Palawan 3/12 – a part

zaqrack Post in Utazás,Tags: , , , ,
1

Ahogy korábban is írtam, nem az én stílusom a tengerparton heverős nyaralás. Őszintén megvallva az idilli körülmények ellenére itt is nehezmre esett pihenni az első két nap, utána azért belejöttem, meg persze kihasználtuk a fakultatív programokat is amennyire csak lehetett (ezekről megintcsak később)

De mit lehet csinálni a saját partszakaszunkon? Sok mindent -képeket mutatni róla egyszerűbb, mint írni, de azért megpróbálom 🙂

P1120818

More »

Palawan 2/12 – a szállás

zaqrack Post in Hétköznapok, Utazás,Tags: , ,
Comments Off on Palawan 2/12 – a szállás

Nagyon rég kempingeztünk, gyerkekekkel pedig még soha. Most mégis ezt a szállásformát választottuk és egyáltalán nem bánjuk a dolgot!

Szállásunk a Palawan Camping volt, más nevén Thelma & Toby’s Island  Camping Adventure. Toby egy kanadai 60 év körüli fickó, Thelma a filippínó felesége. Három gyerekük van, a két lány kanadában él, Kelty, a fiúk pedig a szigeten.

Valójában nem egy szigetről van szó, hanem egy kb. 700-800m hosszú partszakaszról Palawan szigetén, de annyira elszigetelten minden mástól, hogy nyugodtan nevezhető szigetnek. Bármi más megközelítése csak hajóval lehetséges, van ugyan egy út a közelben, de 5km áthatolhatatlan dzsungel választja el a tábortól.

A tábor maga a partszakasz közepén helyezkedik el nagyjából. Jobbra és balra homokos part, előtte a kristálytiszta tenger, mögötte egy dzsungellel borított domb. A tenger felől nézve jobbra a személyzet és családjaik (összesen kb. 20 fő) szállása található, majd Thelma és Toby háza, mögötte a konyha. Ezt követi a recepció/bár, majd egy közös étkező. Az étkező mögött egy fürdő és a vécék, majd tovább balra pedig a hét sátor, ahol a vendégek laknak.

P1120794

Mivel a sátrak alapból két személyesek, és +2 személyre tovább bővíthetők, könnyen kiszámítható, hogy személyzettel együtt is csak 30-40 ember lakik itt egyszerre, ami egy jó kilométeres partszakaszra nem túl sok – így teljesen olyan érzés itt lakni, mintha egy saját, privát tengerpartod lenne.

P1120998

More »

Palawan 1/12 – az odaút

zaqrack Post in Utazás,Tags: ,
Comments Off on Palawan 1/12 – az odaút

A Fülöp-szigeteken (legalábbis Palawan szigetén) nyaralni olcsó. Az egyetlen probléma: odajutni. A mi utunk öt felvonásból állt és háztól-házig 15 órán át tartott.

1. felvonás: Shanghai – Manila

Ez egy egyszerű repülőút Pudongról. Egy apróbb nehézség van benne, mivel a repülőjegyünk az AirAsia fapados járatára szólt, ezért éjfél után indultunk a három és fél órás útra. Időzóna eltolódás ugye nincs, tehát ez hajnal négy körüli leszállást jelent, ami kellően felkavarja szegény gyerkőcöket. Amúgy zökkenőmentesen és kényelmesen telt az út, alig voltak a gépen (nem sok kínai utazik a Fülöp-szigetekre mert elég fagyos a viszony a két ország között néhány vitatott sziget státusza miatt, nemrég pár kínai turistát el is raboltak) így négyen 3×3 ülésen terpeszkedhettünk.

P1110847

More »

Fülöp-szigetek / Palawan 0/12 – bevezető

zaqrack Post in Utazás,Tags:
1

Hogy miért éppen a Fülöp-szigetekre, azon belül Palawanra szerveztük a búcsúnyaralásunkat? Andi nagyjából már a Kínába költözésünk óta rágja a fülem, hogy utazzunk el a Fülöp-szigetekre. Bevallom a tengerparton heverészős nyaralás nem az én világom (talán ez már kiderült a blogból eddigre :)), így nem nagyon terveztük, hogy elutazunk. Hogy mégis eljutottunk ide, az több tényező együttállásából született. Egyrészt amint biztosra tudtuk, hogy el fogunk költözni Kínából, hirtelen nagyon sürgőssé vált annyit utazni, amennyit csak tudunk. Ki tudja mikor lesz lehetőségünk megint a világ ezen részén utazgatni – és sajnos még relatív keveset láttunk Kínából is, nemhogy Ázsia Kínán kívüli részéből.

Ha pedig már utazunk, akkor a Fülöp-Szigetek Shanghaihoz viszonylag közel található (a főváros, Manila csak 3.5 óra repülővel, onnan meg minden szigetre át lehet szállni), a szállás és az élet olcsó + nem utolsósorban nincs annyira elturistásodva mint Thaiföld – legalábbis találni olyan szigetet, ami még nincs. 🙂 Mindezen felül Erikáék voltak Palawan szigetén, és amit meséltek, az sokkal szimpatikusabb volt, mint amit a Fülöp-szigetek többi részéről, a nagy kiépített resort hotelekről hallottam.

Így aztán elkezdtünk nézelődni, és egyszer csak – még februárban belebotlottunk néhány szuper akciós repülőjegyre, amikkel reálisan megvalósíthatóvá vált az utazás. Mindehhez annyi kellett, hogy még februárban lefoglaljuk a decemberi jegyeket… hát, ezen ne múljon, legyen… úgyis májustól novemberig tart az esős évszak, december végén meg már  utazunk Magyarországra haza.

A repülőjegyek után pár héttel nekiálltam szállást is keresgélni – úgy döntöttünk a szigeten utazgatás helyett most egy tengerparti részen töltjük időnk nagy részét – hat éjszakát – és a maradék kettőt pedig a sziget fővárosában, Puerto Princesa-ban töltjük el. Már csak a legérdekesebbnek tűnő tengerpartot kellett kiválasztani – a szempontjaink a tiszta víz, érintetlen természet és kevés ember voltak. Így esett a választásunk a mindentől kieső helyen levő Port Barton-ra, de még ezen felül is fokoztuk kicsit a kalandokat – ugyanis találtunk egy, még a falutól is bő fél órányi hajózásra található partszakaszt, ahol egy kanadai-filippínó család által üzemeltetett kemping található.

Úgy határoztunk, belevágunk ebbe is és még áprilisban lefoglaltuk a sátrunkat december elejére. Így utólag visszatekintve nem is választhattunk volna jobban. A részletekről később, a nyaralásról 12 bejegyzést tervezünk – 2-3 naponta várható majd, hogy kikerülnek a blogra pár képpel együtt, a tizenkettedik pedig a teljes galéria lesz (1920 képből kell válogatni, én írok, Andi a képeket kezeli…)

Utána meg nekiállunk a maradék Kínával kapcsolatos emlék lejegyzésének is 🙂

Honvágy

zaqrack Post in Gondolatok, Shanghairól,Tags: , ,
2

Nagyjából eddig bírtam. most már nem telik el olyan nap, hogy ne jutna eszembe Shanghai. Főleg az ételek hiányoznak nagyon nagyon nagyon, a zöldségek, gyümölcsök, halak, de hosszasan elidőzök egy-egy utcakép felett is, ahogy most így válogatom a képeket a blogra (igen, dolgozunk rajta, már nem kell sokat várni… :)).

Nagyon hiányoznak még az “embereink” is, ahogy azt egyszer egy másik ex-Shanghai lakótól olvastam: az embereink, akik mindig ott vannak a megszokott helyükön. A zöldséges, a gyümölcsös, a mantou árus, a kapuőr, a wuyében a néni, a virágárus bácsi, a buszvezető. A napi rutin, az óvodába bicilizés, a forgalom, a nyüzsgés, a taxik, a kedvenc éttermeink… és még annyi más.

Ami nem: az éjszakai munka, a levegő és a lakás rossz szigetelése. De ezekre nem is gondolok, így most és innen nem ellensúlyozzák azt a sok élményt és dolgot, ami most már így egy kontinenssel arrébbről annyira elérhetetlennek tűnik. Elérhetetlennek, mert hiába tehetjük meg bármikor, hogy felugrunk egy repülőre visszalátogatni egy rövid időre, csak látogatóként térhetünk vissza és nem lakóként.

És van még egy nagyon furcsa érzés, a különlegesség hiánya. Egyrészt ahogy megyek az utcán és minden egyes percben látok valamit ami új, ami érdekes. Ami idegen. Itthon minden olyan ismerős és megszokott. Nincs mire rácsodálkozni, elmerengeni (persze, tudom, hogy van, de nem olyan intenzitással és gyakorisággal ér el, mint Shanghaiban). Másrészt meg hogy itthon nem vagyunk különlegesek abban az értelemben, ahogy ott azok voltunk. Nem vagyunk többé Shanghaiban élő külföldiek, Shanghai-i magyarok. Ezt nehéz elmagyarázni, egyszerűen jó volt annak lenni.

És persze, itt a család, itt a hegy, a biciklik, a juhtúró, a paprika, a nyugodt és csendes esték és mit nem adtam volna ezekért amíg nem itthon voltunk… de mégis, most valahogy nem ellensúlyozza azt a hiányt amit érzek… talán azért tör rám így, mert nekem nem volt időm feldolgozni korábban és megfelelően lezárni, annyira lefoglalt a pakolás, költözés és utazás. Azt hiszem csak az idő segít ezen. És szerencsés vagyok, hogy átélhettem és része lehettem.

Köszönöm, Shanghai és Shanghai lakói.

Viszlat Kina

zaqrack Post in Hétköznapok
2

A repteren vagyunk, gond nelkul kihoztuk mind a 8 csomagot (koztuk egy bicaj) es a 6 kezipoggyaszt, el is fogadtak mind felar nelkul – 22.5 ez 23.0kg kozott volt az osszes – hiaba, a rutin… 🙂 nemsokara beszallas es azert faj a szivunk – de majd egyreszt kiirjuk magunkbol masreszt meg biztos jovunk is meg. Koszonunk mindent, Shanghai. Viszlat nemsokara otthon!

Utolso buszozas

zaqrack Post in Hétköznapok
Comments Off on Utolso buszozas

image

Búcsú

Panda Post in Gondolatok,Tags: ,
1

Holnap indulunk haza és ez a legvegyesebb érzéseket váltja ki belőlem.

Mikor Shanghaiba költöztünk, szinte teljesen nyugodt szívvel hagytam ott a kis lakást, benne a sok emlékkel, hisz tudtam, úgyis visszajövünk egyszer, megvár minket az otthon- az mindig vár. Aztán most itt ülök az üres, hideg Shanghai-e lakásban és nagyon nehéz elengedni. Nem azért, mert félek mi lesz otthon, vagy mert annyira hiányozni fog a rossz levegő. Persze, hiányozni fog sok minden innen, a kaják, az illatok, még a szagok is, a mosolygós emberek, a masszázs, az itt hagyott barátok, az utcánk, szóval sok minden. De ez nem fog megvárni. Shanghai nem fog rám várni már, mert jó eséllyel nem jövünk ide többet lakni, másrészt annyira gyorsan változik itt minden, hogy nem tudom pár év múlva felismerném-e a környékünket. 🙂

Az utolsó heteket megterveztük, kitaláltuk mit szeretnénk még csinálni, hova menjünk még el enni, mit kell elintézni, mit vigyünk szuvenírnek haza, stb. Igazából volt rá elég időnk azt hiszem. Mégis most minden idő kevés. Kell hogy legyen még egy kis idő, kell idő, nekem kell idő, kéne még! Csak pár nap, hét, esetleg egy hónap még! Telhetetlen vagyok, ez van. Azért azt hiszem épp elég időm volt, van még itt, csak én magam se akarom tudomásul venni. De nem baj, otthon vár minket a család, a karácsonyi vásár, a forralt bor, a hétfő reggeli időpontom az aranykezű kozmetikusomnál, a fűtött lakás, a barátok, a margitszigeti futópálya, a piac, meg a morgós bácsi az ötödikről. (na jó, ő talán nem vár ..) Ez majd mind fejbevág és én csak azon fogom törni a fejem, mit felejtettem el. Mit is, mit is…

Hát persze! A shanghai rossz levegőt mondjuk. A többit amit itt hagyok, azt nem, de a rossz levegőt mindenképp. Hát kinek kell az, hogy megnézze reggel mekkora a légszennyezettség, vegyek-e maszkot, vagy se, elmehetek e futni, vagy se, kimenjek e vagy se?

A többi itthagyott dolgot nem feledem. Elrakom szépen, és majd sok év múlva elmesélhetem, hogy itt voltam és milyen szuper kaland volt. Peti mellett amúgy se kell félnem azt hiszem a kalandmentes élettől, ugye? 🙂

Szóval a búcsú… Elköszöntek tőlünk a barátaink, drága barátnőim elvittek étterembe, kaptam szívemnek nagyon kedves ajándékokat, sőt, még virágot is (amit sajna csak egy napig csodálhattam, mert a Fülöp-szigeteki kalandunk alatt szépen elfonnyadt a vázában), most jöttem haza egy szuper utolsó masszázsról, holnap sétálunk a városban búcsúzóul, meg fürdőházba megyünk a fiúkkal, vagyis tényleg rendesen elbúcsúztattuk magunkat, a téli nyaralásról és a trópusi karácsonyi hangulatról nem is beszélve!

Valamint, minden, de minden lökdös minket abba az irányba, hogy minél inkább akarjunk hazamenni. Tegnap összepakoltuk a maradék cuccokat is, mert ma reggel 9-re jöttek a csomagokért, hogy a raktárba vigyék az eladott holmikat. Ebbe beletartozik a melegítőszőnyeg, meg a hősugárzó is, így egy árva radiátorunk maradt csak. Elég hideg van a lakásban. A maradék kis bort amit legutóbbi vendégeink hoztak, megihatom üvegből, vagy bögréből. Csak műanyag villa van itthon, az is gyerekméret, IKEA.:) A gardróbszekrényben egy póló, bugyi, zokni és farmer található, nincs hangulatvilágítás, szóval vagy sötét van, vagy ragyog a szoba a fényárban. Egy ágyban alszunk a két gyerekkel, én a kanapén mert ott kényelmesebb. Van négy kínai csatorna a tv-n. A fürdőszoba egy konkrét jégverem, még akkor is, ha befűtöm, így igazából alig várjuk, hogy otthon legyünk, de tényleg.

Én még holnap reggel szeretnék elmenni futni itt egy utolsót (remélem a levegő is engedi), és kb. kész leszek a búcsúzkodással.

Amúgy vagy három hete émelygek majdnem minden nap, és nem, nem az amire gondolnátok egyből. Inkább pszichés a dolog, egyszerűen csak nehéz elengedni. Mégiscsak szültem itt egy kis embert, berendezkedtünk itt egy kis fejezetnyi életre. Most pedig vége van és kezdődik egy új, ismert díszletek között, de biztosan egészen másképp, mint korábban. Én kíváncsian várom! 🙂

A blog pedig nem áll le, amint otthon berendezkedtünk, elkezdjük az elmaradások pótlását.

Gatten Sushi

zaqrack Post in Let's go restaurant!,Tags: , , , ,
1

Másik búcsúzós sushi éttermünkbe a fiúkkal mentünk – főleg Barni miatt, az ő egyik nagy kedvence a sushi (kb. minden másnap kér, hogy menjünk le a sarki boltba polip sashimi-ért. Mi lesz vele otthon???) De nem csak miattuk, az itt töltött évek alatt még nem mentünk el együtt futószalagos sushizóba. Enélkül pedig nem lehet hazamenni.

Aki nem ismerné, a futószalagos sushizóban – meglepetés – egy futószalagon mennek körbe a tányérok friss sushival megrakva, rosszabb helyeken fix összegért bármennyit ehetsz, jobb helyeken – így itt is – a tányérok színkódoltak, és fizetéskor összeszámolják, melyik tányérból mennyit fogyasztottál.

Válogattam egy darabig, végül a Gatten Sushi-ra esett a választásunk.  Ez egy lánc, úgy 10 éttermük van Shanghaiban. Közepes árkategória, jó értékelések.

More »

Haiku by Hatsune

zaqrack Post in Let's go restaurant!,Tags: , , , ,
1

Sushi-napok következnek a blogon 🙂 A búcsúéttermezéseink között ugyanis természetesen helye van a sushinak is – nagyon jó otthon Okuyama-san, de ár-érték arányban azért itt jobbat kapunk. Két új helyre mentünk – az egyikre a fiúkkal, ide pedig kettesben, kihasználva, hogy Anikó és Zoli vigyáznak a fiúkra.

Mert imádunk a fiúkkal együtt enni, de egyrészt néha jobb kettesben, másrészt azért van olyan étterem, ahova jobb gyerekek nélkül menni – nos, ez az utóbbiak közé tartozik. Igen divatos a berendezés, előkelő helyen és nem hétköznapiak az árak sem. Mi is csak azért engedtük meg magunknak, mert sikerült lecsapnom egy speciális kuponra, ami által egy félig fix menüsort ehettünk végig kedvezményes áron, ami jelen esetben fejenként kb. 10000 forintnak felelt meg.

Szóval nem hétköznapi élménynek ígérkezett a korai vacsora, és erre mit csinálunk? otthon hagyjuk a fényképezőgépet… azért telefon volt nálunk.

Na sebaj, még a jobb képek se adnák vissza az élményt. Mert kívülről egy szelet nyers lazac olyan mint egy másik szelet nyers lazac és az ember csak vakarja a fejét, miért kerül az egyik a másik többszörösébe. Nos, mi már tudjuk. Mondják, hogy aki nem japán az az igazán különleges sushi-t nem tudja értékelni – nos, simán elhiszem, hogy mi sem. De azt tudom, hogy nagyon egyértelműen MÁS volt minden egyes falat hal itt, mint bárhol máshol eddig. Más dimenzióban mozogtak az ízek és fülig érő vigyorral nyammogtuk el a falatokat. Mindezt annak ellenére, hogy a hely specialitása a kaliforniai stílusú sushi-tekercs, aminél mi sokkal többre tartjuk az egyszerű nigiriket, makikat és a sashimit – de itt még a tekercs is jó volt. És minden más is. Életemben nem ettem még ilyen finom és ennyire ropogós poliplábat.

Na nem ömlengek többet. Aki szereti a sushit, egyszer menjen el egy igazán jó helyre. Mindig van hova fokozni. Persze nem csak sushit ettünk, sőt:

  • Ezt ízelítőnek hozták: főtt marhanyelv. Nem volt rossz.
    IMG_20141110_185711
  • Sashimi, lazac és vöröstonhal és az a rákolló-szerű aminek mindig elfelejtem a nevét.IMG_20141110_190109
  • Ez csak egy sima saláta volt. No de a wasabi-öntet! IMG_20141110_190545
  • A Nigiri-tálunk.
    IMG_20141110_191011
  • Sült polip.
    IMG_20141110_191251_SHOT2SHOT1
  • Grillezett makréla. Mintha a tengerből ugrott volna ki.IMG_20141110_191415
  • Moto-Roll-Ah sushi tekercs.IMG_20141110_191420
  • Csirke teriyaki és pirított rizs – ezt vittük haza, már nem fért el 🙂 IMG_20141110_193240

IMG_20141110_191854