-
Két Marianne látogatása Kínában
Hát én vagyok az egyik, azaz a Hajdú Marianne, aki még most sem hiszi el, hogy ilyen lehetősége volt, hogy 2 hetet tölthetett Kínában, azaz Shanghaiban (ezt azért hangsúlyozom ki, mert azt mondják, hogy ahogy New York nem Amerika, Shanghai sem Kína).Minenesetre le kell szögeznem, hogy az egész nyaralás minden elképzelésemet felül múlta. Az emberek […]
-
Apafüggés
Mióta itt a Nagyi, valahogy kialakult az apafüggés Barninál. Apa olvasson mesét, Apa jöjjön, ha pisilni kell, Apa kezét fogjuk, ha a reggelit esszük, de leginkább az ölében ülve fogyaszthassuk a reggelit. Apa kell mindenhol, mindenkor. Ha Apa nincs velünk, a babakocsiban csücsülő Barnabás a következőket mondja: “Sze Apa! Sze!” (Szeretem Apát! Szeretem!) Ez egyfajta […]
-
A magyarok híre Kínában…
Ma az antik utca, bárnegyed részt látogattuk meg a két Marianne-al. Vettünk szép teáskészletet, legyezőt, és egyéb vásárfiákat. Már egész jól megy az alkudozás, és ezt nem csak kedves vendégeink erősítik bennem, hanem egy helyi néni is, aki az egyiki bódénál árulta a portékáit. Ugyanis semmiképp nem engedtem az általam kigondolt árból. Kb. fél óráig […]
-
A szőrös rák
Nos, Suzhou-ban ettünk ilyet. Leginkább csak Peti ette. Hogy miért? Mert ugyan a rákfélék finomak, legalábbis amiket eddig életemben ettem, és ez is nagyon finom, DE: Ez a fajta rákocska elég pici és alapból nem egy könnyen ehető darab, de még ha az is lenne, mégcsak nem is sok az ehető rész rajta. így aztán […]
-
Suzhou, első nap
Vasárnap reggel Barni fél hétkor becsattogott a hálóba, és kíméletlenül arcomba nyomta a reggeli puszit. 🙂 Kénytelenek voltunk felkelni. Összekészültünk, megcsináltam a szendvicseket és elindultunk a vasútállomásra. A jegyet már előre megvettük szokás szerint. Vonathoz ez egyszerűbb, mint buszhoz, mert van sok helyen a városban árusítóhely. Vonatjegyet csak igazolvány/útlevél vagy annak fénymásolata ellenében lehet venni, […]
-
Vendégfogadás
Ma a szokásos reggeli piac után, elmentünk ebédelni. Nocsak, a pocakos lány megint hamburgert kíván, adjuk meg neki! Megkapta. Azután itthon egy kis szieszta, majd irány a maglevállomás. A két Marianne megérkezett! Jelentem lehet nem is megyünk haza decemberben, annyi kaját hoztak csempészeink. 🙂 Még juhtúró, túrórudi, libatepertő is, és persze sok más finomság landolt […]
-
Bitter melon – 苦瓜 kǔguā
Külsőre ez is megnyerő, szép. Kíváncsivá teszi az embert, hogy mi lapulhat belül. Milyen íze van, sok magja van-e, stb. Részemről teljes volt a csalódás, ugyanis nem erre számítottam. Egész mást kaptam, mint amit elképzeltem. A fejemben ennek a gyümölcsnek egyszerre kéne savanykásnak lennie, és édesnek. A lédús húsból kifolyó lé pedig végigcsorog az államon. […]
-
Kórházasdi és babavárás Kínában
Az egész ott kezdődik, hogy Kínában nem olyan régi dolog az általános egészségbiztosítás. pár évvel korábban ha beteg voltál, és nem volt pénzed, otthon kúrálhattad magad. Peti vagyok, dőlt betűvel belekontárkodok elég sokat – de a leírtak pontosságáért nem vállalok felelősséget 🙂 Ma már ez máshogy van, és hacsak nem akarsz soron kívül bekerülni (hosszúak […]
-
Az Ayi listája
Múlt héten megbeszéltük az Ayi-val, hogy most szerdán ő főz. Ugyanis erősen kritizálta az étkezéseinket, miszerint nem eszünk csak húst, meg rizst és soha semmi zöldséget, ami szerinte egészségtelen. Ez persze nem igaz, csak épp Barni újabban nem eszi a zöldséget, gyümölcsöt, így ha azt szeretném, hogy egyen, akkor a kis vércse gyomrának kedvezni kell […]
-
Hétvége Xitangban
Anyu még csütörtök este beszállt a taxiba, és kiment a reptérre. Nem voltunk épp jókedvűek. Még szerencse, hogy Peti volt olyan okos, hogy leszervezzen nekünk egy kis hétvégi kirándulást búfelejtőnek. Azért mertem ezt megtenni, mert ez a szombat-vasárnap elvileg munkanap volt itt Kínában a hét napos nagy ünnepséget követően – így abban reménykedtem, nem lesz […]