Natto

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , , ,
4

Az úgy volt, hogy elmentünk sushizni, és mondtam Petinek, hogy rendeljen nekem egy algatölcsért is. Ez általában rizzsel, tengeri herkentyűkkel, stb. van megtöltve.

Peti mókás kedvében lehetett, mert natto-s tölcsért rendelt nekem. A nattoról annyit tudtam, hogy Japánban nagyon menő nasi (a moziban ezt eszik pl. popcorn helyett…), és hogy egy  alapvetően ez rothasztott szójabab.

Nos, látványra egyszerű, apróbb bab formájú, világosbarna színű kaja. Az illata/szaga nem megnyerő, de ettünk már büdös tofut, mi ez nekünk! Az íze undorító. Mikor pálcikával kiemeltünk egy keveset a tölcsérből, valami fura nyákcsík lengett utána, mintha az Alien című filmben lennénk… Kicsit sem bizakodtam, de próba szerencse. Kiderült, mégse annyira szerencse. Egyszerre savanyú, és keserű. Leírhatatlanul rossz. Nem ajálnjuk senkinek, legfeljebb a japán-mániásoknak a kötelező kulturális élmény végett… 🙂

 

Reggeli gondolatok

Panda Posted in Hétköznapok,Tags: , , , ,
2

Este még iszom egy kis vizet, hogy időben ébredjek reggel. Álmosan kibotorkálok a fürdőszobába. 6óra. Kimosom az arcomból a magát befészkelni akaró álmosságot, fel a póló, nadrág, már kinn is vagyok az ajtón.

Az utcára lépve fejembe nyomom a fülhallgatót, indítom a lejátszót, és mikor hallom a ritmust, nekilódulok. Az utcákon már járnak-kelnek az emberek, valaki munkába megy, van aki sportol, a ház előtt a taxiban alszik a sofőr. Csak a portás vesz észre, biccent.

A levegő sűrű, nehéz belélegezni, pedig még nincs is igazi kánikula. A felgyorsult légzés kezdetben akadályokba ütközik, úgy érzem megfulladok, aztán megszokja a tüdőm a nedvességet.

A park mellé érve már sűrűsödik a tömeg is, sokan futnak  (van egy fickó, akit rendszeresen látok a 7év körüli lányával), van gyorsgyalogló hölgy kutyával, tai-qi gyakorlatokat végző nénik, bácsik, hátrafelé sétáló emberek, a “nagyon” idősek erős karlendítésekkel, és a karjuk csapkodásával lépkednek előre (nekik ez a sport), és az úttest szélén a napi edzést teljesítő országútisok folyamatosan jönnek szembe. Otthon max. a Margitszigeten látni ilyet, a sportolás kevésbé jellemző hazánkra, de javítson ki, aki szerint tévedek.

Arra gondolok, milyen klassz lesz, ha 3 hét múlva megérkeznek Mankáék, hogy hova fogunk menni, mit fogunk csinálni, a leendő közös kávézásokra az erkélyen, és hogy milyen nagyon meleg  lesz. (Szép dolog ábrándozni. ) A héten jó meleg az idő, kellemes. Aztán lassan jön a tűző napsütés, az elviselhetetlen meleg, amiben még a ruhák se száradnak, a légcsöved pörkölődik a forró levegőtől, és ha esni kezd se jobb semmivel, mert ugyanolyan meleg pisi ömlik az égből mint amilyen maga a nyár. Ezt mondják, ezzel riogatnak ugyanis, és a legtöbben (még a kínaiak közül is sokan) mennek haza a nyárra, menekülnek az országból, illetve pontosabban a környékről. Szóval futás közben, gondolatban, felkészítem magam a nyárra. Hogy melegebb lesz mint most, amikor épp gördül le a hátamon a veríték.

Majd egyszer csak zajt hallok a hátam mögül. Az aszfaltlocsoló autóból kispriccelő víz a sarkamban van! Egy rövid sprint, és lehagyom. Aztán a park bejáratánál tömegre leszek figyelmes. Spontán kitelepült piac, rothasztott, illetve friss zöldségekkel, halakkal, ketrecek, bennük egymás hegyén hátán a csirkék, egy másik ketrecben ugyanígy a libák. Csak a fejük lóg ki szegényeknek. Helyben konyhakészre pucolja az eladó. 🙂 Az emberek tolonganak, le kell térnem a járdáról. Továbbhaladva megcsap a leanderek émelyítő illata, egy kis tisztásra ér az ember, látni a kis tavat ami a parkhoz tartozik, itt sokan lazítanak, nyújtanak a testmozgás után. Én is. Egy bácsi nagyon lelkes, odajön hozzám, és nagyon mondja a magáét. Annyit értek, hogy szerinte mennyire baromi jó, hogy mozgok, és hogy milyen jót tesz. Elköszönök, aztán hazakocogok.

Otthon még mindkét fiú alszik. Zuhany. Már nem kerülget az álom, és hogy ez biztos legyen, magamba töltök egy kis antioxidánsokkal teli kávét. Peti kibotorkál az ágyból, összekészül, én közben megterítek. Barni általában felkel, és együtt reggelizik a család, de van hogy még húzza a lóbőrt 9ig is, ilyenkor ez elmarad.

A napok így indulnak, és konkrét tervek nélkül folytatódnak, mozgás megadja a napi löketet, meg a jó kedvet. 🙂

 

100

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , , ,
4

Ez a századik bejegyzés, ami kikerül a blogra, és a nyolcvanötödik nap amit itt töltünk Kínában. Persze kicsit csaltunk, mert volt már pár bejegyzés az indulás előtt is, de szerintem akkor is eléggé impresszív a közölt információ mennyisége  és remélem a minősége is. 🙂

Felmerülhet a kérdés, hogy tartható-e ez a mennyiség, vannak-e még érdekességek, amiről lehet írni – pont ezen filozofáltunk picit tegnap Andival, mikor egy új étteremben egy újfajta ételt próbáltunk ki (erről majd később…).

More »

Licsi

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags:
3

Peti hozta haza, megmutatni, hogy ő a tuti. Minden ízek esszenciája, a legszebben mosolyog rád az utcán, ami mellett nem tudsz vágyódás nélkül elmenni. More »

A Barnimobil

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
1

Mindenki ismeri ugye azokat a kis műanyag hintázó állatokat/repülőket/autókat/lovakat, amibe beleülnek a kisfiúk/kislányok, a szülők bedobnak egy százast, és aztán élvezettel hintázik előre-hátra a baba?

No hát ezek itt is nagyon népszerűek, lépten-nyomon találhatók, szinte minden sarkon és van egy hatalmas előnyük, nem száz forintos kell bele, hanem csak 1yuan. Van itt is egy a ház előtt a sarkon, Barni imádja, heti 2-3x be kell ültetni.

Viszont elég fura szerzet. Körülírom, aztán a végén a tovább gombra kattintva ott lesz a kép, mindenki megnézheti, mennyire jó a képzelőereje…

Tehát… Lent vagyunk a sarkon. A háttérben elegáns lakópark (itt lakunk) átellenben fitnessz-klub, a sarkon bank és japán célközönségnek elegáns és drága közért. Előtte áll a kedvenc zöldséges házaspárunk KAMA típusú kék teherautója, tele finom gyümölccsel. Kicsit arrébb egy kis ajtónál egy kis közért nyílik, mellette lépcső ami a nyelviskolába vezet az emeletre. Az ajtó előtt kalóz DVD árus árulja portékáját banános dobozokból. A dobozok mellett, de még a rozsdás láncú bicikli előtt pedig ott áll… AZ.

Egy színes kisautó belül vörös paddal, az orrán egy kis koalamacit ölelgető koalával, felette piros festékkel ráfújt OK felirat. Alatta azonosíthatatlan eredetű kosz a kövön. A gépből egy hanyagul kivezett elektromos kábel van elvezetve a DVD-s dobozok mögött, ami egy hosszabbítóba csatlakozik félig a levegőben lógva a bejáratnál.

Barni bepattan, kezében az 1Y-es érme. Megmarkolja a kormányt (mert a koalának kormánya is van) segítek neki bedobni a pénzt, megnyomom alatta a kis gombot, és a szörny életre kel…

Előre-hátra hintázni kezd, a hosszabbító diszkréten leng a levegőben, ahogy a kábel rángatja. A monitor Barni előtt életre kel, karácsonyi témájú képek forognak rajta körbe-körbe. Közben a kellemesnél kissé nagyobb hangerővel kínai gyerekdalok szólnak a gépben levő hangszóróból…

Barni imádja, vigyorog és rángatja a kormányt, mutogat a monitorra. Aztán eszébe jut, hogy van még egy nyomogatható gomb is – megnyomja, és jó hangosan egymást váltva lézernyaláb, pisztolylövés és telefoncsörgés hangja hagyja el a koala hangszóróját, kellemesen keveredve a gyerekdallal.

Aztán végül lejár az idő, a zene elhallgat, majd  a kormányos, lézerpisztolyos koala elmegy a hóval belepett karácsonyi tájat. Barni pedig vagy elégedetten kiszáll a kocsiból és szalad a zöldségesekhez pakolni a mérlegre, vagy nyafog, hogy még egy kört szeretne menni.

Na elképzelte mindenki? Így néz ki:

More »

Tájékozódás Shanghaiban – 1. rész: alapismeretek

zaqrack Posted in Előkészületek, Felfedezés, Shanghairól,Tags: , , ,
2

Kicsit körüljárom, hogyan lehet tájékozódni ebben a városban, mert gondolom ez a téma sokakat érdekel.
Tételezzük fel , hogy nincs se számottevő helyismeretem és nyelvismeretem sem – azaz nem beszélek egy szót se kínaiul – hogyan oldjam meg, hogy ne tévedjek el, illetve hogyan találjam meg a helyes utat, ha eltévedtem?

Ez egy több részes sorozat lesz, a következő részekben praktikusabb információk lesznek, az alábbiak szerint:

2. rész- tájékozódás a föld fölött, az utcai táblák használata
3. rész – tájékozódás a föld alatt, a metró használata
4. rész – tájékozódás az interneten – hasznos weboldalak és módszerek az utad megtalálásához.

Kezdjük azonban az általános tippekkel:

More »

Rambután

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: ,
3

A rambután szemet gyönyörködtető gyümölcs. Meglátod, megszereted. Nálam ez történt, szerelem volt első látásra. Ahogy a ciklámen szín megbújik az élénkzöld, görbe tüskék mögött, és görcsbe rándult gyomorral várod a hazaérkezést, hogy közelebbről megismerhesd, már önmagában egy élmény.

More »

Xian Yang Mei – Waxberry

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , ,
3

Jön a jó idő, és egyre inkább szállingóznak a városba az utcai árusok, akik általában 1-2 idénygyümölcsre specializálódnak. Most nagyon sok és olcsó a Pipa, vagy másnéven Szapotilla (erről majd Peti ír!), és emellett már néhol megjelenik egy-egy különlegesebbnek tűnő gyümölcs.

Ilyen ez a magyarra nem fordított gyümölcs is. Kis, zárható dobozokban árulják, mert elég sérülékeny. Mikor itthon kibontottam a dobozt, megcsapott a gyümölcs illata. Egyből eszembe is jutott nagypapám, a kert, és a cefre szaga a kis pincehelyiség mögött. Biztos remek pálinkát lehetne főzni ebből a kis gyümiből. Majd utána nézek, lehet hogy van is ilyen, sose lehet tudni! 🙂 Akkora mint egy cseresznyeszem, és hasonló szerkezetű mint az eperfa gyümölcse. A magja is cseresznyemag, így hát nem hazudtolja meg magát, mivel az íze a cseresznye, és az eper keveréke. Nem rossz, de annyira nem is finom. Kicsit falatoztam belőle, aztán továbbadtam Petinek, aki hamar betolta a doboz teljes tartalmát 🙂

Kivásárlókörút

zaqrack Posted in Felfedezés, Hétköznapok,Tags: , , , , ,
7

Az a szomorú helyzet, hogy egy jövő heti szállítási határidő miatt sikerült összegyűjtenem a szokásos 40 helyett 51 munkaórát péntek estig, és még hétvégén is dolgoznom kell egy kicst. De Andi megkért, hogy szombaton menjünk el a babaruhapiacra, mert Barninak még kell pár gönc – persze, mondtam, hogy ennyi belefér – aztán egész komplett kis háromfelvonásos bevásárlás kerekedett belőle. Hogy miért kivásárlókörút, és miért nem bevásárlókörút? Aki végigolvassa, megtudja!

More »

Szotyi, kínai módra

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , ,
1

Tegnap este a gyümölcsárus srác a sarkon, megkínálta Barnit szotyival. Mivel még sosem evett szotyit, nem akartam hogy telezabálja magát vele, így hamar búcsút intettünk az árusoknak, és hazajöttünk. Búcsúzóul kapott még egy marékkal a magból, ezt el is raktuk, majd itthon, mikor rágcsálni kezdtük, fedeztük fel a turpisságot!

A szotyi magját szétrágva, igazi ízbomba robbant a számban. Körülbelül egy ládányi ízfokozóban ázhattak a magok, mert brutális vanília ízük volt. Ezek után még jó hogy Barni nem evett túl sokat belőle. 🙂

A kínaiak mellesleg imádják a magokat, csak nem éppen a mi megszokott módunkon ízesítve. Az egyszerű sózás nekik nem elég. És mindent édesen esznek. Popcorn árusokat is gyakran látni, de csak az édes verziót eszik, sósat, vajasat, még nem láttam. Na mindegy is, lényeg, hogy ezt is kipróbáltuk, bár egy egész zacskóval nem vennék. A maréknyi kis vaníliás szotyit nem dobjuk ki, a vállalkozó kedvű látogatóknak megtartjuk. 🙂