Posts Tagged ‘ayi’

Ayihelyzet újra

zaqrack Posted in Család,Tags:
2

Megint helyzet van!

Tegnap este felhívott Yue Ayi, a csodaszakács, hogy teljesen felépült az autóbalesetéből és ha szükségünk lenne rá, akár minden nap tud jönni hozzánk mert jelenleg nincs annyi munkája. Kis türelmet kértem tőle, hogy át tudjam beszélni Andival.

Este átrágtuk a dolgot, arra jutottunk, hogy bár Yue-t imádjuk és sokkal jobb kapcsolatunk volt mint Shuiping Ayi-val és hát az ételeiről a mai napig rendszeresen álmodunk, ennek ellenére, így hat héttel a hazaút előtt nem kavarunk már bele a dolgokba. Ugyanis az a terv, hogy a hazaúttal felmondunk Shuiping Ayinak (már szóltunk is neki), mert annak nincs értelme, hogy három hónapon keresztül napi két órát itt legyen. Annyi takarítanivaló a világon nincs, a pénznek meg van jobb helye is.

Másnap délelőtt írtam is Yue-nek, hogy sajnos most nem tartunk rá igényt a hazaút miatt, de októberben, mikor visszajövünk keressük egymást mert ha ráér, örömmel alkalmazzuk az év végéig, amikor is várhatóan elhagyjuk Kínát. Vissza is írt, hogy rendben, sajnálja.

Ezután ebédeltünk, Shuiping Ayi nagyon finomat főzött – azért elég jól összerázódtunk vele, még ha vannak is súrlódások – de persze nem ugyanaz a szint mint Yue vagy Xiao volt. Ebéd után, pedig odajött hozzám Shuiping, és kérdezte nem gond-e, ha csak a hét végéig dolgozna nálunk, mert tudja, hogy június végén úgyis hazamegyünk és nem lesz rá szükség és most lenne lehetősége átmenni egy másik családhoz pont abban az időintervallumban amikor hozzánk jár.

Persze, nem baj, mondtam. :)Egy órával később pedig miután elmagyaráztam a megváltozott helyzetünket már meg is állapodtam Yue Ayival, hogy a jövő héttől kezdve a hazautunk napjáig minden munkanap két órát nálunk lesz Az ebéd előtti két órában, mikor máskor 🙂 Persze még közbejöhet bármi, mert gondolom közben ő is aktívan fog keresni egy fix, hosszútávú helyet ami prioritást élvez velünk szemben, de nem érdekel, lényeg hogy jelen állás szerint van Ayink a nyári hazaútig és isteni finomakat fogunk enni. A nyári hazaút alatti időtartamra meg biztos meg tudunk állapodni, hogy hetente egyszer pár órára nézzen fel, hogy a lakás rendben van-e.

Már csak azt kéne kibulizni valahogy, hogy elköltözzön velünk Budapestre… Lehet nem lehetetlen. 🙂 Az egyik masszőrlány pl. már mondta, hogy bátran vigyük csak magunkkal mikor hazaköltözünk. 😀

 

Ayi

Panda Posted in Család, Hétköznapok,Tags: , , ,
2

Mióta visszajöttünk, csak vasárnaponként találkozunk Yue Ayival. Nem állíthatom, hogy ez nem jelent némi segítséget nekem, de mégiscsak más volt, amikor minden nap jött, még ha másfél órára is. Két hónapja, hogy visszajöttünk és sajna sokszor előfordult, hogy kiakadtam a kupi miatt, vagy hogy nem volt időm felmosni, port törölni, a nap végén meg már erőm nem volt hozzá.

Más az, ha valakinek nincs gyereke, netán egyedül él, nem kell a konyhában, fürdőszobában kanapé alól/közül összeszedni a kisautókat, étkezések után mindig feltakarítani a bombázás utáni maradványokat a földről, netán a wc-kagylóból kibányászni a beledobott matchboxot, kiskanalat. Nem dobja bele senki a levetett szennyesruhákat a fürdővízbe és még sorolhatnám. Emellett aztán főzzön, mosson, takarítson, vasaljon az ember ha tud, játszon a gyerekeivel, legyen ideje magára. Nem sírni akarok én most, csupán szemléltetem a különbséget.

Lényeg, hogy gyerekekkel nehezebb rendet/tisztaságot tartani itthon, így elkél a segítség. Nem csak heti egyszer ha lehet. Úgyhogy megkértük az Ayit, nézzen körül, nem tud e nekünk új ayit szerezni, mert nemcsak nekünk, de az utca túlsó végén lakó barátainknak is kéne, így be lehet osztani az idejét, egyik délelőtt itt, a másikon ott.

More »

Ayihelyzet

zaqrack Posted in Család,Tags: ,
6

Igen, sajnos megint helyzet van… Ay Ayi-nak ugye van egy “fő” családja, ahol napi 8 órában dolgozik, ezen felül jön hozzánk és Jane-ékhez ebéd körül. Jane ugye a szomszédunk, a másik család meg két épülettel arrébb lakik – így ez elég kényelmes volt az Ayinak és így belefért a napi 12 óra munka.

Viszont most a fő család elköltözik úgy fél órányira tőlünk mert összevesztek a főbérlővel. Az Ayi meg persze megy velük, hiszen egyrészt fő család, másrészt öt éve dolgozik nekik, mellette nőttek fel a gyerekek, hozzájuk jobban kötődik – így aztán persze nem tudja megoldani, hogy napközben átjön hozzánk és Jane-ékhez. Mindez két héten belül.

Jane-ékhez továbbra is járni fog, mert így reggel kezd a családnál, a nyolc óra után pedig átbicajozik a szomszédba és főz nekik vacsorát. Sajnos mi már nem férünk bele, illetve nekünk este nem is lenne annyira kényelmes. Annyit fel tudott ajánlani, hogy vasárnap délelőttönként tudna jönni, takarítani-főzni-játszani. Ezzel a lehetőséggel élünk is majd, mert legalább heti egyszer eszünk igazán jó kínait júniusban – illetve így a két hónap alatt amíg otthon leszünk, kényelmesen ki tudja takarítani az egész lakást.

Sőt, azt is mondta, hogy segít nekünk majd új Ayit keresni az ismerősein keresztül ami szintén hatalmas segítség lesz. Szomorúak vagyunk, mert Ricsi imádta az Ayi-t és olyan volt, mintha minden nap étterembe mentünk volna – illetve az étterem jött hozzánk. De ugyanakkor már amúgy is gondolkoztunk rajta, hogy keresni kéne egy második Ayi-t,egyrészt hogy Ricsi is megtanulja mellette a kínai nyelv alapjait, mint Barni Xiao mellett, másrészt hogy Andinak legyen egy kis szabadideje, mert a napi másfél órába csak a főzés és egy pici játék fért bele, heti egyszeri takarítással, ami nem sok. Így szeptembertől majd ennek megfelelően keresünk valakit – nem lesz könnyű két ilyen Ayi után mint Xiao és Yue.

Más most a helyzet, mint Xiao esetében akit talán sose látunk többé, hiszen Yue továbbra is itt fog dolgozni a szomszédban. Majd lehet néha hétvégenkén azért áthívjuk isteni ebédet főzni vagy a fiúkkal játszani, akkor is, ha amúgy lesz más fix segítőnk hétköznaponként. A maradék két hétben meg tanulunk tőle a főzés terén amennyit csak lehet.

Köszönjük Yue Ayi!

IMG_2205

 

Ayikolbász

zaqrack Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , , ,
3

Nem, nem úgy!!! 🙂

Tegnap este épp nagyban filozofáltunk, mit főzzünk másnap, amikor bekopogott Edward a szomszédból. Mondta, hogy hívta Ayi hogy visszatért, és szeretnénk-e, hogy holnap már jöjjön dolgozni. Természetesen igent mondtunk – és ezzel a “mit főzzünk” probléma is megoldódott.

Ma pontban 11-kor beállított Ayi, mosolyogva mint mindig. Beszélgettünk kicsit, megegyeztünk, hogy mivel csak másfél órát jön egy nap, csak hétfőn takarít, a többi nap főz nekünk, illetve ha Andi előre szól, akkor főzés helyett babafelügyelet lesz a feladat. Odaadtam neki az új wokot is, nagyon örült, mert ennek már fedele is van 🙂 Egyúttal felemeltük az órabérét 20Y-re, egyrészt mert megérdemli, másrészt hogy versenyképesek maradjunk – persze ezt előtte egyeztettük a szomszéddal is. 🙂

Ayi nem jött üres kézzel, egy nagy szatyrot is adott: tele volt házikolbásszal és szalonnával! Igenám, de ez kínai kolbász, amivel korábban elég rossz tapasztalataink voltak (konkrétan édes volt, mint a méz). Nem baj, ez Sichuan tartományból jött, ott jobb a konyha – megkóstoljuk mindenképp. Sokáig nem kellett várni a kóstolással, mert ebédre már készült is egy adag.

A kínai kolbászt nem sütik, hanem főzik. Kinézetre amúgy felületes szemlélődőnek nem sokban különbözik az otthonitól. “A kolbász az kolbász”  (a szalonna meg bacon)- mondhatnánk:

IMG_1541

Nos, édes nem volt. Csípős sem annyira, mint vártam. Ellenben az első harapás után olyan érzés, mintha egy csomag vegyes, beazonosíthatatlan fűszert rágcsálnál. Andi itt abba is hagyta a kóstolgatást, de én nem adtam fel – rájöttem, hogy ellenpontozni kell, pl. egy nagy bgombóc rizzsel és egy kis zöldséggel egyszerre rágcsálva egészen harmonikus az ízhatás – bár még mindig nagyon idegen.

A szalonna még inkább hasonlít mondjuk az otthoni csécsi szalonnára. Az illata is sokkal szelídebb. Persze ha közelebbről szemléled már valami gyanús lehet:

IMG_1542

Este megkóstoltam egy kis szeletet – egészen vállalható, sőt merem mondani, hogy finom!  Kicsit csípős, inkább pikáns, de sokkal inkább a zsír íze érvényesül, mint a fűszer. Csak egész enyhe “ez nem illik ide” utóíz volt, de az is hamar elmúlt – szerintem ez hamar el fog fogyni kenyérrel – de előbb még megvárom persze, mit főz belőle az Ayi.

Tényleg olyan, mintha mindennap étterembe járnánk… és ez nekem tetszik 🙂

Ayihelyzet

Panda Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
3

Ugye volt a három jelöltünk, akikről még régebben írtunk. Na, végül egyik sem nyert helyet magának nálunk sem és a szomszédban sem, mert akit kiválasztottunk, ő elég hangos volt, no meg kissé talán túl közvetlen is, nem nagyon érdekelte, hogy nem értem mit mond/kérdez, ő csak mondta a magáét, mert mindig kicsit túlmagyarázott mindent. Végül Jane, a szomszéd, talált egy lányt szintén Sichuan tartományból (az előző Ayink, Xiao is innen jött és oda költözött vissza mikor elment tőlünk – amúgy nem ez a tipikus Ayilelőhely Shanghaiban, hanem a közeli Anhui tartomány).

Gondoltuk, kipróbáljuk milyen, aztán majd eldöntjük, hogy a “Hangos” Ayi, vagy a sichuani a befutó. Konkrétan egy óra kellett a döntéshez, mert szuper volt az új lány, na és nem beszélt sokat, ami a másikról nem mondható el. De gondoltuk, legyen még egy főző teszt, megkértük hogy főzzön valamit és az alapján döntsünk.

Bár gyakorlatilag eldöntöttük már az első találkozásnál, a főzős nap után végleg elhatároztuk -és ez az elhatározás napról napra egyre csak erősödik-, hogy nem engedjük elmenni ezt az Ayit. Későbbiekben Yue, ugyanis így hívják. 🙂

More »

Ayikérdés

Panda Posted in Hétköznapok,Tags: , , ,
4

Van új Ayink. Nem szeretem a változásokat, és mivel nagyon hiányzik nekem a régi Ayi, ezért aztán különösen nehéz megszokni az újat.

Az egész úgy kezdődött, hogy már Xiao távozása előtt a szomszédunk, Jane, elkezdte tesztelni a lehetséges jelölteket. Jane Taiwan-i, ami nekem gyakorlatilag egy kínaival egyenlő (pedig nagyon nem… 🙂, de mivel fél életét az USA-ban tölti a munkája miatt, ezért mégse. Jane nagynénje tőzsgyökeres Shanghai-i, így mikor kiderült, hogy új ayi kell, akkor ő rögtön mondta Jane-nek, hogy nem lesz könnyü igazán jót találni… Jane nem hitt neki, de aztán neki is rá kellett jönnie, hogy ez majdnem igaz. 🙂

A kiválasztási folyamat úgy zajlott, hogy a fent említett nagynéni előszűrést végzett, majd a három legjobb jelöltet továbbküldte, akik mind egy egyszeri 2-3 órás tesztnapra jöttek Jane-hez – és hozzánk is benéztek utána picit. Azért keresünk együtt Ayi-t, mert mindenki jól járna vele. Olcsóbb órabért tudunk kialkudni együtt, nekünk is kényelmes ha az Ayi a szomszédban elérhető, és persze az Ayinak is kényelmesebb, hogy nem kell több helyre járnia. Ugyanakkor Jane választásában maximálisan megbízunk, hiszen Xiao-t is nagyon szerettük, és szintén ő ajánlotta anno.

A nagynéni három jelöltet küldött. Őket egy darabig csak úgy emlegettük, hogy egyes, kettes és hármas számú Ayi.

More »

Búcsú az Ayitól

Panda Posted in Család, Hétköznapok,Tags: , ,
4

Még kedden írt az Ayi Petinek, hogy ahol lakik, ott kifogyott a gázpalack, így nem tud már főzni magának, újat erre a pár hétre meg már nem akar venni, így hamarabb megy haza, egész pontosan most vasárnap. Peti megkérte, hogy akkor legyen kedves eljönni hozzánk a szokásos időpontokon kívül pénteken délután, hogy Barni is elköszönhessen tőle, hiszen délelőttönként, mikor az Ayi itt van, ő oviban van.

Kellőképpen szomorkodtam, de igazán bele se gondoltam rendesen, hogy tényleg végleg elbúcsúzunk. Pedig érezhető volt, mert hétfőn gyorsan alaposan körbefotózott engem meg a fiúkat a telefonjával, mégis…

Utoljára, mintha kitalálta volna mik a kedvenc ételeink, még megfőzte a legfinomabb fogásokat (Dóri ne aggódj, a padlizsánkészítést eltanultam!) és kihasználta az időt, hogy Ricsivel játszhasson, altathassa, ringathassa.

Tegnap Peti hozott haza egy kis képeslapot, beleragasztottuk a családi fényképünket, meg rajzoltunk bele Barnival, Peti pedig szépen kínaiul leírva megköszönte benne az Ayi segítségét, gondoskodását. Sajnos a képeslapot elfelejtettem lefotózni.

Aztán ma eljött a délután 4 óra. Barni és Ricsi még ajándékot is kaptak az Ayitól, Barninál nagy sikere volt a zenélő biciklisnek, Ricsinél persze nem kevésbé. Aztán Barni is odaadta a képeslapot borítékban. Az Ayi nem nézte meg mikor itt volt, gondolom későbbre tartogatta (vagy csak nem akart zavarba jönni ha esetleg pénzt talál benne, de azt most nem adtunk, úgy éreztem nem lett volna helyénvaló). Kapott még némi hazai csokoládét meg mese kekszet és csípős kolbászt is a maradék készleteinkből, nagyon örült neki. A fiúkkal játszott egy darabig, majd az ablakon át látta, hogy már alkonyodik, mondta, hogy most már megy. Én persze nem bírtam, és a könnyeim kipotyogtak. Peti vigasztalt. Az Ayi is bekönnyezett persze és mondta, hogy hagyjam, ne bőgjek, majd gyorsan kiviharzott az ajtón. Láttam rajta, hogy csak rosszabb lesz ha marad, az ő szíve is vérzett…

Furcsa és utálatos dolog ez. Megszoksz, megszeretsz valakit,ő is viszont kedvel téged, a gyerekeidet, törődik veled, segít, aztán hirtelen gyorsasággal továbbáll. Hazamegy, ráadásul a családjához, tehát alapvetően ez nem lenne egy szomorú esemény. Az Ayi tényleg nem csak egyfajta harmadik kéz volt nekünk, hanem szinte már családtag. Tudtuk, hogy jól érzi itt magát, így neki se lehetett könnyű az elválás, mégis tudom, hogy jó lesz neki, mert végre hosszú évek után otthon lesz, ahol a rokonai is vannak.

Egyedül nekünk lesz rossz, mert valószínüleg soha többet nem találkozunk vele. Mert nem a szomszéd városba megy haza az Ayi, hanem Kína egy messzi tartományába. Aztán mi is lassan hazamegyünk majd végleg és még nagyobb lesz a távolság köztünk. Hiányozni fog nagyon, most egy picit honvágyam is van emiatt…

Még egyszer köszönünk mindent, Xiao Ayi.

Ayi

zaqrack Posted in Család, Hétköznapok,Tags: ,
3

Reggel összefutottam Jane-nel, a szomszéddal, aki kérdezte, hogy az Ayi szólt-e már nekünk?
Nem is kellett kérdeznem, miről – az arcom valószínüleg elárulta, hogy nem tudok semmiről, mondta is tovább egyből:

Ayi szólt nekik, hogy november végén elköltözik Shanghaiból és lehet nem tér vissza. “csak ha elválok a férjemtől”, mondta Jane-nek (lám mennyire macerás ez a kínaiság, hogy nem mondják, hogy nem… “lehet, hogy nem”,  “csak ha ez meg az” és hasonlók..), meg hogy nekünk majd SMS-ben írja meg (ez a bevett módszer, úgy biztosabban tudunk kommunikálni, még mindig nagyon gyorsan beszél…)

Nem is kellett rá sokat várni, este már jött is tőle az SMS, hogy a hónap végén haza kell költözni Sichuanba és “a szívünket készítsük fel a változásra” (azért ugyanakkor imádnivaló a kínai nyelv néha). Válaszoltam neki, valami olyasmit némi -őszinte- érzelgéssel körítve, hogy “ha menni kell akkor menni kell…” és most tényleg nincs más hátra, készítjük a szívünket (főleg a gyerkőcökét)…

Hogy hogyan tovább? Biztos lesz majd másik Ayi – Jane megígérte, hogy amikor ő keresgél, ránk is gondol majd, hiszen az Ayinak is jobb, ha egymás melletti két lakást “kezelhet”, meg nekünk is, nekik is nagyobb biztonságot nyújt. Ha Jane ajánl valakit, abban megbízom én is teljesen – ügynökségen keresztül csak akkor keresünk Ayi-t, ha nincs más megoldás. Nem is arról van szó, hogy a lakást rábízzuk – hanem a gyerkeket is…

Mindenesetre az biztos, hogy decemberben már nem fogadunk Ayi-t – gy nem bízom a lakást senkire úgy, hogy csak egy hete ismerem. Majd a visszaérkezésünk után lesz ez a nagy tennivaló – hacsak addigra Jane nem talál valakit aki hozzánk is hajlandó járni és nekünk is szimpatikus. Aztán pesze ki tudja mi jön még…

A kínaiak és a pénz

zaqrack Posted in Kínáról,Tags: , , ,
6

Shanghai a pénz városa, Teng Xiaoping szerint pedig ugye gazdaggá válni dicsőség. Add össze ezt a kettő alaptételt, és máris kijön, hogy itt minden a pénz körül forog. Nem olyan arcbavágó erővel, mint Hongkongban ahol több bank van mint élelmiszerbolt, de minden ebben a városban is minden egyes mozdulat és tett mögött ott a pénz.

Állásinterjún is nem egyszer fordult elő, hogy elmondtam a mondókám, bemutattam a céget, még be se mutatkozott a kedves jelentkező. Megkérdeztem van-e kérdés, és volt: “Mennyi a fizetés és mik a juttatások?” Nos, ő nem dolgozik nálunk, de aki itt dolgozik, annak sem a legutolsó megbeszélt pont volt a jövedelmezés, ahogy az otthon szokás.

Ha pedig pénzről van szó a mindennapokban, külföldiként abszolút hátrányos helyzetből indulunk…

Két példával támasztanám alá a fenti állítást.

More »

Az Ayi mostanság

Panda Posted in Gondolatok, Kínáról,Tags: , ,
6

Miota visszajöttünk, az Ayi “kényeztet”. 🙂 Már nem a mindent a fenekem alá tesz kategoriában, de sokkal figyelmesebb, és alaposabb.

Példának okáért, mindig én mentem ki az erkélyre a mosogépből beszedni a ruhákat, és aztán kiteregetni, és esetleg nagy ritkán, mikor el kellett mennem, kértem meg, hogy teregessen majd ki. Valahogy ezt a dolgot nem szívesen bízom másra, még családtagokra sem…  Most már rögtön “rámripakodik” ha kinyitom az erkélyajtot, és mennék ki, hogy majd ő, majd ő, én ne fáradjak. Teregetni is segít.

Sosem húzta még át az ágyneműnket, persze nem is kértem. Ez megint egy olyan dolog, amit szerintem az ember maga csinál, akkor is ha van bejárónője. Tegnap jajgatott, hogy ne hajolgassak, majd ő betűri a matrac alá a lepedőt, meg felhúzza a huzatokat. (Szegény nem lehet túl gyakorlott ilyen téren, mert kb. háromszor annyi időbe telt neki, mint nekem szokott, de nem lehetett kivenni a kezéből a munkát. )

Az Azi védelmére szóljon, hogy a paplanunk 200×200 centi, az Ayi pedig maximum 150 🙂

Vagy például némrég amikor megérkezett, még nem fejeztük be a reggelit, ezért nem tudtam elmosogatni, ő meg főzött aznapra, és tudom, nem szereti ha ott ugrálok a lába alatt – így csak összeszedtem egy tálcára a mosatlant, hogy majd később megcsinálom. Na, ebből se lett semmi, mert mire mentem volna, már elmosogatott, holott sose mosogat, csak azokat az edényeket, amikben főz.

Áldott állapotom miatt tehát az Ayi még inkább segít, pedig így is meg voltam vele elégedve. Körülbelül kétszerháromszor annyi munkát végez el, miota visszajöttünk, és megnőtt a hasam. 🙂 Aranyos!

Ma Barni Legoját nem hagyta a dobozba elpakolni, lelkesen segített, nehogy már én emeljem meg a kezem! 🙂

De nem csak az Ayi, mindenki ilyen… Múlt héten elszaladtam a gyöngypiacra (igen, igazgyöngy! persze tenyésztett. ), mert rendeltem (már megint 🙂) pár dolgot. Mindig egy barátnőmmel megyek, de ő most nem ért rá. Mikor meglátott az eladólány, kérdezte hogy hol a barátnőm. Mondom, most egyedül jöttem. Kikerekedett a mandulavágású szeme, és meredten nézett rám. Egyedül? De hát az nem biztonságos!!! Kikerekedett az én szemem is. Hogyhogy nem biztonságos?? Miféle veszélyek leselkedhetnek rám egy piacon??? Erre jajgatni kezdett, hogy ez bizony nem jó így, és hogy hogy mertem egyedül eljönni, ekkora hassal, és különben is!

 No igen – itt terhes nők csak karon fogva vezetve mennek az utcára, és azt is csak vasárnaponként, napsütéses időben 🙂