsút intettünk a csodálatos hegyeknek, és a szállásadóinknak, majd beültünk a megrendelt kis minibuszba, és elindultunk.
Moganshan 3. nap
Reggel, mikor lementünk a reggeliért, a szállásadó néni szóval tartotta Petit, és valamiféle puffogásról beszélt, hogy a Barni, meg a pici baba nem félnek-e tőle. Peti a mennydörgésre gondolt, így bátran rávágta, hogy nem, nem félnek a gyerekek. A következő pillanatban hirtelen óriási robaj kerekedett, ugyanis a háziak férfi tagjai, valamint barátaik és üzletfeleik petárdákat durrogtattak. Ricsit gyorsan be is menekítették a konyhába, pedig csak meglepődött ijedelem helyett. Barni is kíváncsian kérdezte: “Mi ez a hang??” Aztán megnézték Manka nagyival a petárdázást.
Reggeli után felkerekedtünk, hogy elsétáljunk a tóig. Az eső még mindig hol esett, hol nem, de gondoltuk, úgyis vizesek leszünk, mindegy. Persze miért lenne minden ilyen egyszerű. A tó több, mint 1 órányi gyalogút, és Barnabással nem könnyü haladni, mivel minden kavicsnál és fadarabnál megáll. És az volt bőven. 🙂
Moganshan 2. nap
Reggel finom, kínai reggeli várt minket, sárgadinnyével, mantou-val,lángossal, cukros földimogyoróval (meglepően jó), és pici batyukkal, amik valami édes zöldségkrémmel voltak megtöltve. Isteni, pedig féltünk a reggelitől picit!
Délelőtt Petivel megpróbáltunk felmenni a szálláshoz közeli hegyre, amire közvetlenül a szállás kapujából indult egy pici, de jó meredek ösvény. Majdnem feljutottunk, de a bogárfóbiám megakadályozott ebben. Pedig amúgy nagyon klassz kis túra lett volna, de egyszerüen bepánikolok a bogaraktól, pókoktól. 🙁 Csak szegény Peti sajnáltam, hogy miattam nem jut fel a tetejére. Micsoda nyámnyila feleség vagyok… Mondjuk azért azok a pókok tényleg nem voltak picik…
Ettől függetlenül szép volt, jó sok képet csináltam. Visszafele a falu központjába vezetö úton mentünk. Megnéztük az apró rizsföldeket, kedves kis veteményeseket. Nagyon szépen rendben van tartva minden, látszik hogy törödnek vele.
Barni amúgy rettentően élvezi a kirándulást, főleg Moganshan tetszett neki, a botok, kavicsok gyüjtése, a szállásadók kutyáival való játék, az utcán totyogó tyúkok és kakasok, a kavicsok dobálása a patakba. Hangzhouban még emlegette néha, hogy szeretne hazamenni, mert ott van LEGO, meg kisvakond, itt azonban mindez feledésbe merült. Nagyon jól eljátszott szinte bármivel.