Posts Tagged ‘étterem’

Palawan 12/12 – Kalui étterem és a hazaút

zaqrack Posted in Utazás,Tags: , , , ,
Comments Off on Palawan 12/12 – Kalui étterem és a hazaút

Minden viszontagság ellenére nagyon jól éreztük magunkat a Fülöp-szigeteken, de egy problémánk végig volt: az ételek. Voltak emlékezetreméltóbb fogások, de összességében nem tett ránk jó benyomást, főleg a változatos és ízletes kínai konyha után. Gondoltuk egy utolsó esélyt még megérdemel, és utolsó esténkre helyet foglaltunk a Kalui-ba, ami több forrás szerint is Palawan szigetének a legjobb étterme.

Már belépéskor magával ragadott a hely – egy étterem ahol azzal kell kezdeni, hogy leveszed a cipőd és mezítláb mész tovább, már nem lehet rossz!

P1130730

P1130779

More »

Pekingi menő étterem

Panda Posted in Let's go restaurant!,Tags: , , ,
Comments Off on Pekingi menő étterem

Azt hiszem már a bejáratnál sejthettük, nem mindennapi helyre megyünk. Tényleg nem, egészen különleges ízek vártak ránk! (Az étterem nevét sajnos vissza kell néznem – bár ha jól látom 那家小鳤. Úgy találtuk  meg, hogy a dianping-en (kínai étterem-értékelős honlap) lekértem a környék legjobb éttermeit, beállítottam egy elfogadhatónak tűnő személyenkénti maximum fogyasztást és ezek alapján választottunk. Jól. (Ha valaki keresné, az LG Twin Towers mögötti kis utcában van)

P1070699

A hely berendezése és az étkészlet is a tradicionális kínai divatot követte (ráadásul egészen ízlésesen), de azért adtak a kényelemre is, valamint nem csak minket, de minden vendéget körbe is ugráltak, ahogy azt kell azt hiszem. 🙂

P1070711_stitch

More »

Nanjing Da Pai Dang Étterem

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , , , , ,
1

A hatalmas étterembe lépve rögtön megcsapott minket a sok finom illat, ami a levegőben terjengett. Az óriási tér teletömve asztalokkal, emberekkel úgyszintén, lévén ebédidő volt. A dianping-en csupa öt csillag, mindenki ajánlja, jó helyen is van – ennek megfelelően népszerű, fél órát vártunk a bebocsáttatásra. Sorszámot adnak és hangosbemondóban mondják melyik szám mehet be – de afféle “közhírré tétetik” stílusban és hangsúlyozással, nagyon vicces, tényleg megtiszteltetésnek érzed, mire bejutsz, plána hogy a legtöbb hellyel ellentétben itt az utcán kell várakozni. 🙂

P1050860

P1050861_stitch

More »

Nevenincs étterem

zaqrack Posted in Let's go restaurant!,Tags: , , ,
2

Kicsit el vagyunk maradva a blogolással, ebben az étteremben három hete voltunk… talán jobb is lenne elfeledkezni róla, mert nagy mellényúlás volt. Így nem is bánom, hogy nem emlékszem a nevére.

Szokás szerint a Meihua utca végében garázdálkodtunk, mert itt több tucat középkategóriás étterem van egymás hegyén-hátán. Kétszer végigsétáltunk előttünk, majd erre a helyre esett a választásunk, ami dél-kínai specialitásokat hirdetett, főleg pácolt húsokat (ablakban lógó kacsa és társai). Egyszerű, relatív tiszta berendezés, viszonylag kevés vendég.

Az elején jónak tűnt, rendeltünk és vártunk…

P1000406

More »

Di shui dong étterem

Panda Posted in Let's go restaurant!,Tags: , , , ,
1

Szombaton a nagy tekergés után a városban ellátogattunk ebbe a hunani étterembe, amit Peti már jó előre kinézett magának, mert a neten sok jót hallott róla (többszörösen megválasztották az itt élő külföldiek a legjobb hunani étteremnek)

Én bevallom, magamban picit húztam a számat, mert ettem volna valami kevésbé kínait is, de mint később kiderült, nem volt rossz választás az étterem.

Három helyszínen elérhetők, Maoming Nan Lu, Dongping Lu és Guyang Lu, mi a Maoming Lu-ra mentünk, mert amúgy is a közelben volt dolgunk. Így néz ki a bejárat:

IMAG1079

Belül kicsi, négy fős alsztalok várták a látogatókat, kínai viszonylatban abszolút otthonos, családias a légkör, meglehetősen szokatlan volt, de annál kellemesebb. A vendégkör kb. negyede külföldi, nyugi van, nincs ordibálás – pedig ebédidő közepén jöttünk.
More »

Új kategória a blogon

zaqrack Posted in Let's go restaurant!,Tags: ,
2

A Yanan road-on futottunk bele ebbe a gyönyörű chinglish gyöngyszembe – úgy döntöttünk mostantól a rendszeresen megjelenő éttermi kalandokat a let’s go restaurant címszó alatt publikáljuk. Igyekszünk minden bejegyzéshez címet és bejáratképet is mellékelni, hogy könnyű legyen lekövetni a nyomunkat.

IMG_8642

Szóval let’s go restaurant! 🙂

 

Éttermezések

Panda Posted in Hétköznapok, Konyha,Tags: , , ,
1

Két héttel ezelőtti, halpiaci kalandjaink után, meglátogattuk kedvenc japán tésztalevesesünk, az IPPUDO szomszédját, a Guyi hunani éttermet. Rá volt készülve már a pocakunk a kínai kajára, mert ugye most az Ayi csak vasárnaponként jön.

(Ugye olyan nem nagyon van, hogy “kínai” kaja. Tartományonként, területenként nagyon mások az ételek. Nekem egyik kedvenvem a hunani konyha, aminek savanykás-csípős ízei egészen jellegzetesek. A legismertebb hunani étel a kétféle csípős paprikával készült félbevágott halfej – egyszer ettem, nagyon ízletes, hiába halfejből készül… :))

More »

Megkésett felfedezések

zaqrack Posted in Felfedezés, Hétköznapok,Tags: , , ,
5

Szép lassan közeledik a két éves kiköltözési évfordulónk, de még mindig bőven vannak dolgok, amiket nem fedeztünk fel. Ennek az oka csak részben az időhiány, sajnos az ember hajlamos belesüppedni a kényelmes bevált rutinjaiba és emiatt nem ismer meg más új, sokszor érdekesebb vagy jobb dolgokat. Szerencsére a múlt hétvégén két ellenkező példa is akadt.

More »

Thai étterem és ahogy Barni átvág mindenkit :)

Panda Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
1

Közeledik a hazautazásunk időpontja, Barni lelkesen vágja a centit esténként. A centi és az idő is egyre fogy, Peti pedig elhatározta, hogy míg itt vagyunk, menjünk el párszor étterembe enni, hogy otthon ne hiányozzanak annyira a kínai ízek. Egyszer ő választ, egyszer én. Már hetek óta kinéztem egy thai éttermet a Carrefour közelében, de a honlapjukat szemléve ráeszméltünk, hogy igen drága, így Peti keresett egy olcsóbb helyet.

Ez egy étteremlánc lett ahol Peti egyszer volt korábban egy céges vacsorán, a neve Banana Leaf. 🙂 Van is egy nem túl messze tőlünk, így Ricsi etetése után eltaxiztunk oda. Erősen gondolkodtunk elinduljunk e, mert Barni mostanában nem akar aludni délutánonként, cserébe hulla fáradt már 4-5óra körül. De gondoltuk az ő baja és max. korán lefektetjük aludni.

Mikor odaértünk az étterembe az előtérben már ültek páran, gondolom arra vártak, mikor ürül ki egy asztal. Mégis hamar sorra kerültünk és bevezettek minket egy kis elkerített részbe, ahol volt még egy kisgyerekes család is. Leültünk az asztalunkhoz és lapozgatni kezdtük az étlapot. Thai étteremben legutóbb tavaly október környékén voltam, mikor Manka és barátnője, Marianne jöttek látogatóba. Az akkor nagyon finom volt, csak mivel elég turistás helyen voltunk, elég drága is volt…

Kiválasztottunk pár előételt, két főételt és némi desszertet és vártunk. Barni közben az új vonatos kis könyvecskéjét nézegette és jól elszórakoztatta magát. Ricsi szépen pihent Peti mellkasán. Míg vártuk a kaját, addig a szórakoztató személyzet munkájába is betekintést nyertünk, ugyanis az étteremben gitároztak, énekeltek, táncoltak a vendégeknek. A mellettünk lévő asztalnál valakinek szülinapja volt és neki is zenéltek egy rövidet, de láttunk vonatos táncolást is a mellettünk lévő teremben, valamint Barnihoz odaugrott egy meleg egyenruhás alkalmazott is. Mondtam is Petinek, hogy a fiú le se tagadhatná, hogy a pasik érdeklik. Peti mesélte, hogy mivel Thaiföldre jellemző, hogy sok a homoszexuális (illetve kb. ugyannyi mint máshol, csak nyitottabbak, így jobban fel lehet vállalni), így alap, hogy itt is alkalmazva vannak a hely imidzse miatt. 😀  Kis várakozás után elkezdtek szállingózni a fogások. 🙂 íme a képek:

Nagyrészt mindegyik finom volt, a legtöbb enyhén csípős és bár nem szeretem túlzottan a csípős ételeket, ezek egy kivételével mind elég jók voltak. A nyársra szúrt husik voltak nagyon-nagyon csípősek, hogy csak a csípőset éreztem, magát a hús ízét nem, valamint a curry sem az én világom, de azért az nem volt ehetetlen. Peti szerette. 🙂 Barni viszont nem volt hajlandó semmit se megkóstolni, pedig igazán menedzseltük a dolgokat. Mikor a kirendelt ételeknek a felét elfogyasztottuk, észrevettem, hogy Barni holt fehér, az arca meg kipirult. Rögtön néztem is a homlokát, jég hideg volt, pedig rendesen fel volt öltözve és a helységben is meleg volt. Kérdeztem jól van-e, mondta, hogy nem. Na, mondom akkor csomagoltassuk a kajákat, fizessünk, irány haza. így is lett.

Fogtunk egy taxit a kornyadozó Barnival a nyakamba, beszálltunk, mondom neki nézzen előre, nehogy rosszul legyen. Mondja, hogy jó. Öt perc múlva azt veszem észre, hogy bealudt, szembefordítom magammal, fel sem ébred. Jó, akkor otthon be az ágyba és másnapra semmi baja nem lesz. Teljesen azt hittem, hogy bújkál benne valami betegség, persze a fáradtság meg ráerősít.

Itthon aztán mikor vetkőztetni kezdtem, úgy felélénkült, mintha 12órát aludt volna egyhuzamban. Nem baj, menj aludni kisfiam. Nem, nem, ő éhes, kér sajtos kenyeret. Na jól nézünk ki. Sajtos kenyér gyártás, háromnegyed óráig eszik egy kis szelet kenyeret, köben vidáman karattyol… Ilyen a mi formánk. Azért persze szépen elauldt utána, de mégis, annyira átverve éreztük magunkat, mint még soha… 🙂

Aztán fektetés után megettük szépen a fincsi pirított tésztát meg a többit és jó nagyot aludtunk.

Fél nap Barni nélkül – hosszan és képekkel

zaqrack Posted in Család, Hétköznapok,Tags: , , , , ,
7

Direkt nem azt írtam címnek, hogy “fél nap kettesben” – mert Andival most nem lehet kettesben lenni 🙂
Két esemény is volt ma: Március 15 ünneplése a magyarokkal közösen, illetve szülésre felkészítő tanfolyam a kórházban. Mivel az időpontok ütötték egymást, mi az utóbbira szavaztunk. Barnit azonban nem akartuk magunkkal cipelni, illetve szerettünk volna még egy kis időt manók nélkül eltölteni, mert ki tudja erre legközelebb mikor lesz lehetőségünk – így már jóelőre leegyeztettük, hogy Barni Bencééknél tölti a délelőttöt.

Korán keltünk, majd beterítettük az ágyat a Dél-Kínából nemrég érkezett csodaszép kézzel batikolt ágytakarónkkal:

Andi választotta. Ugye milyen szép? 🙂

Egy gyors reggeli után fél kilencre már át is értünk Bencéékhez, akik kókadoztak még, de már ébren voltak. Barni egyből bevágódott Bencével a játszószobába dömperezni, alig tudtuk kirángatni elköszönni. Sírás, nyafi nem volt, már jóelőre készítettük hogy picit külön leszünk és délután fog csak látni minket alvás után – de azért izgultunk mert nem rokonokkal ez volt az első ilyen alkalom.

More »