Borongós nap…

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
5

Egész nap szemerkél valami… Peti a mai naptól munkába állt, de nagyon kedvesen, tisztába tette, és felöltöztette Barnit reggel, én meg tudtam még egy órát lustálkodni. Ugyanis az úrfi reggel 7kor kiugrott az ágyból, és sikongatással kezdte a napot, mégis hogy merészelünk mi még aludni!!! 🙂

Ébredés után Peti elszalad egy kis reggeliért, isteni tojásos lepényekkel tért vissza, tulajdonképpen egy palacsintatészta szerű tekercs volt, tojással, friss korianderrel meg zöldhagymával a közepén. Barnabás maradék péksüteményt és joghurtot evett,majd Peti laptop-jával kezdett foglalatoskodni,mikor az apja megkérte, hogy ne piszkálja a gépet sírórohamot kapott…

Rövid játék után megpróbáltam visszafektetni, mivel elég nyűgös volt, és látszott, nem igazán aludta ki magát. Peti ekkor már leköltözött a szálloda halljába dolgozni, mi meg a szobában próbáltunk játszani, kevés sikerrel, mert az alvás nem ment, a játék meg kisebb-nagyobb hisztik miatt akadozott.

Lementünk hát mi is, gondoltam ott az előtérben majd kedvére rohangálhat Barni. Először azonban a japán étterem felé vette az irányt, ami még nem volt nyitva. Az ajtóban toporzékolva próbálta a hatalmas ajtót kifeszíteni, hiába mondtam hogy most nem tud bemenni. Egy ott dolgozó hölgy jött épp arra, így kinyitotta neki az ajtót, a karjába kapta, és már el is tűnt vele a konyhában. 🙂

More »

Élet a parkokban

Panda Posted in Az első hetek,Tags: ,
4

Ma jó kis sétálgatós napunk volt. Először a közeli “kis” parkba a People’s  Parkba mentünk, ott sétálgattunk. Láttunk kung fu-t gyakorló gyerekeket, egy kb. 50-60 év közötti bácsit, aki kézen állt, forgó rugást csinált, és különböző tornamutatványokat hajtott végre, majd kiértünk egy nagyobb térre, a közepén lefelé lépcsők futottak, az aljában pedig egy kislány futkosott. Barnit is szabadon eresztettük, hadd futkosson kedvére. A téren ketten is sárkányt röptettek, ez nagyon tetszett neki, és mindig próbált feléjük futni, hevesen mutogatott rájuk! Már vagy negyed órája rohangált föl-le a lépcsőkön, mikor egyszerre a tér közepéből víz tört elő. Itt volt a szökőkút. Furcsa, elsőre nem is tűnt fel, pedig vizes volt még a talaj a helyén. 🙂

Reggel megcsíptük a széftörőt! 🙂

People's Park a reggeli fényben.

More »

Parkok, turisták, magyarok, sztárok

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
3

Reggel viszonylag korán keltünk, megreggeliztünk, majd a Lu Xun park felé vettük az irányt, hogy 10-re odaérjünk a Petőfi-szoborhoz. A szállásunktól csak 4 metrómegálló. Virágot elfelejtettünk venni, pedig van vagy 4 virágárus a környékünkön, de gondoltam majd csak találunk valahol. A metróról kifelé jövet, mindent árultak, csak virágot nem, így bolyongtunk egyet egy közeli kis utcán. (Peti: láttunk egy esküvői menetet is. A kocsik szélvédőjen hatalmas duplaboldogság-fejjel lefelé matricák, a rendszámok leragasztva száz év boldogsággal, petárdamaradványok mindenhol…)Végül lett virág is,szóval nekivágtunk a parknak. Egészen más mint nálunk, a hatalmas tereken rengetegen táncolnak, még tanár is van, a magnóból meg üvölt a zene! Nagyon jó hangulata van az egésznek. 🙂 (Peti: nem csak tánc van, van kardos koreográfia is, meg piros kendős – dobos tánc, egyebek… szóval igazi közösségi tér, amilyennek lennie kell egy parknak)

A szobrot megtaláltuk! Egész jól sikerült. Bemutatkoztunk hát a magyaroknak,bár csak két névre emlékszem. 🙂 (Peti: kb. a helyi kolónia harmada volt ott szerintem, olyan 40 ember kb.) Aztán volt Himnusz éneklés, meg beszéd, közben Barnabás talált pár csikket a bokor aljában (amúgy nincs szemét, főleg a parkok nagyon rendbe vannak tartva), majd meghempergett a földön. :S

More »

Lakás

Panda Posted in Az első hetek,Tags:
Comments Off on Lakás

Azt el kell még mondanom, hogy a lakást kiválsztottuk, az első volt amit megnéztünk, még így is kicsit drágán, de mondhatjuk hogy megvan. Persze biztos csak akkor lesz, ha már ott lakunk, az egyetlen probléma az az lehet, hogy a jelenlegi bérlők japánok. Nos a mai nap eseményeit követően nem vagyunk biztosak benne hogy a jövő hét végén hazaköltöznek… majd meglátjuk.

Folyópart, kószálás…

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
4

Tegnap délelőtt Peti korán dolgozni ment, mi meg fél10ig húztuk a lóbőrt, Barnabás ébresztett. Mivel a szállodai reggelit már lekéstük, az asztalon tornyosuló gyümölcsökből válogattunk. Barni kis bizalmatlan,  még mindig csak a banán-alma kombó csúszik, pedig isteni a mangó, a nashi körte, a manadrin is! Nyilván sokkal jobb mint otthon, de ez érthető. 🙂

Délelőtt elindultunk a folyópart felé, az odavezető úton feltűntek a kis európai jellegű lakóházak is,kb. mint nálunk a nagykörút,szóval egyből jobban éreztem magam. De mikor megérkeztünk a célállomáshoz… hát. Nem mondanám hogy tetszett. Hiányzik a rakpart,meg a fasor, meg az otthoni levegő.

lakóházak a part felé közeledve

More »

Szolgálati közlemény

zaqrack Posted in Az első hetek,Tags: ,
5

Sziasztok,

mint azt már mindenki tapasztalhatta, a skype némileg akadozik innen a szállodából (illetve nagyon hektikusan működik). Sajnos a 3G modemen keresztül se sokkal jobb a helyzet. Mi tisztán hallunk titeket, de kifele nagyon gyenge a jel.

Amíg nem költözünk át saját lakásba (jövő hét vége), addig ezen nem nagyon tudunk változtatni. Szóval hívjatok ti minket! DIGI / Datanet hálózatból (Kati, Papa, Ágó) asszem kb. 20Ft/perc, T-comnál nem tudom, de ha drága, vegyetek egy nemzetközi hívókártyát egy ezresért (pl. Neophone) és azon keresztül hívjatok, úgy kb. 8Ft egy perc. Mi olyan mobilcsomagot vettünk direkt, ahol a hívásfogadás ingyen van.

Andi száma: 008618601792534

Peti száma: 008618601792564

Rege a lakáskeresésről

zaqrack Posted in Az első hetek,Tags: , ,
8

Most látom, hogy az érkezés óta nem is írtam bejegyzést, csak Andi – az persze más kérdés, hogy segítettem neki gépelni / odabiggyesztettem pár sort a végére – de azért egy saját bejegyzés mégiscsak más!

Itt heverek a szállodai lakosztályunk nappalijának a kanapéján, ölemben a laptop, kilóg belőle a mobilinternet, Andi az asztalnál facebookozik, a másik szobában Barni szuszog, a TVben háttérzajnak megy a CNN (már amikor épp nem érzékeny témát feszegetnek és áll le a műsor pár percre -ilyenkor valami jó kínai műsorra váltok, most épp arról van szó, hogy Chang Shaofen bácsi 16 éve mindennap megeszik egy tál feketebabot és nemvolt beteg) – egészen otthonosnak mondanám, csakhogy egy szállodában nem lehet otthon az ember. Pedig már négy napja itt vagyunk, nem ébredünk fel éjjel, és Barnabás is minden zegzugot ismer.

De ez akkor is más. Egy szállodában mindig ott lebeg az átmenetiség érzése, az, hogy minden pénzbe kerül, hogy minden nap kitakarítanak utánam (persze vannak rendmániás feleségek, akik ezt otthon is megcsinálják… :)) Ezért kap most a munka és a család mellett nagy hangsúlyt a lakáskeresés – mert szeretnénk minél hamarabb egy saját otthont. Elvileg a jövő hét végéig kell lakást találnunk és átköltöznünk, de még idő, mire az előleg átutalásra kerül külföldről, ezért pár nappal előtte már döntést kell hozni.

Betty hatalmas segítség volt a lakáskeresésben – többen ajánlották, de persze mindig ott lebeg ettől függetlenül, hogy mennyire bízhatunk meg benne. Mert itt MI vagyunk a külföldiek, az idegenek, akikre ránéznek és egyből látszik, hogy nem ide tartoznak, hogy nem ismerik a helyi szokásokat, módszereket. És ezen az se segít, hogy beszélek kínaiul, ezt csak a tapasztalat oldja meg.

Ja, ha már a kínai tudásról van szó! Sikerélmény sikerélmény hátán! Eddig mindenhol meg tudtam értetni magam és sokkal gyakrabban értem a választ is, mint korábban. Tamásnak lehet igaza, hogy a kényszertől, hogy tudom, hogy most muszáj használnom a kínait, sok minden előjött és sokkal biztosabban használom – ez mindenesetre nagyon jó érzés.

Ma megjött Tamás, szóval bőven van munkánk. Fél napig Andiék egyedül voltak – el is mentek a fodrászkellékeshez, és vett egy Kangfu márkájú profi fodrász hajszárítót 130Y-ért. Tök ügyes, mert a neten ugyanezt 115-ért láttuk utólag, szóval jó árat alkudott ki. Nagyon büszke vagyok rá! Arról nem is beszélve, hogy simán tűnik jónak az otthon duplaennyibe kerülő – ha a tartósság is garantált, persze akkor lesz az igazi az élmény – itt ugyanis a garancia ritka mint a fehér holló. 🙂

Holnap 8-17 nem leszek itthon, remélem jól boldogulnak majd – látni- és felfedeznivaló van bőven.

No és a lakáskérdés… Tegnap asszem 13-at néztünk meg 10 különböző lakóparkban – ebből két park (5 lakás) volt az, ami igazán tetszett – játszótérrel, tóval, parkkal a közepén, hogy ne kelljen mindig messzire menni ha Barni játszani akar. Kiválasztottunk 1-1 lakást, röviden leírom őket:

1. Ez volt az első amit megnéztünk. 160nm, jelenleg egy japán család lakik benne (épp kiköltöznek), szóval ennek megfelelően a cipők az ajtó előtt sorakoztak szépen, és csak a cipőre húzott gumizacskóban mehettünk be (később amúgy kiderült, hogy ez itt általános eljárás ingatlankereséskor, de akkor is tetszett). A bútorok bababiztosak voltak, és volt egy komplett gyerekszoba. Barni egyből bevetette magát, és lenyúlta a kb. 2 éves japán kisfiú autóit… szóval neki tetszett. Nekem is, volt kád, nagy világos konyha, sütő!!! és egy vendégszoba. Szép helyen, jó magasan – csak az ára nem volt jó, 9500Y, holott 8000 az előirányzott keret. Sebaj, majd találunk hasonlót, mindenesetre érdekes volt, hogy az első már rögtön ennyire tetszett – gondolkoztam direkt ezt mutatta-e  Betty elsőnek, hogy megfogjon minket – nem tudom, mindenesetre egész nap délről észak felé haladtunk folyamatosan, szóval ez inkább véletlen lehet. 

2. Ez már a nap vége fele volt, egy másik lakóparkban néztünk meg 3 ugyanolyan alapterülető, de más-más berendezésű lakást. Ezek is 4 szobások voltak, jó elrendezéssel, viszonylag szerethető bútorokkal felszerelve. Ezt a lakást Andival egymás között utólag csak “virágos2-nak hívtuk, mert minden szekrényen virágmintás tejüvegek voltak, a fal is virágmintás volt, és a kanapék, ágyak is – de mégis valahogy sikerült ízlésesesnek megtartani az egészet, bár persze mint mindenhol, itt is voltak dolgok amik nem tetszettek – pl. hogy pici a konyha és nincs sütő. Itt az egyik szoba teljesen üres volt, ami nekünk csask jó, hiszen így egyszerűbb berendezni babaszobának. Ezt is felraktunk a képzeletbeli dobogóra, 8500Y-ért.

Láttunk még közepesen jó, rossz és borzalmasan lelakott lakásokat is, még volt egy harmadik ami viszonylag tetszett, de csak 2 szobás volt.

Ezután ma Bettyvel egyeztettem telefonon, hogy próbálja meg picit lenyomni az árakat. a 8500-as nem engedett, azt mondta, van más vevő is, nem adja olcsóbban. A másikat egyelőre 8800-ra mondták, ami bár még mindig sok, elfogadható. Két kulcskérdés van:

– Elég-e nekik az egyhavi letét. Egy évre kell ugyanis bérelni, és ha bármi okból korábban megyünk, ugrik a letét… Az általános a kéthavi letét, de egyelőre igyekszünk minden komolyabb röghözkötést elkerülni.

– Maradnak-e a bababútorok és az extra radiátorok a lakásban – ha igen akkor erre gyakorlatilag nem is kéne költenünk semmit, míg a másiknál kéne bababútor, radiátor és sütő – alsó hangon 150000 Ft.

Ezek majd holnapra kiderülnek. Addig körbenéztem a neten az ugyanebben a lakóparkokban levő árakról: a 8800 az ottani helyen pont a középmezőny, a 8500 a másik helyen a felső 20%-ba tartozik. Megkérdeztem a levelezőlistán is, mit gondolnak a helyi magyarok az árról. Volt olyan visszajelzés, hogy nagyon olcsó, most csapjak le rá mert pár nap alatt elviszik, és volt olyan, hogy nagyon drága 7000 felett nem szabad ilyet venni. Az igazság biztos valahol a kettő között van – és persze nézőpont kérdése is, és ezzel visszatértünk az eredeti kérdéskörhöz. 

Ugyanis egy kínai családnak ami nekünk 8500, nekik 6500. Ami nekünk 8000, az nekik 6000 és így tovább. Ki lehet védeni? Nem nagyon. ALkduozni lehet? Lehet, de nekünk háromszor olyan nehéz lesz, és feleannyira sem tudunk, mint ők.Van akinek sikerül? Van. Nekem fog? Nem.

Nekem most az a fontos, hogy elfogadható áron találjunk egy kényelmes otthont jó helyen. A helyi árakhoz való közelítést majd a második körben megpróbáljuk. Az a szerencse, hogy olyan helyen dolgozom, ahol ugyanezt gondolják.

Lehet, hogy Betty első körben direkt drágább helyekekat mutatott hátha belemegyünk? Lehet. Lehet, hogy a jókkal kezdte, mert őszintén segítőkész? Ez is lehet. De igazából mindegy, az ár-érték arány számít és ebbe beletartozik a kiválasztás közben nyújtott kényelem is.

Amúgy ezekben a lakóparkokban rengeteg a gyerek. Össze-vissza rohangálnak és játszanak a kertben, kínaiak, külföldiek egyaránt. Tiszta óvoda. és persze a méretkülönbségekről se feledkezzetek meg… A xiangmei garden mondjuk a nagyobbak közül való, de ott van kb 100-120db 12-24 emelet közötti épület… szóval a hazai lakótelepekkel vetekszik, csak éppen a lakóközösség más társadalmi osztályból kerül ki.

Na megyek is, mert 11 óra és holnap 9-kor már az ügyfélnél kell lenni… Holnap Andi jelentkezik, mert velem semmi érdekes nem fog történni pár powerpoint prezentáción kívül 🙂

Nőnap

Panda Posted in Az első hetek,Tags: ,
7

Tegnap éjszaka kiderült, hogy Petire rásóztak egy hamis telefont, és nem tudta azokat, amiket tudnia kellett volna, így eléggé elkenődött szegény. L Hogy megpróbáljam megvigasztalni, rávettem egy kis éjszakai nassolásra,és megbeszéltük, hogy másnap együtt megyünk reklamálni.

Még mikor aludni mentünk, Barni felébredt, és kb. 1 órát szórakoztatott minket.  Mivel Peti véleménye szerint simán elaludt volna közöttünk, kivettük a kiságyból, hogy mellettünk legyen, de egyre inkább élénk lett, így megunva azt, hogy ez a tündéri kismanó simiz, kacag, puszilgat, és pankrációs mozdulatokkal vetődik ránk,úgy döntöttem, hogy jobb lenne neki a saját ágyában, így egy 5-10 perces sírórohammal megúsztuk az éjszakát, és reggel fél 9 körül sikerült is a harmadik ébresztőre felébredni! J

Még reggel kaptunk egy sms-t Bettytől, az ingatlanostól, hogy inkább délután lenne alkalmas neki a lakásnézés, így nagyon megörültünk, hogy még reggeli után el tudjuk intézni a telefon-kérdést.

Egy bőséges szállodai reggeli után, nekivágtunk hát. A pultnál ott állt a tegnapi eledók közül az egyik, Peti pedig legjobb tudása szerint, kedvesen előadta a problémáját. Nem talált megértő fülekre, sőt! Két perc múlva már ott volt egy nagyon arrogáns fiatal csajszi is,aki hadarva, (közben mutogatott erősen)kínaiul tovább magyarázott. Az egy, hogy nem értettük (én biztos nem), de szerintem ha értettük volna se megyünk el mellette szó nélkül,mert az tisztán lejött, hogy simán hülyének nézett minket, és mikor oda kerültünk, hogy szeretnénk vissza az árát, csak rázta a fejét…

Na, nekem itt lett kicsit elegem, majd magamból kikelve már magyarul mondtam a magamét,de a kis szemét leintett, és Petinél próbálkozott, de nem hagytam, így egyre hangosabban mondtam a magamét. Ekkor jött oda egy hölgy az ügyfélszolgálattól, és az ő segítségével tisztáztuk, hogy igenis nekünk van igazunk, a kiscsaj duzzogott, bosszankodott egy sort(ez jól látható volt),én kieresztettem a gőzt, Barni megtanult asztalra csapni(tőlem J ),Peti megnyugodott, és a pénzt is visszakaptuk.

Miután viszonylag gyorsan végeztünk ezzel, hazamentünk ebédelni, Barni aludt egy picit, Peti dolgozott, én meg pihegtem a kanapén.

Délután találkoztunk Betty-vel, nagyon kedves és segítőkész nő, megnéztünk vagy 15 lakást a délután folyamán, ebből 3 olyan, amiben szívesen laknék, de még jövő héten  vagy péntek körül elvileg nézelődünk.

Barni végig jól bírta a taxizást lakásról lakásra,az utolsó előtt volt egy kis hiszti, de már az utolsó lakást nem látta, mert Peti karjaiban elaludt a taxiban, és csak hazaérkezve ébredt fel.

Vacsira még kipróbáltuk a szálloda kínai éttermét is, kicsit drágább, és jobban meg kell gondolni  mit rendel az ember, de azért jóllaktunk mindhárman.

Holnap Peti dolgozik, ezért nem lesz velünk egész nap, szóval mehetünk csavarogni. J

Kifáradva tájékozódni…

Panda Posted in Előkészületek
3

Ma fél1-kor ébresztett Peti, Barnus meg én még szunyáltunk volna, de ha már a reggeli kimaradt,ebédelni el kellett menni. Ugyanott ettünk mint tegnap,és ugyanolyan finom is volt. Barni már bevállalósabb volt, és megkóstolta a tofut,az édesburgonyát, meg a rákot is.Ebből csak a tofu csúszott, de nem gond, majd szép lassan hozzászokik az itteni ízekhez. Ebéd után elindultunk metróval hogy telefonokkártyákat vegyük. Babakocsival nem egy élmény, csúcsidőben meg se próbálnám, de azért viselhető. Ma ébredés óta úgy érzem magam mint akit hatszor kimostak,szóval nem voltam túl lelkes az elején, de a napsütés, és a kék ég kicsit javitottak a hangulatomon. Mikor odaértünk az épülethez, Peti bement vásárolni, én meg Barnussal útra keltem, hogy kipróbáljam eltévedek-e. Petivel még megbeszéltük, hogy egy óra múlva a közeli kis parkban találkozunk.

Persze eltévedtem. Nagyon fáradt voltam, de próbáltam feltölteni az energiáimat a napon. Nem nagyon sikerült, de küzdöttem. A nagy sétálgatás után, egy kereszteződésben bolyongtam vagy 20 percet,és nem tudtam megállapitani honnan jöttünk, csak hogy innen kéne valamerre elindulni. Végül megtaláltam a helyes irányt, pedig tájékozódási képességeimet illetően nem vagyok jól eleresztve…

Miután a helyes irányba tereltem a babakocsit- Barni végig hős volt, semmit nem nyafizott, pedig ő is fáradt volt-elindultam az úton,de aztán egyszer csak megtorpantam, mivel a kertet se találtam.

Itt már elkezdtem gondolkodni egy taxin, de még nem adtam fel.Bolyongtam hát tovább a környéken, hátha ismerős lesz valami.
Ekkor telefonált Peti, és megtaláltuk egymást, majd hazametróztunk. Köztünk legyen szólva, elég frusztrált lett a telefonvásárlástól,és még nem mútl el. 🙂

Én már ittam egy kávét, úgyhogy most írok,neki meg még egy halom dolga van, és lassú a net, szóval most gyorsan el is ülök innen, és hagyom dolgozni.

Jó kaják, majdnem bosszantó befejezés

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
4

Az éjszakai ébrenlét (még egy pirított tésztát is ettünk a sarokról éjjel háromkor) után alig bírtunk Barnival fölkelni reggel. 10-kor még húzta a lóbőrt, aztán Peti elment reggelit venni, és jellegzetes kínai finomságokkal tért vissza: pirított jiaozi, tojásos lepény, rettenetesen édes péksütemények és joghurt. A jiaozi jó volt, csak első harapásra szembelőtt a benne lévő langyos húslével – kitűnő ébresztő, de kicsit kiábrándító. A tojásos lepény csak melegen jó, de úgy nagyon. A péksütikről meg annyit, hogy nagyon fura utóízük van, de Barninak az egyik bejött, így egész reggeli alatt a szobában majszolva és morzsálva rohangált – szóval szegény takarítónak volt dolga bőven… A joghurt szintén kicsit édes, furcsa utóízzel.

Reggeli után bevetettük magunkat a városba venni pár dolgot és ebédet vadászni. A vásárlás után Barni már nagyon nyűgös volt, szóval a szálloda japán éttermében ebédeltünk inkább nagyon finom grillezett makrélát, lazac teriyakit rizzsel, miso levessel és finom uborkás salátával. Barni természetesen csak a rizst kérte, nagyon nincs kísérletező hangulatában mióta megjöttünk, de pár darabka makrélát sikerült becsempészni a rizzsel együtt, hogy kicsit változatosabb legyen az étrendje. Amúgy nagyon fáradt is még, 2 óra ébrenlét után már mindig óriásikat ásít és nagyon nyűgös.

Japán ebédmenü két főre 100Y alatt.

A délutáni alvás után (csak Barninak) kipróbáltuk a metrózást.

More »