A magyarok híre Kínában…

Panda Posted in Gondolatok, Hétköznapok,Tags: , , ,
2

Ma az antik utca, bárnegyed részt látogattuk meg a két Marianne-al. Vettünk szép teáskészletet, legyezőt, és egyéb vásárfiákat. Már egész jól megy az alkudozás, és ezt nem csak kedves vendégeink erősítik bennem, hanem egy helyi néni is, aki az egyiki bódénál árulta a portékáit. Ugyanis semmiképp nem engedtem az általam kigondolt árból. Kb. fél óráig győzködött a saját igazáról, és bosszankodott kedvesen, hogy nem hagyom magam. Végül nagy nehezen az általam mondott áron adta a holmikat, és megveregette a vállamat, mondván, ő is nagyon élvezte a játékot. 🙂 Továbbhaladva még elsétáltunk mellette, és akkor is odajött, és megszorongatott picit mosolyogva.

A parkban pihentünk picit, Barninak vettem mantou-t (ez egy teljesen íztelen gőzölt zsemle, és Barnabás teljesen rá van cuppanva, bármennyit meg bírna enni belőle. 🙂 ), majd a bárnegyedbe mentünk, és beültünk egy thai étterembe. Nem vittük túlzásba az evést, mert elég drága volt, és egyébként is otthon várt minket a fincsi rakott krumpli. 🙂 Barni hazafele bealudt a babakocsiba, és már csak a metróról leszállva ébredt fel.

Itthon megebédeltünk, és próbáltunk utána pihenni picit. Barni is próbált, mentségére legyen, nagyon próbált, de nem nagyon ment már neki. Ezért aztán felkerekedtünk, és elmentünk egy közeli kis utcába, ahol nagyon fincsi “lángost” sütnek. Az utcában találkoztunk egy bácsival, jó öreg lehetett ránézésre. Rámnézett, és kérdezte angolul! hogy amerikaiak vagyunk-e. Mondtam hogy nem, magyarok, erre ő egyből mondta kedves fővárosunk nevét. Ezután Hajdú Mariannehoz fordult, és kérdezte, hogy beszélünk-e németül. Mákja volt, mert Marianne pont beszél, és a társalgás további része németül folyt. Vagy fél órát biztos elbeszélgettek, időként kommentált angolul, Marianne meg magyarul.

Kiderült, hogy a bácsi a szovjet hadsereggel volt Magyarországot felszabadítani, és hogy szerinte a magyarok “nácik”. Mondtuk, hogy ez nem egészen így van. 🙂 Aztán mondta, hogy a környező országaink, Legynelország, Románia, Szlovákia, stb. sokkal szegényebbek, mint Magyarország. Megbeszéltük a magyar, és kínai átlagkereseteket, hogy már több szektorban is közel ugyanannyi. Ekkor mondta a bácsi, hogy akkor Magyarországon is szegénység van.

Kérdezte mennyibe kerül nálunk egy kiló hús, kiderült, hogy kb. az itteni, kínai ár duplája. Aztán elmondta véleményét az Európai Unióról, hogy akik bekerültek, szerinte egyre lejjebb süllyednek, kivéve, Németország, Ausztria. A franciák is tartják magukat, az olaszok pedig úszkálnak hol fel, hol le.

A bácsi amúgy 90 éves, 40 éve a Párt tagja, építőmérnök, és beszél angolul, németül, oroszul.

A beszélgetés ezen pontján, mondtuk, hogy sajnos mennünk kell, mert Peti vár minket. Még gyorsan kikérdezett minket, hogy mit dolgozik a férjem, és hogy itt élünk-e, stb. Hajdú Mariannet megdícsérte, hogy mennyire okos, hogy beszél angolul, németül, franciául, és mondta nekem, hogy nagyon okos az anyám. 🙂

Mondtuk, hogy nem az anyám, hanem a nagymamám (persze csak vicceltünk. Ez abból jött, hogy Barni időnként dédinek nevezi őt. ). 🙂 Aztán a bácsi nézett nagyot, hogy hogyhogy a nagymamám, úgyhogy elmagyaráztuk a családi, és ismerettségi viszonyokat, és elköszöntünk egymástól.

 

A szőrös rák

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , , ,
1

Nos, Suzhou-ban ettünk ilyet. Leginkább csak Peti ette. Hogy miért? Mert ugyan a rákfélék finomak, legalábbis amiket eddig életemben ettem, és ez is nagyon finom, DE:

Ez a fajta rákocska elég pici és alapból nem egy könnyen ehető darab, de még ha az is lenne, mégcsak nem is sok az ehető rész rajta. így aztán feleslegesnek éreztem szegénykék halálát. Szóval a lényeg: Finom, de kevés. És: Jajj, szegény rák! Ezért igazán kár!

Chinese Mitten Crab

Suzhou, első nap

Panda Posted in Utazás,Tags: , , , , , , , ,
4

Vasárnap reggel Barni fél hétkor becsattogott a hálóba, és kíméletlenül arcomba nyomta a reggeli puszit. 🙂

Kénytelenek voltunk felkelni. Összekészültünk, megcsináltam a szendvicseket és elindultunk a vasútállomásra. A jegyet már előre megvettük szokás szerint. Vonathoz ez egyszerűbb, mint buszhoz, mert van sok helyen a városban árusítóhely. Vonatjegyet csak igazolvány/útlevél vagy annak fénymásolata ellenében lehet venni, fejenként egyet –  jegyüzérek miatt. Az állomáson nem kis tömeg volt, és hiába a helyjegy, ezek csesznek sorban állni. Ugyanúgy, mint a repülőre való felszállással. Hiába, ez egy ilyen ország, ezt kell megszokni. 🙂

More »

Vendégfogadás

Panda Posted in Előkészületek
2

Ma a szokásos reggeli piac után, elmentünk ebédelni. Nocsak, a pocakos lány megint hamburgert kíván, adjuk meg neki! Megkapta. Azután itthon egy kis szieszta, majd irány a maglevállomás. A két Marianne megérkezett!

Jelentem lehet nem is megyünk haza decemberben, annyi kaját hoztak csempészeink. 🙂 Még juhtúró, túrórudi, libatepertő is, és persze sok más finomság landolt a lakásban. 🙂 Tele a hűtő, mélyhűtő, a polcok, a spejz, és a has!

A kipakolás után rituálisan a folyópartra mentünk (ezúttal sötétben, így egész más és szintén nagyon jó), sétáltunk, majd itthon faltuk a sok finomságot. Holnap reggel útra kelünk, és irány Suzhou!

Hétfőn este érkezünk, addig a blog mindenképp szünetel.

ui: Nagyon köszönjük mindenkinek a sok finomságot amit küldött!

Bitter melon – 苦瓜 kǔ​guā

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: ,
3

Külsőre ez is megnyerő, szép. Kíváncsivá teszi az embert, hogy mi lapulhat belül. Milyen íze van, sok magja van-e, stb.

Részemről teljes volt a csalódás, ugyanis nem erre számítottam. Egész mást kaptam, mint amit elképzeltem. A fejemben ennek a gyümölcsnek egyszerre kéne savanykásnak lennie, és édesnek. A lédús húsból kifolyó lé pedig végigcsorog az államon. Hát nem így lett. More »

Mindennapi kenyerünk

zaqrack Posted in Hétköznapok, Konyha,Tags: , , ,
2

Már megint egy olyan téma, ami otthonról nézve nagyon körülményesnek és problémásnak tűnik, de kicsit a dolgok mögé nézve és a hátteret ismerve az szűrhető le, hogy rendesen el vagyunk kényeztetve hiszen 5-10 évvel korábban Shanghaiban sokkal nehezebb volt e téren is a helyzet. A kenyérről van szó.

Otthon fel se merül mint probléma, max a hosszabb ünnepek utolsó napjain. Gyakorlatilag bármelyik élelmiszerboltba bemész, egy dolog szinte biztosan lesz: kenyér. Azért itt ez nem ilyen egyértelmű, de most már minden nagyobb boltban van szeletelt, előrecsomagolt kenyér, illetve nagyon népszerűek a pékségek is, a belvárosban szinte minden sarkon van egy. Legutóbbi kisvárosi kirándulásunk során kifejezetten kuriózumszámba ment, hogy reggelire szendvicset is lehetett kérni.

De mit kapni? Édes krémes péksütit, édes krém nélküli péksütit, édes csokis fánkot, cukorral szórt édes zsömlét, édes baconös péksütit, édes szeletelt kenyeret.

More »

Az eső és a laptop

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
4

Múlt hét csütörtökön szokás szerint sötétedés után indultam haza munkából – nem nehéz, tekintve, hogy már fél hatkor lemegy a nap – igaz, ennél sokkal rosszabb már nem lesz, ellentétben az otthoni telekkel.Ráadásul itt ez az október közepi idő nagyon kellemes – nappal 22-24 fok van, esténként azért már picit hűvösebb, 15-17.

Csütörtökön azonban esett az eső, mikor hazaindultam. De nem ám csak úgy csöpögött. Igazi mesebeli eső volt, a függönyként szakadó. Mire az épületből kisétáltam a bicajig, már csurom vizes voltam (kivéve az esőkabát alatt). Otthon egy októberi eső már nem kifejezetten kellemes élmény, itt azonban finom langyos volt, egyáltalán nem zavart, hogy egyre nedvesebb lettem. Egy kilométer utén a nadrágom már úgy nézett ki, mint amit egy kád vízbe dobtak, néha nagyon kellett koncentrálnom, hogy lássak valamit a vízfüggönyön és a szemüvegemen át.

Rettenetesen élveztem a dolgot, egy idő után már a pocsolyákkal se törődtem, hiszen már úgyis beázott a cipőm is. Teljesen felesleges volt a sárvédő a bicajon, mert az úttesten mindenhol 3-8 centis víz állt, tehát még közepes tempóval is folyamatosan lőtte rám a vizet. Otthon fontos a sárvédő, mert leginkább alulról ázol meg, itt viszont az eső intenzitása miatt fentről jött az áldás.

Végül csak hazaértem, kértem Anditól egy vödröt, beledobtam a cipőmet, ruháimat és irány a kád jó forró vízzel- van már ebben rutinom.

Mire kiértem a kádból, a táskám alatt egy szép kis pocsolya terült el. Jaj.A laptopot szivaccsal rétegzett speciális tokban tartom, a tartozékokat speciális vízzáró zacsiban – mégis mindkettő nedves lett. A táskám hátából pedig egy csomag aznap postán érkezett szerződés került elő, nem kicsit vizesen. Ajjaj.

A laptopot bekapcsoltam, működött, leesett egy kő a szívemről. Az ujjlenyomatolvasó nem ment, de gondoltam sebaj, úgyis mindig ez romlik el először.

Aztán szép lassan, miközben Andi szorgosan vasalta lepedő alatt a szerződés lapjait 🙂 szépen elkezdtek elfogyni a bilentyűim – illetve folyamatosan lenyomva maradtak. Gyorsan kiszereltem, és kiraktam száradni estére.

Másnap reggelre teljesen megkukult és egyáltalán nem reagált semmire, csak külső billentyűzettel tudtam használni a gépet. Szuper, pont ez hiányzott a nagy munka közepette.

Körülnéztem a neten – nem egy gyakori modell a gépem, így sajna pótalkatrészt nem láttam sehol. Szervízkeresés, telefon – találtam egy márkaszervízt nem messze, és egy márkafüggetlen kis helyet a közelben. Kinézek pár szükséges szót a szótárból, telefonálok, legalább gyakorlom a kínait. A márkaszervízben 1-2 hetet mondanak az alkatrészbeszerzésre, a másik helyen azt mondták vigyem be, megnézik mit tudnak vele tenni.

Bevittem, annyit tudtak vele csinálni pont, mint én: megnézték, hogy nem működik, valamint hogy a neten nincs alkatrész – majd pedig közölték, hogy hagyjam itt a gépet 3-4 napra, azalatt kész lesz. Mondtam, hogy ez ki van zárva, szeretnék dolgozni. Ennyiben maradtunk.

Délután az ultrahang után elbattyogtunk a márkaszervízbe – nagyon nagy szerencsénk volt, zárás előtt 2 perccel estünk be. Felvették a szervizlapot, elmagyaráztam, hogy nem akarom itthagyni a gépet, nem akarok javítást, csak egy cserealkatrészt, a többit majd intézem én. Kaptam egy szervizlapot, mondták, hogy kb. egy hét mire megjön az alkatrész és majd értesítenek.

Hazamentünk, feldobtam a billentyűzetet alégkondi tetejére, és otthagytam.Másnap próba – ugyanúgy kuka. Harmadnap  reggel – ugyanaz. Majd pedig vasárnap este, afféle utolsó próbaként beraktam újra a billenytűzetet – és életre kelt, sőt tökéletesen működött minden!

Ma pedig felhívtam a szervízt, elmaygaráztam a sztorit és lemondtam az alkatrészt – mindezt ismét kínaiul, tetézve az eddigi sikerélményeket. Az esőre így már csak a kissé rongyos szerződés emlékeztet. Legözelebb esőben pedig taxival jövök haza, lassan úgyis itt a tél… 🙂

 

Kórházasdi és babavárás Kínában

Panda Posted in Gondolatok, Shanghairól,Tags: , , ,
2

Az egész ott kezdődik, hogy Kínában nem olyan régi dolog az általános egészségbiztosítás. pár évvel korábban ha beteg voltál, és nem volt pénzed, otthon kúrálhattad magad.

Peti vagyok, dőlt betűvel belekontárkodok elég sokat – de a leírtak pontosságáért nem vállalok felelősséget 🙂 Ma már ez máshogy van, és hacsak nem akarsz soron kívül bekerülni (hosszúak ám a sorok), akkor a kezelési költségeknek csak egy részét kell magadnak fizetned, de elég jelentős részét, nem ám 100Ft vizitdíjró van szó: vidéki kiskórházban 20%,  nagyobb városban 40%, első szintű városban, mint Peking vagy Shanghai viszont 70% az önrész. Ha ennél komolyabb igényeid vannak a biztosításra, irány egy üzleti alapon működő egészségbiztosító.

Kínában sokkal gyakrabban fogsz kórházba menni, mint otthon. Itt ugyanis nincs háziorvosi szolgálat, a nagyobb lakóközösségekben megtalálható vérnyomásmérő és tanácsadó állomás után a következő szint a kórház.

More »

Barnabás szeptemberben + egy kis meglepi

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
8

Némi késéssel, de felkerült a szeptemberi sztori 🙂 Klikk!
És hogy ne vádoljanak részrehajlással a tesóról is készült egy sorozat, igaz csak négy képből áll:

Itt integetek nektek, sziasztok!

tornázgatok, úszkálgatok

ha elfáradtam, leülök, pihengetek...

esetleg lóbálom a lábam. Ilyen kényelmes kis életem van 🙂

Az Ayi listája

Panda Posted in Konyha,Tags: , , ,
1

Múlt héten megbeszéltük az Ayi-val, hogy most szerdán ő főz. Ugyanis erősen kritizálta az étkezéseinket, miszerint nem eszünk csak húst, meg rizst és soha semmi zöldséget, ami szerinte egészségtelen. Ez persze nem igaz, csak épp Barni újabban nem eszi a zöldséget, gyümölcsöt, így ha azt szeretném, hogy egyen, akkor a kis vércse gyomrának kedvezni kell a husival. A rizst meg tuti megeszi.

Szóval kíváncsian vártam mi lesz a kaja szerdán. Megkérdeztem adjak-e neki pénzt, de ő inkább írt egy listát, mit vegyünk. Természetesen kínaiul. Persze fogalmam se volt, mit írt rá.

a lista, némi elemzést követően.

More »