Légszennyezettség Budapesten

zaqrack Posted in Gondolatok
Comments Off on Légszennyezettség Budapesten

Készült egy prognózis Európa várható PM10 (szállópor) szennyezettségéről 2030-ban:

ezek szerint ha a jelenlegi trendek folytatódnak, Budapesten a kínai PMI skála szerint (ami itt oldalt is látható) 75 és 100 közötti érték lesz várható. Mit nem adtunk volna 75-100-as napokért Shanghaiban. 🙂

Szóval a légszennyezettség rossz, jobb lenne a zöld kategóriába esni, de azért kezeljük a helyén a dolgokat. Persze azért ez a 75-100 elég jelentős emelkedés lenne a jelenlegi budapesti szintről. Szóval azért tegyük meg amit lehet!

Honvágy

zaqrack Posted in Gondolatok, Shanghairól,Tags: , ,
2

Nagyjából eddig bírtam. most már nem telik el olyan nap, hogy ne jutna eszembe Shanghai. Főleg az ételek hiányoznak nagyon nagyon nagyon, a zöldségek, gyümölcsök, halak, de hosszasan elidőzök egy-egy utcakép felett is, ahogy most így válogatom a képeket a blogra (igen, dolgozunk rajta, már nem kell sokat várni… :)).

Nagyon hiányoznak még az “embereink” is, ahogy azt egyszer egy másik ex-Shanghai lakótól olvastam: az embereink, akik mindig ott vannak a megszokott helyükön. A zöldséges, a gyümölcsös, a mantou árus, a kapuőr, a wuyében a néni, a virágárus bácsi, a buszvezető. A napi rutin, az óvodába bicilizés, a forgalom, a nyüzsgés, a taxik, a kedvenc éttermeink… és még annyi más.

Ami nem: az éjszakai munka, a levegő és a lakás rossz szigetelése. De ezekre nem is gondolok, így most és innen nem ellensúlyozzák azt a sok élményt és dolgot, ami most már így egy kontinenssel arrébbről annyira elérhetetlennek tűnik. Elérhetetlennek, mert hiába tehetjük meg bármikor, hogy felugrunk egy repülőre visszalátogatni egy rövid időre, csak látogatóként térhetünk vissza és nem lakóként.

És van még egy nagyon furcsa érzés, a különlegesség hiánya. Egyrészt ahogy megyek az utcán és minden egyes percben látok valamit ami új, ami érdekes. Ami idegen. Itthon minden olyan ismerős és megszokott. Nincs mire rácsodálkozni, elmerengeni (persze, tudom, hogy van, de nem olyan intenzitással és gyakorisággal ér el, mint Shanghaiban). Másrészt meg hogy itthon nem vagyunk különlegesek abban az értelemben, ahogy ott azok voltunk. Nem vagyunk többé Shanghaiban élő külföldiek, Shanghai-i magyarok. Ezt nehéz elmagyarázni, egyszerűen jó volt annak lenni.

És persze, itt a család, itt a hegy, a biciklik, a juhtúró, a paprika, a nyugodt és csendes esték és mit nem adtam volna ezekért amíg nem itthon voltunk… de mégis, most valahogy nem ellensúlyozza azt a hiányt amit érzek… talán azért tör rám így, mert nekem nem volt időm feldolgozni korábban és megfelelően lezárni, annyira lefoglalt a pakolás, költözés és utazás. Azt hiszem csak az idő segít ezen. És szerencsés vagyok, hogy átélhettem és része lehettem.

Köszönöm, Shanghai és Shanghai lakói.

Búcsú

Panda Posted in Gondolatok,Tags: ,
1

Holnap indulunk haza és ez a legvegyesebb érzéseket váltja ki belőlem.

Mikor Shanghaiba költöztünk, szinte teljesen nyugodt szívvel hagytam ott a kis lakást, benne a sok emlékkel, hisz tudtam, úgyis visszajövünk egyszer, megvár minket az otthon- az mindig vár. Aztán most itt ülök az üres, hideg Shanghai-e lakásban és nagyon nehéz elengedni. Nem azért, mert félek mi lesz otthon, vagy mert annyira hiányozni fog a rossz levegő. Persze, hiányozni fog sok minden innen, a kaják, az illatok, még a szagok is, a mosolygós emberek, a masszázs, az itt hagyott barátok, az utcánk, szóval sok minden. De ez nem fog megvárni. Shanghai nem fog rám várni már, mert jó eséllyel nem jövünk ide többet lakni, másrészt annyira gyorsan változik itt minden, hogy nem tudom pár év múlva felismerném-e a környékünket. 🙂

Az utolsó heteket megterveztük, kitaláltuk mit szeretnénk még csinálni, hova menjünk még el enni, mit kell elintézni, mit vigyünk szuvenírnek haza, stb. Igazából volt rá elég időnk azt hiszem. Mégis most minden idő kevés. Kell hogy legyen még egy kis idő, kell idő, nekem kell idő, kéne még! Csak pár nap, hét, esetleg egy hónap még! Telhetetlen vagyok, ez van. Azért azt hiszem épp elég időm volt, van még itt, csak én magam se akarom tudomásul venni. De nem baj, otthon vár minket a család, a karácsonyi vásár, a forralt bor, a hétfő reggeli időpontom az aranykezű kozmetikusomnál, a fűtött lakás, a barátok, a margitszigeti futópálya, a piac, meg a morgós bácsi az ötödikről. (na jó, ő talán nem vár ..) Ez majd mind fejbevág és én csak azon fogom törni a fejem, mit felejtettem el. Mit is, mit is…

Hát persze! A shanghai rossz levegőt mondjuk. A többit amit itt hagyok, azt nem, de a rossz levegőt mindenképp. Hát kinek kell az, hogy megnézze reggel mekkora a légszennyezettség, vegyek-e maszkot, vagy se, elmehetek e futni, vagy se, kimenjek e vagy se?

A többi itthagyott dolgot nem feledem. Elrakom szépen, és majd sok év múlva elmesélhetem, hogy itt voltam és milyen szuper kaland volt. Peti mellett amúgy se kell félnem azt hiszem a kalandmentes élettől, ugye? 🙂

Szóval a búcsú… Elköszöntek tőlünk a barátaink, drága barátnőim elvittek étterembe, kaptam szívemnek nagyon kedves ajándékokat, sőt, még virágot is (amit sajna csak egy napig csodálhattam, mert a Fülöp-szigeteki kalandunk alatt szépen elfonnyadt a vázában), most jöttem haza egy szuper utolsó masszázsról, holnap sétálunk a városban búcsúzóul, meg fürdőházba megyünk a fiúkkal, vagyis tényleg rendesen elbúcsúztattuk magunkat, a téli nyaralásról és a trópusi karácsonyi hangulatról nem is beszélve!

Valamint, minden, de minden lökdös minket abba az irányba, hogy minél inkább akarjunk hazamenni. Tegnap összepakoltuk a maradék cuccokat is, mert ma reggel 9-re jöttek a csomagokért, hogy a raktárba vigyék az eladott holmikat. Ebbe beletartozik a melegítőszőnyeg, meg a hősugárzó is, így egy árva radiátorunk maradt csak. Elég hideg van a lakásban. A maradék kis bort amit legutóbbi vendégeink hoztak, megihatom üvegből, vagy bögréből. Csak műanyag villa van itthon, az is gyerekméret, IKEA.:) A gardróbszekrényben egy póló, bugyi, zokni és farmer található, nincs hangulatvilágítás, szóval vagy sötét van, vagy ragyog a szoba a fényárban. Egy ágyban alszunk a két gyerekkel, én a kanapén mert ott kényelmesebb. Van négy kínai csatorna a tv-n. A fürdőszoba egy konkrét jégverem, még akkor is, ha befűtöm, így igazából alig várjuk, hogy otthon legyünk, de tényleg.

Én még holnap reggel szeretnék elmenni futni itt egy utolsót (remélem a levegő is engedi), és kb. kész leszek a búcsúzkodással.

Amúgy vagy három hete émelygek majdnem minden nap, és nem, nem az amire gondolnátok egyből. Inkább pszichés a dolog, egyszerűen csak nehéz elengedni. Mégiscsak szültem itt egy kis embert, berendezkedtünk itt egy kis fejezetnyi életre. Most pedig vége van és kezdődik egy új, ismert díszletek között, de biztosan egészen másképp, mint korábban. Én kíváncsian várom! 🙂

A blog pedig nem áll le, amint otthon berendezkedtünk, elkezdjük az elmaradások pótlását.

Számmisztika

zaqrack Posted in Gondolatok
2

Ma utánaszámoltam hány napot töltünk még Kínában. Ötvennyolcat. De abból még nyolcat a Fülöp-szigeteken, így ténylegesen 50 marad. Hát nem sok. De mihez képest?

Közel négy éve, pontosan 1320 napja szálltunk le azzal a bizonyos három bőrönddel Shanghaiban. Azóta (Hongkongot kivéve, de ugye elvégre Hongkong is Kína :)) egyszer sem voltunk Kínán kívül, még nyaralni sem, kizárólag hazalátogatási céllal hagytuk el az orszégot. Meg volt még az én indiai üzleti utam, de az nem számít, mert a család itt volt Kínában.

Mondjuk szerencsére elég sokat és gyakran voltunk otthon. De nem mindig… A leghosszabb Kínában töltött folyamatos napjaink száma 305 volt, 2012 február 7-től 2012 december 6-ig. Azért az hosszú volt…

De mennyit is voltunk otthon pontosan? Pontosan ötször utaztunk, az elején évente, utána évente kétszer. A legrövidebb hazalátogatás 36 napos volt, a leghosszabb 97. A repülésekkel töltött napokat is beleértve összesen 307 napot – tehát majdnem egy teljes évet a közel négyből és összesen több időt, mint amennyi a leghosszabb egy huzamban itt tartózkodásunk napjainak száma volt. Azért így könnyebb volt kibírni nem?

Számomra a legérdekesebb, hogy amikor visszatértünk idén október elsején erre az utolsó körre Kínában, arra a napra esett az ezredik Kínában töltött napunk. És most már csak 50 van… Kicsit sírunk, főleg mert a jelen állás szerint a közeljövőben, várhatóan még én se utazok errefelé majd, nemhogy Andi és a fiúk, tehát afféle igazi nagy elszakadás leszez, de közben azért kicsit mosolygunk is pakolás közben. És pakolunk sok mindent amit majd emlékeztet minket az itteni életünkre.

Megpróbálok az ilyen hazaszállítandó tárgyakról egy 20-25 részes kis sorozatot összerakni. Drukkoljatok.  🙂

 

 

Egy választás margójára

zaqrack Posted in Gondolatok
1

Az a jó az expat-létben, hogy megtanulsz szinte teljesen függetlenedni a téged körülvevő rendszertől, mert annak, ami nap mint nap körülvesz, legyen akár jó akár rossz, nem vagy a része. Figyelj: A rendszertől, nem az emberektől – ez nagyon nem ugyanaz.

A leginkább meglepő az ennek a képességnek az univerzális természete, egy bizonyos idő után a világ bármelyik országában működik, még a saját hazádban is. Olyan, mintha országok fölött élnél, mintha mindenhol látogató lennél, vagy még inkább mindenhol otthon. A gyökerek nem vesznek el, sőt, messze fontosabbak is lesznek, mint voltak, de nem egy országhoz kötődik hanem a családhoz. Legalábbis én így érzem magam már jó ideje és ezért lehet szeretni, sajnálni, megvetni, bármi, de én jól érzem magam így és úgy érzem ez inkább érték, mint hiány.

Az expat és az emigráns között pedig az a hatalmas különbség, hogy az emigráns kényszerből távozik és ez valahol mindig egy fájdalom marad, bármilyen jól is alakul az élete az új választott otthonában. Ugyanakkor az expat előbb-utóbb hazamegy, csak más, többnyire okosabb, tapasztaltabb és mindenképp rugalmasabb emberként – így mi is. Szóval egyszerűen csak applikálni kell majd az elmúlt 3 (addigra 3.5) év tapasztalatait otthonra. Fogjuk fel egy új kalandnak 🙂

Évfordulás – lakásfordulás

zaqrack Posted in Gondolatok,Tags: , ,
1

Tegnap volt három éve, hogy megérkeztünk… érdekes visszaolvasni (nekünk is) az első pár hét-hónap bejegyzéseit, mennyire más volt még minden. Nem is tudom leírni – meg nem is kell, csak elolvasni pár bejegyzést régről és a közelmúltból.

A lakásbérleti szerződés is hamarosan betölti a harmadk évfordulóját. Ezúttal már csak kilenc hónapra kértük a hosszabbítást. Érdekes amúgy, hogyan alakult a viszonyunk a tulajjal:

  • A lakás kibérlésekor személyesen találkoztunk, az ingatlanos segítségével átbeszéltük a részleteket és aláírtuk a szerződést.
  • Az első évfordulónál már midnen előkészítést az ingatlanossal intéztünk, de a szerződést még a tulaj írta alá, feljött hozzánk a lakásba körülnézni (előtte egy évig nem láttuk).
  • A második évfordulónál már csak az ingatlanossal voltunk kapcsolatban, ő átjött, átnézte a lakást és meghatalmazottként aláírta a szerződést.
  • Most a harmadik évfordulónál pedig már csak telefonon egyeztettem az ingatlanossal, és futárral küldjük egymásnak a szerződést, senki fel se jön. 🙂

Most már nem sikerült kikerülni az emelést, de előtte három évig ugyanannyi volt a havi bérleti díjunk.

Sose béreltem otthon lakást mert szerencsére nem volt rá szükségünk, de hallani horror sztorikat az otthoni főbérlőkről és bérlőkről egyaránt. Ehhez képest az itteni helyzet nagyon kellemes – vagy csak nekünk volt szerencsénk. Ha kisebb gond van a lakással, megoldjuk mi, ha nagyobb/költségesebb (pl. mikor elromlott a bojler, akkor szólunk az ingatlanosnak és ő intézi) A főbérlő tojik magasról az egészre – fizetünk a lakásért, lakunk benne, tehát használjuk, egy év alatt nem vertük szét akkor három év alatt se fogjuk, ezen felül mit csinálunk az neki mindegy.

Persze mindennek ára van, a bérleti díjak eszetlen magasak. Itt Shanghaiban általánosan a közös költséget a tulaj fizeti, a többi rezsit a bérlő. Az ingatlanos költsége 10000Y/hó bérleti díj alatt az egyhavi bérleti díj 35%-a, amit a bérlő és a tulaj egyaránt kifizet egyszeri ügynöki díjként, drágább lakásoknál jellemzően csak a tulaj fizet.  Beköltözéskor és évfordulókkor van lehetőség kérni extrákat, festést, extra berendezéseket, ilyesmi. A kaució általában 1-2 havi bérleti díj.

Amúgy egész jól belaktuk és persze megszerettük ezt a lakást. Hiányozni fog. A napopali különösen – a nem létező hőszigetelés – na az nem. Már irogatjuk a listát, hogy mit viszünk haza, mi az amit mindenképp eladunk/elajándékozunk és mi az ami feltételes, tehát meghirdetésre kerül eladásra, de ha nem sikerül eladni, hazavisszük. Egy biztos: nem három bőrönddel és három dobozzal fogunk hazamenni, mint ahogy ideköltöztünk. Lesz az harminc is 🙂  Csak aztán elférjünk otthon a fele ekkora lakásban 🙂

 

Felesleges tervezésről

zaqrack Posted in Család, Gondolatok,Tags: , ,
6

Lehet tervezni az életet rövid távra és hosszú távra is, de nem feltétlenül érdemes. Illetve ne essen félreértés: célok, kívánságok kellenek az életben és tudatosan kell ezek felé menni, de hogy pontosan hogyan és milyen úton azt érdemes szerintem a véletlenre hagyni, mert egyrészt úgysem úgy alakulnak a dolgok feltétlenül, ahogy az ember tervezte, másrészt meg a véletlen a legtöbbször csak jobbá teszi a bejárt utat.

Lássuk például a mostani hétvégét. Úgy terveztük a szombaton esedékes éves magyar farsangon kívül nyugis hétvégét tervezünk, sombaton dél  előtt leszaldok halért, megcsináljuk ebédre, délután fanksütés, utána farsang, ahonnan majd este nyolc körül hazaindulunk szépen, majd pedig vasárnap a környéken töltjük a napot, délután az otthoniakkal beszélve skype-on.

Ezt így is terveztük péntek délutánig, ehhez képest mi lett a dologból?

More »

Kogazdasagtan

zaqrack Posted in Gondolatok, Gyorshír, Hétköznapok
1

Azt kerdi tolem a lepenyarus, megtudvan, hogy Magyarorszagrol jovok, mennyire eros a magyar gazdasag, hogy elnek ott az embrtek, azaz hany yuan egy forint.
Mondom neki bizony forditva kell nezni, 1 yuan 36 forint. Erre neztek nagy szemekkel,  ez hogy lehet, nem is nezek ki szegenynek.

Hagytam csodalkozni, inkabb nem kezdemenyeztem beszelgetest GDProl meg vasarloero-paritasokrol.

A 3y/108Ft-os algas lepeny draga volt, de finom. 🙂

Magyar nyár

zaqrack Posted in Gondolatok,Tags: , ,
12

Több mint három hete “itthon”, vagy legalábbis a környéken, de még egy bejegyzés se volt. Elnézést és köszönjük mindenkinek aki ennek ellenére rendszeresen idetéved. Az első két hét intenzív családozása után elmentünk nyaralni, bejártuk a Hargitát és környékét Erdélyben, utána picit pihentünk Gyulán. (írunk majd róla, de képek legalábbis biztosan lesznek majd) Ma értünk haza, útközben ijesztgettek a rádióban vörös fokozatú hőségriadóval, napi 25fokos átlaghőmérséklettel, amin mi csak a hasunkat fogva nevetünk és örülünk, hogy nem az “otthoni” 35 fokos átlagot kell átélnünk.

Hogy milyen itthon? Sokkal jobb, mint eddig bármikor, és őszintén szólva az ételeken és az emberek kedvességén kívül egyelőre nem is hiányzik semmi másik, távoli otthonunkból. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy egészen más most ez a hazaút, mint bármelyik korábbi. Nem a hosszáról van szó. Jöttünk már korábban is haza két hónapra, de van két fontos különbség:

More »

Jeles nap

zaqrack Posted in Család, Gondolatok,Tags: , , ,
4

Ma tizenegy hónapos Ricsi. Talán érezve ennek súlyát délelőtt felállt és úgy maradt támaszkodás nélkül majdnem fél percig.

Másnak is ma van az évfordulója: pont két éve kaptuk meg a lakás kulcsát. A beköltözés napját a mai napig nem sikerült elfelejteni – talán nem is lehet :). Visszanézve az akkori képeket, nagyon furcsa üresen látni a lakást, ugyanakkor kicsit talán ijesztő, mennyi dolgot sikerült összehalmozni mindössze két év alatt.

Emlékszem az első évben még külön találkoztam az ingatlanossal és a tualjjal aláírni a szerződést, tavaly már egyszerre jöttek egy rövid terepszemlére, idén a tulaj már nem is jött – azt hiszem ez jót jelent 🙂 A lakbér ugyanannyi most a harmadik évre is, mint korábban, a szomszédokkal jóban vagyunk (még az alattunk lakóval is relatív normális a viszony) ismerjük a lakópark legjobb zugjait és a környék legjobb helyeit – bár az utóbbi folyton változik. Az összes kisebb-nagyobb hibája ellenére nagyon szeretünk itt lakni, pont nemrég beszéltük, hogy milyen rossz lenne akár csak egy házzal is arrébb költözni, pláne a város egy másik részére.

Kihasználva a tegnapi szép időt elmentünk a Century Park-ba, ahogy méltatlanul keveset járunk ahhoz képest, milyen közel van – persze minek járjunk, mikor a házunk kertje is van ilyen szép, csak kevesebben vannak. Azért érdemes visszanézni ehhez is a közel két évvel ezelőtti képeket. 🙂 A parklátogatásról Andi ír majd nemsokára.

Ezt azért iderakom 🙂

IMG_2038